A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 7. szám - Reflexiók a karteltörvény életbeléptetése alkalmából

50 A KARTEL 7. sz. tatójába, elvesztettem a fonalat a további események tekintetében. A továbbiakban teljes homály borul arra, hogy mi a panasz sorsa. Esetleg csak akkor kapok ismét életjelt ügyem állásáról, amikor a panasz „alaptalanságáról" értesítést nyerek. Bár ily értesítés adás, még kevésbé az elutasító határozat indokolására a törvény egyáltalában nem kötelezi a minisztert. Az indokolási kötelezettség az egyik alappillére nemcsak a bírói ítélkezés lebonyolításának, de egyúttal a magyar bíróság tekintélyének is. Mert ha nem is mindig sikerül a bírói indokolásnak az ellenérdekű felet meggyőzni, de mégis maga előtt látja azt a gondolatmenetet, mely a bíróban a rendelkező rész alkotását megérlelte. így a pervesztes fél is kénytelen kalapot emelni a bírói tekintély előtt. Indokolásában a bíró köteles számot adni ítélkezéséről a felsőbíróság, az ügyfelek és a közvélemény nyilvánossága előtt. A panaszok miniszteriális elintézésénél nincs indokolási kötelezettség, nincs kontradiktórius eljárás és nincs meg végül a bírói függetlenség a döntésre hivatott miniszteri közeg részéről. Itt három olyan fogyatékkal állunk szemben, melyek ijesztően károgó halálmadarakként állják körül az újszülött karteltörvény bölcsőjét. Azt lehetne azonban mondani, hogy téves az a beállításunk, mely szerint a magyar bíróságokat a törvény kizárná a kartelkérdés megoldásában való közreműködésből: hiszen éppen ellenkezőleg létesít egy külön kartelbíróságot. Szakfolyóiratok hasábjain nem illik jóslásokba bocsájtkozni, azonban merjük állítani, hogy a kartelbír óság papiroson fog maradni. Képzeljünk el egy bíróságot, melynek csak egyetlen felperese lehet. Ez a felperes a messze földön rettegett vár ura, aki az egész vidéken élet-halál felett parancsol, aki pallosjogánál fogva maga dönt jobbágyai élete és vagyona felett. Képzelhető-e, hogy ez a zsarnoki nagyúr oda fog állni és be fogja perelni jobbágyát, mikor egy puszta kézmozdulattal tudna magának igazságot tenni? A rettegett várúr — a kormány, mely ha eddig nem rendelkezett volna elég közvetlen befolyással közgazdaságunk felett, e törvényben valóban felruházta magát a hatalom teljességével. Öt pontban sorolja fel a törvény a kereskedelmi minisztérium jogait a közvetlen eljárásra, a hatodik pont mondja ki azt, hogy a kincstár jogügyi igazgatósága útján megindíthatja a pert a Kartelbíróság előtt. De ha elolvassuk, hogy minő szédületes hatáskört biztosít a miniszternek az első 5 pont, akkor mosolyognunk kell arra, hogy tetejébe még a perindítás jogát is nyerte a miniszter. Mi szüksége van a miniszternek hosszadalmas perekre, hisz jogában áll máról-holnapra egy kézmozdulattal egész iparágak sorsát felborítani — megfelelő tarifális vagy vámügyi rendelkezéssel, hogy csak ezt a két eszközt említsük . .. Ha tehát a minisztérium valamely visszaélés ellen valóban fel akar lépni, akkor nincs s züksége a Kartelbíróságra, ha pedig nem akar eljárni, akkor eo ipso nem kerül a bíróság foglalkoztatására a sor. Ha pár éves távlatból vissza fogunk a karteltörvényre tekinteni és azt fogjuk találni, hogy mégis volt eset, amely a kartelbíróság elé került, annak csakis egy magyarázatát találhatjuk: a panaszos fél hatalmas politikai befolyásokat mozgósított, azonban a bepanaszolt kartelnek is befolyásos pártfogói akadtak, ekként a miniszter döntése valóságos politikai bonyodalmakat idézhetett volna elő. Ilyenkor át kell vágni a gordiusi csomót: „döntsön a kartelbíróság!" A magánfelet, a voltaképeni érdekeltet nem lett volna szabad elütni a panasz jogától. Ez a jogfosztás súlyosan meg fogja magát bosszúlni. Hiszen ismeretesek az ellenérvek is, — félteni kell a komoly közgazdasági funkciót betöltő karteleket a megbízhatatlan elemek alaptalan pereskedésétől és zsarolási kísérleteitől. Ilyen alapon ugyan minden kereseti jogot meg kellene szüntetni, mert minden ítélet megállapítja az egyik ügyfél álláspontja jogtalanságát: vagy az alperes terjesztett elő alaptalan védekezést, vagy a felperes indított alaptalan keresetet. De ha már mindenáron fokozott védelmet akarunk a karteleknek más egyszerű jogalanyokkal szemben biztosítani, akkor ki lehetett volna mondani, hogy csakis bizonyos minden zsarolási gyanú felett álló testületek és érdekképviseletek léphetnek fel keresettel a Kartelbíróság előtt. Mindezen aggályok illetékes helyen előterjesztettek, de meghallgatásra nem találtak. Bár a fentemlített köztestületek sem nyertek direkt kereseti jogot a Kartelbíróság előtt, az általuk tett előterjesztésnek mégis annyiban több súlya van a magánfél panaszánál, hogy e panaszt a Kartelbizottság meghallgatása nélkül nem lehet ad acta tenni. A kereseti jogától megfosztott magánfél panaszának tehát az érdekképviseletek adhatnak súlyt. Miután hatályban levő törvénynyel állunk szemben és annak megváltoztatása a jövő titka, éppen ezekre az érdekképviseletekre hárúl a feladat, hogy minden erejükkel pótolni igyekezzenek a törvény hiányait és a hozzájuk befutó panaszokat a legnagyobb gonddal tegyék vizsgálat tárgyává és ha a magánfél panasza a közérdek sérelmét is tartalmazza, akkor szálljanak síkra az ügyért és vessék egész tekintélyüket latba, hogy a törvény komoly szankciói ne maradjanak írott betű. A törvény jelenlegi struktúrája szerint csakis az érdekképviseletek lelkes és önzetlen munkája mellett várható eredmény. Reméljük, hogy a törvényben rejlő szervi fogyatékokat a helyes gyakorlat igyekszik helyrehozni!