A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 3. szám - Az ügyvédi kamara jelentése a karteltörvényről - Gazdakartelt a kartelek ellen

24 A KA RTEL 3. sz. beavatkozni. — A második kérdés, hogy ezt a hatásaiban sérelmesnek felismert bojkottot nem-e küszöbölhetné-e ki alperes azáltal, hogy csatlakozik a felperesi kartelhez? Itt az ítélet arra az eredményre jut, hogy alperes jogos indokból tagadja meg a kartelhez való csatlakozást. A bíróság ugyanis elfogadta alperesnek azt az érvelését, hogy a jelenlegi szükséghelyzetben nem lehet a kartel szigorú kondícióinak merev keresztülvitelére kötelezettséget vállalni, annál kevésbé, mert a bíróság sem látja garantálva, hogy a kartel keresztül tudná vinni, hogy tagjai e kondíciókat különböző módokon ki ne játszák. Figyelembe veendő továbbá, hogy a konfekció ipar nem igényel olyan mérvű tőkebefektetést, hogy ne kellene tartani az outsiderek elszaporodásától, ez is indokolja alperes tartózkodását a karteltől, mert a kartel által előírt merev szállítási feltételekkel nem tudná alperes felvenni a harcot az outsiderekkel, akik előzékeny szállítási feltételeikkel elhódítanák alperes vevőkörét. Terhesnek találja a bíróság a kartel tagsági díját is. A fentiek szerint alperes indokoltan tartja magát távol a karteltől, ezért az indokolt magatartásáért tehát nem sújtható olyan bojkottal, melyről a bíróság megállapította, hogy alkalmas a bojkottált gazdasági szabadságának méltánytalan megbénítására. Kartelnak tekinthető-e a továbbeladásí árak betartására kötelező reverzális? A szükségrendeletalkotás nagyobb dicsőségére a német legfelső bíróság és a kartelbíróság az alábbi nagyhorderejű kérdésben ellenkező gyakorlatot folytatnak. A német kartelrendeletet kiegészítő 1930. évi szükségrendelet szabályozása körébe vonta az olyan megállapodásokat is, melyeket nem egymásközött létesítenek a versenytársak, hanem a szakma tagjai egyénenkint szerződnek egy ugyanazon harmadik személlyel. — Ezen rendelkezés homályossága következtében a Reichsgericht és a kartelbíróság ellentétes gyakorlatot folytat abban a kérdésben, hogy vájjon pl. a gyárosnak összes vevőivel egyénenkint kötött megállapodása, mely szerint ez utóbbiak tartoznak a gyáros által előírt továbbeladásí árat betartani, — kartelnek minősül-e és ekként vonatkoztathatók-e ily megállapodásra a kartelrendelet intézkedései. Ily reverzális a továbbeladásí árak tekintetében főként a márkacikkeknél bír nagy gyakorlati jelentőséggel. Ha a reverzális kartelnek tekintendő, akkor az a kereskedő, aki a továbbeladásí árak betartására kötelezettséget vállalt indokolt esetben ezt a reverzálist ugyanúgy felmondhatja azonnali hatállyal, mint valamely kartelszerződést (fristlose Kündigung a kartelrendelet 8. §-a szerint) De abban a tekintetben is nagy jelentőségű a fenti kérdés eldöntése, mert igenlő esetben e reverzálisnál is alkalmazandók a bojkott törvényes korlátai. Vagyis ha tegy márkacikkgyáros a reverzális kijátszása vagy egyéb okból nem hajlandó a szokásos üzleti feltételek mellett egy kereskedőnek árút adni, akkor engedélyt kell kérnie a kartelbíróságtól ezen bojkott alkalmazására. Ha ugyanis a reverzálist kartelnek tekintjük, akkor a kartelrendelet 9. §-a értelmében bojkottot és egyéb ilyen természetű joghátrányt csak a kartelbíróság előzetes engedélyével szabad alkalmazni. A Reichsgericht mármost arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ily reverzálisok, amelyben az egyes továbbeladók a továbbeladásí árra nézve vállalnak kötelezettséget, az egyéni kötelmek hosszú sora, amelynél hiányzik az abban résztvevők szerves összefüggése („Es fehlt an der gesellschaftlichen oder körperschaftrechtlichen Organisation der Beteiligten ..."), amit a kartelrendelet előír azon alakulatok definiálásánál, melyet szabályozása körébe kíván vonni. Ezzel szemben a kartelbíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy a reverzálisokat ugyan egyenkint írják alá az egyes továbbeladók, azonban már eleve egymásra való tekintettel vállalják ezt a kötelezettséget. Vagyis azért vállalják valamely márkacikk elég magas továbbeladásí árának betartására nézve kötelezettséget, mert tudják és el is várják a gyárostól, hogy mindenkitől megkívánja e reverzális aláírását, akinek csak az illető cikket szállítja. A továbbeladó nincs is másként kötve a reverzális betartásához, mintha a gyáros igazolja, hogy mindenkit egyaránt kötelez az előírt árak betartására (lückenloses Reversesystem). Ilyen módon tehát a kötelezettséget ugyan számtalan továbbeladó egyénenkint létesíti egy bizonyos gyárossal, azonban ez az egyéni szerződés már annak feltételezése mellett létesül, hogy az összes versenytársakra kiterjedő hatása van. Ekként az illető cikk elárusítói között, ha nem is létesült társasági szerződés, de olyan viszony, melyet a német kartelbíróság „gesellschaftsahnliches Verhaltnis"-nek nevez (olyan fogalom ez, melyre a megfelelő magyar kifejezés megalkotását avatottabb kezekre bízzuk: Ez ott forog fenn, ahol valamely közös célt, melynek elérésére az érdekeltek rendszerint társasági szerződést szoktak kötni, akként igyekeznek elérni, hogy bizonyos azonos magatartás tekintetében egy harmadik személlyel szemben vállalnak kötelezettséget.) Ilyen alapon tekinti a kartelbíróság a reverzálist kartelszerződésnek. A konkrét ügy, melyben a kartelbíróság ezt a döntést hozta, (K 434/30.) még sem végződött annak a félnek sikerével, aki a reverzális karteljellegét vitatta. Ugyanis a bíróság belement ugyan a kartelszerződéseknél alkalmazható azonnali hatályú felmondás érdemi eldöntésébe, de az adott esetben nem látta azokat a „nyomós okokat" fennforogni, melyek a kartelszerződés felbontásához szükségesek. A kartelbíróság tehát megállapította vitássá tett hatáskörét, de az ellen a fél ellen határozott, aki a kartelbíróság által kívánta panaszát eldöntetni. — Ezzel szemben a rendes bíróságok, végső fokon a Reichsgericht, változatlanul kitartanak amellett, hogy a reverzális, illetve általában a továbbeladásí árak betartására nézve vállalt kötelezettség (Bindung der zweiten Hand) nem részesíthető oly elbírálásban, mint egy kartelszerződés. ..Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.