A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

2. sz. A KA R TE L 11 felek között, akik egymással szemben a legnagyobb bizalmatlansággal, sőt gyakran nagyfokú rosszhiszeműséggel viseltetnek. Az érdekösszeütközések ezen szinte korlátlan lehetőségéből származnak az ú. n. innerer Organisationszwang problémái. Minthogy pedig ezt a belső fegyverszünetet a kartel tagjai éppen azért kötötték egymással, hogy annál hathatósabban léphessenek fel a kartelenkívüli versenytársak avagy esetleg a fogyasztók ellen, tehát önként adódnak ez utóbbiakkal szemben a konfliktusok. A kérdéseknek ezt a másik nagy csoportját nevezzük az „ausserer Organisationszwang" problémáinak. A kairteltagok belső összeütközései rendszerint a kartelszerződések kijátszásából erednek, mert jólértesültek szerint még nem létezett olyan kartelszerződés, melyet több é-kevésbbé meg nem kerültek, ki ne játszottak volna. A belső konfliktusok csoportjában legnagyobb elvi jelentőséget a kartelszerződés hatálytalanítás kérdésének kell tulajdonítanunk. E kérdés fontosságát igazolja, hogy a német kartelbíróság elé kerülő perek 60%-a az azonnali hatályú felmondás érvényessége körül folynak. Tudvalevőleg a német karteljog áttörte a pacta sunt servanda elvét és azonnali hatályú felmondást engedélyez „nyomós ok fennforgása esetében". A törvényhozó itt tág teret engedett a kartelbíróság gyakorlatának kifejlődésére és valóban ma már Németországban konkrét és kézzelfogható fogalom ez a „nyomós ok" a kartelfelmondásoknál, mert a bíróság ezt a keretet plasztikus tartalommal töltötte meg. Sikerült a nagyszámú és nagyon különböző tényálladékú eset eldöntését olyan egységes elvek szerint megoldani, hogy e kérdés tekintetében megszűnt a jogbizonytalanság. Ez pedig aizt jelenti, hogy nyugodtan lehet valamely kartelhoz csatlakozni, mert a kartelbíróság egységes döntéseiből ki lehet olvasni azokat az eseteket és körülményeket, melyek beálltakor a kartelszerződés azonnali hatállyal felmondható. A kartelszerződések speciális jellegéből következik annak a szükségessége, hogy mód nyiljék a formailag egyébként érvényesen megkötött szerződés hatálytalanítására. — Ugyanis a kartelszerződések túlnyomó nagyrésze blanketta kötelezettség, állandóan változó tartalommal. Vagyis a szerződésben foglalt (kötelem vállalásakor maga a kötelezettség tényleges tartalma még nem ismeretes. Gondoljunk valamely árkartelre. A legritkább esetben vállalnak a tagok egy a szerződés egész tartamára előre meghatározott fix ár betartására kötelezettséget. Ehelyett többnyire kijelölnek egy vezetőségi szervet, mely bizonyos időközökben összeül és a piac változó viszonyaihoz képest előírja a betartandó árat. Tehát maga a kartelszerződés csak a verseny kiküszöbölését írja elő, a versenytársak által betartandó egységes árak időközönkénti megszabásával. Ezért nevezem a kartelszerződések ezen fajtáját keretmegállapodásnak, mert annak tényleges tartalmát, az in konkreto egy adott időpontban betartandó árat az egyes vezetőségi üléseken határozzák el. Igaz, hogy valamilyen formában az egyes karteltagok a vezetőség összetételére befolyást gyakorolnak, de igen gyar kori az érdekellentét például a nagy üzemek és a kisebb vállalatok között és ilyenkor cseppet isem megnyugtató a többségi elv érvényesülése. Minthogy a vezetőség megválasztásánál rendszerint minden egyes vállalat résztvesz, tehát mintegy „alkotmányos szempontból" nem volna aggályos a dolog, ez azonban ugyancsak nem zárja ki azt, hogy egy-egy többségi határozaton, a vállalatok egy része tönkre mehet. Hasonló a helyzet, ha az egykori versenytársak közös eladási irodát állítanak fel, pl. egy r. t. formájában és az egyes tagok ezzel a részvénytársasággal kizárólagossági megállapodást létesítenek oly irányban, hogy termékeiket mindannyian csakis ezen közös eladási szervnek tartoznak eladni. Ilyenkor a termékek átvételének árát nem lehet eleve megszabni, hanem a részvénytársaságnak valamely, ezen feladattal megbízott szerve állapítja meg a piac kívánalmainak megfelelően úgy a tagokkal szemben aiz átveendő termékek árát, mint a továbbeladási árat, tehát a kettő között levő marge nagyságát is. Ez esetben a kötelezettség vállalásaikor az egyes tag nem ismerhette a kötelezettség tényleges tartalmát, mert az igen gyakran változik. Ugyanezt kell mondanunk a területi és a kvótális felosztást tartalmazó karteleknél. Valamely taignak juttatott működési terület, illetve a másik esetben a meghatározott kartelkvóta, a tag üzemi kapacitását elfogadható mértékben foglalkoztatta a szerződés megkötésének időpontjában. A gazdasági viszonyoknak a szerződés megkötése óta bekövetkező leromlásával az egyes karteltagnak is le kell számolni, ez még nem szolgálhatna okul a szerződés azonnali hatályú felmondására. De igen gyakran a kartelvezetőség szerencsétlen üzletpolitikája, avagy egyes tagok szerződésszegésével szemben való erélytelensége idézi elő azt, hogy egy bizonyos vállalkozó exísztencíáját veszélyezteti a kartelszerződés fenntartása. A kartelvezetőség hibái folytán változatlan számszerű kairtel-kvóta mellett is előállhat a tag üzemének oly csekély mérvű foglalkoztatottsága, amely halálos csapást mérhet a vállalatra. Avagy gondoljunk valamely termelés redukciót elhatározó egyezményre. Ez csak egységesen képzelhető, vagyis biztosítva kell lenni az egész vonalon való keresztülvitelnek,