A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

12 A KARTEL 2. sz. nehogy amennyivel az egyezményhez csatla­kozó vállalatok termelésüket csökkentik, ugyanakkor más üzemek termelésüket meg­felelően emeljék. Egy adott időpontban biz­tosítottnak látszik a termelés csökkentés egy­séges keresztülvitele és ezt több éves tervben kontingentálják. Aki ehhez hozzájárul, az ab­ban a tudatban és feltevésben teszi ezt, hogy az összes versenytársak hasonló áldozatot vállalnak. Alighogy azonban a termeléscsök­kentés üdvös hatásai mutatkoznak és ennek nyomában javulnak a piaci viszonyok — már­is elszaporodhatnak az outsiderek, melyek szabadon termelnek és gőzerővel ontják iaiz árút. Ezek a termelés redukció által nem kö­tött vállalatok üzemi kapacitásuk teljes ki­használásával jobbat és olcsóbban tudnak termelni. Az outsiderek elszaporodása általában olyan radikálisan megváltoztatja egy kiartel­tagság, mint kötelezettség tartalmát, hogy az teljesen felismerhetetlenné válik. A fenti kiragadott példákból azt láttuk, hogy a kartelszerződések különleges elbírá­lást igényelnek. Más szerződéseknél maga a vállalt kötelezettség eleve ismert fix tényező, aki tehát azt elfogadta, annak tudnia kellett, hogy mit vállal és azt tartsa is be. Legfeljebb ha a külső körülményekben áll be előre nem látható változás, melyet a bíróságok vis ma­jornak vagy gazdasági lehetetlenülésnek mi­nősíthetnek, akkor képzelhető annak megvál­toztatása. Kartelszerződésnél azonban nem kell a külső körülményekben ilyen mélyre­ható változásnak beállani, mert itt maga a kartelszerződés tartalma, a vállalt kötelezett­ség van állandó változásoknak alávetve. Míg tehát általában a szerződéseknél azok át­törése quasi csak végszükségben történhetik, addig kartelszerződéseknél intézményesen kell gondoskodni azok azonnali hatályú felmon­dásának lehetőségéről — indokolt esetben. A német kartelbíróság mélyenszántó, ra­gyogó judikaturájának épen az a nagy jelen­tősége, hogy útmutatással szolgál arra nézve, hogy mi tekintendő indokolt esetnek. Bele­bocsájtkozik annak vizsgálatába, hogy minő következményekkel jár a szerződés érvény­bentartása a felmondással élő karteltagra nézve, de másrészről vizsgálja azt is, hogy a tag kilépése minő hatással volna a kartel fennmaradása szempontjából. E két érdek összeegyeztetése vezető motívuma a kartel­bíróság ítélkezésének. Bírálat tárgyává teszi továbbá a felmondási kérelmek tárgyalása so­rán a kartelvezetőség egész gazdasági politi­káját és keresi, hogy a felmondó tag gazda­sági leromlása mennyiben hozható okozati összefüggésbe a kartelvezetőség esetleges hi­báival. A vezetőség ellen felhozott panaszok 'közül kettőt emelhetünk ki, mint legtipikju­sabbat. Az egyik ily panasz, hogy a kartelvezető­ség nem számol a gazdasági dekonjunktúrával és görcsösen ragaszkodik az előírt árakhoz, melyek megfelelőek lehettek a fellendülés korszakában, de az általános leromlás idején revízióra szorulnának, mert enélkül a fogyasz­tás csökkenése ós az outsiderek elszaporodása következik be. Ilyen esetben a kartelbíróság megkívánja annak igazolását, hogy a kart el ­tag mindent elkövetett a kartelvezetőségnek jobb belátásra való hozásában és csak akkor fordult az azonnali hatályú felmondáshoz, mi­kor felfogásával végleg kisebbségben maradt. A másik mindig újból visszatérő panasz a kartelvezetőség ellen az azonnali hatályú fel­mondási perekben azt vitat ja, hogy súlyos károk érik a tagot a kartelszerződés hűséges betartásából. Ugyanis a vezetőség képtelen megakadályozni, hogy egyesek módot talál­nak a kartelárak kijátszására és az ekként nyújtott előnyökkel elhódítják a kartelhű vállalattól régi vevőit. Ilyenkor a kartel­bíróság nemcsak azt vizsgálja, hogy a vissza­élések megtörténtek-e és minő terjedelemben, hanem azt is, hogy alkalmazott-e a vezetőség kellő retorziókat a visszaélések meggátlására és, főleg, hogy a panaszos tag az adatok ren­delkezésére bocsájtásával támogatta-e a veze­tőséget a visszaélések kinyomozásának több­nyire roppant nehéz feladatában. Ha a pana­szos tag a felmondási perre tartogatja ada­tait, tehát nem adott módot a panaszok ki­küszöbölésére, akkor kevés valószínűsége van annak, hogy a felmondást érvényesnek fogja a bíróság elismerni. Egyik vezérlő elv ezen panaszok elbírálásánál, hogy a rögtöni ha­tályú felmondás oka gyanánt csakis olyan sé­relem hozható fel, melynek békés kiküszöbö­lésére minden rendelkezésre álló eszköz igénybevétetett, de eredményre mégsem veze­tett. A rögtöni hatályú felmondás mintegy ultima ratiónak tekintendő. A német kartelrendeletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó rendelkezése, mely lazított a pacta sunt servanda elvén, — legkevésbbé sem ártott a német kartelfejlő­désnek. Tudvalevőleg Németország a kartelek hazája és miként az 1923-ik év, vagyis a kar­telrendelet életbeléptetése előtti időkben ve­zetett ezen a téren, úgy a rendelet megalko­tása óta változatlanul első helyen áll. Vonat­kozik ez úgy a gazdasági fejlettségre, mint a jogi helyzet stabilitására. * A kartelmagánjognak második, talán még nagyobb jelentőségű és gyakorlatibb problé­mája a bojkott és egyéb az iparűzés szabad gyakorlatának megbénítására irányuló eljárás. A gazdasági liberalizmus eszközeivel igen nehéz ebben a kérdésben dűlőre jutni. Ugyan­is egyrészt a liberálizmus elvéből kifolyólag nem ismerhetünk „Kontrahierungszwangot",

Next

/
Thumbnails
Contents