A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 4. szám - A kartelek jogi helyzete Franciaországban

30 A KARTEL 4, sz. indította az eljárást, akkor a magánfél is bekapcsolódhatik az eljárásba. Ez a körülmény azért olyan jelentőségteljes, mert ha már felállítjuk a panaszok rostája gyanánt a minisztériumot, akkor azokban az esetekben, ahol a zaklatás lehetősége már ki van zárva, mert a miniszter valószínűsítve látja a panasz helytállóságát és megindította az eljárást, — legalább ezekben az esetekben ismét kapcsolódhassék be az a magánfél, aki szakmabeli érdekeltségénél fogva legalkalmasabb a panasz szempontjainak képviseletére. Nálunk sajnos, ez sincs meg, — a közérdekű kereseteket a miniszter egyedül jogosult megindítani, de ha megindult is az eljárás, a közvetlenül érdekelt magánfél ezen eljárásnak nem tényezője és passzívan kell tűrnie, hogy a kincstár jogügyi igazgatósága szakmabeli ismeretek hiányában alulmarad a kartelnék minden valószínűség szerint brilliáns pervezetésével szemben. Ezen összehasonlító szemlélődés után visszatérve a francia kartelekre, meg kell állapítanunk összefoglalás gyanánt, hogy sem a büntető törvénykönyv 419. §-ának régi és új szövegezése, sem az ismertetett javaslat nem tekinthető komoly kartel jogi alkotásnak, a kartelkérdés tehát változatlanul teljesen szabályozatlannak tekintendő. SZEMLE. „Kartel-Szemle." Örömmel üdvözöljük kitűnő laptársunkat, első számának megjelenése alkalmából! Dr. Pártos Szilárd szerkesztésében a napokban egy igen nívós, érdekes közgazdasági lap jelent meg „Kartel Szemle" címmel. A lap első száma a kartelekre vonatkozó anyagot igen gazdagon nyuitia; a cikkírók között többek között ott találjuk Kenéz Béla kereskedelmi minisztert, Perényi Zsigmond bárót, a Kartelbizottság elnökét, Hallá Aurél dr. miniszteri tanácsost és lapunk főszerkesztőjét, dr. Kuncz Ödön egyetemi tanárt. Külön meg kell emlékezni dr. Király Ferenc rovatáról, a „Karteljogi szemléről", amelyre alább még visszatérünk. Célkitűzése gyanánt dr. Pártos Szilárd a kartelkérdés kényes matériájának teljes objektivitással való feldolgozását és ismertetését jelöli meg. Szép és nehéz feladat a nagy érdekek összeütközésének gyúpontjában az objektív igazságot keresni és reméljük, hogy azon a személyi integritás és tudományos felkészültség tekintetében magas nívón, melyről a munkatársak rekrutálódnak, ez a cél megvalósítható is lesz. Hézagpótló jelleget nyer a lapnak ezen első száma azáltal, hogy hasábjain megszólalnak mindazok, akiknek a karteltörvény hivatalos hatáskört biztosít a törvény végrehajtása körül. Ezek működésükről ugyanis eddig a közvélemény részére igen kevés szivárgott ki. Báró Perényi cikkében maga is elismeri, hogy a közvélemény eddig nem sok bepillantást nyert abba, hogy a [olvasztói érdek mit, mennyit és mely ponton nyert a karteltörvény megalkotásával, de ezt a törvény intenciójával indokolja, mely a kartelbizottság elé kerülő kényes kérdéseket nem óhajtja a napisajtó és a közvélemény szenvedélyes vitáinak kiszolgáltatni. Ez kevéssé meggyőző indok és reméljük, hogy e gyakorlat revizíó alá fog vé'etni; addig is azonban örömmel kell vennünk, hogy a Kartel Szemle hasábjain legalább valamelyes útbaigazítást kapunk ezen vitális kérdések tekintetében. Különös fontossága van ebből a szempontból Hallá miniszteri tanácsos cikkének, melynek adataiból végre képet alkothatunk magunknak arról, hogy a karteltörvény által létesített bejelentési kötelezettség miként fest a gyakorlatban. Napilapok szemfüles riporterei igyekeztek ugyan ezirányú adatokhoz jutni és azt a nyilvánossággal közölni, de ez nem jelentett megbízható bázist, amelynek alapján tudományos célzatú következtetések vonhatók lettek volna. Hallá cikkéből megtudjuk, hogy eddig 260 kartelt jelentettek be; a bejelentett kartelszerződések többnyire kereskedelmi levelek formájában jelentkeztek. Érdekes adat az is, hogy a bejelentett kartelek közül a nemzetközi vonatkozásúak száma 71-re, tehát igen tekintélyes számra rug, sőt hét, nevezetesen az izzólámpaegyezmény, a petróleumégő egyezmény, a sinkartel, a cukorkartel, két vegyészeti kartel és egy a kaucsukiparba tartozó megállapodás az egész világ területére kiterjed. Megemlékezik a cikkíró azokról a kontroverziákról, melyek az árkartelek nagyrésze és a kereskedelmi minisztérium között felmerültek, mert az árkartelek csak az általános elvi megállapodásukat az egységes árszabásra mutatták be, míg a ténylegesen egy adott időpontban érvényben levő árak megszabása a kartelek álláspontja szerint a szerződés végrehajtásának körébe tartozik és ekként nem esik bejelentés alá. A kereskedelmi minisztérium azonban igen helyesen akként értelmezte a törvényt, hogy az árak és eladási feltételek éppen a leglényegesebb tartalmát alkotják a szerződésnek, tehát a bejelentésből ki nem maradhatnak. A kontroverzia elsimult akként, hogy a hiánypótlás végett visszaadott bejelentéseknél a kartelek mindenütt pótolták a hiányt. A minisztérium illetékes osztálya feldolgozta a rendelkezésére bocsájtott adatokat, úgy, hogy percek alatt megállapítható, hogy valamely vállalat mely kartelnek tagja és illetve, hogy valamely iparcikk kartelizálva van-e? A cikkíró kifejezést ad aggályának, hogy ezen adatok megismerését a törvény túlságosan megnehezíti, eddig úgyszólván csak a kartel résztvevői nyertek betekintést, holott igen sokan kértek betekintési engedélyt; hivatkozik cikkíró e tekintetben az Interparlamentáris Unió londoni konferenciájának határozatára is, mely ezen adatok nyilvánosságrahozatalára súlyt fektet. Elismeri a cikkíró annak szükségességét is, hogy a kartelbizottság határozatai nyilvánosságra kerüljenek, mert ezáltal kerülnek az érdekeltek abba a helyzetbe, hogy ahhoz igazodhassanak. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik rovata élén dr. Király Ferenc, aki nagy alapossággal bizonyítja egyrészt a nyilvánosság szükségességét, másrészt azt, hogy annak alkalmazása senkire nézve sem lehet hátrányos. Rámutat arra, hogy .a kart el hivatal és a Kartelbizottság működésének akár az elméleti kartelszakemberek, akár a gyakorlati jog- vagy gazdasági politikusok