A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 4. szám - Coty és az ujságkartel

30 A KA RTEL 4. sz. hozzáidomítása a fogyasztáshoz. Ettől az „épitő nemzetköziségtől", amely a gazdasági kapcsolatok európai tervgazdasággá való kiépítésében áll, várja az előadó a jobb jövőt. A szakszerűen, eredetien és mindvégig érdekesen felépített előadásnak e sorok még csak vázlatát sem nyújthatják, azonban néhány reflexiót kell mégis fűznünk macához a kapitalisztikus tervgazdaság alapgondolatához. A szocialisztikus tervgazdaságtól bennünket világnézeti szakadék választ el, azonban azt el kell ismerni, hogy csakis ebben az ideológiában van a tervgazdaságnak létjogosultsága: ezen ideológia szerint minden dolgozó embernek minél magasabb életszínvonal jusson, a világtermelést fel kell fokozni, hogy ez megvalósulhasson. Itt tehát meg van az a bázis a fogyasztás számára, melyhez a tervszerű termelésnek igazodnia kell. Másként áll a kérdés a kapitalista termelés elvei szerint; felmerül ugyanis a kérdés, hogy milyen fogyasztáshoz alkalmazkodjék a termelés? A jelenlegi katasztrofális ,.Unterkonsumtion" mértéIvét fogadja el irányadónak? Akkor az üzemek óriási sorát kellene leállítani, a munkanélküliek hadseregét megsokszorozni és még ekkor sem volna elérhető a termelés és fogyasztás összhangbahozatala, mert a szükségessé vált üzemleállítás ismét csökkentené a fogyasztóképességet és ha a következő évben ehhez a csökkent fogyasztáshoz is hozzáidomulna a termelés, akkor újabb üzemeknek kellene leállni és ez így fokozódnék beláthatatlan következményekkel. A jelenlegi szegénységet és nyomort stabilizálná a tervgazdaság: csak annyit termeljünk, amennyit a fogyasztók meg tudnak fizetni, a racionalizálásnak és üzemredukciónak ez a konzekvens keresztülvitele megölné a fogyasztót, a munkást, de a termelőt is. A szocialisztikus tervgazdaságnak a saját világszemlélete alapján, legalább az elgondolása logikus: a termelés a szükséglethez alkalmazkodjék, a szükségletek pedig úgy fokozódjanak, ahogy a termelés fokozható. Kapitalista alapon, a jelenlegi pénzgazdaság mellett azonban fogyasztás és szükséglet nagyon is ellentétes fogalmak, szükségleteink igen nagyok volnának, mégsem lesz a szükségletből effektív fogyasztás, mert hiányzik ehhez a csereeszköz: a pénz. Felvetődik tehát a kérdés vájjon Fleissig Endre mihez akarja a maga PlanEurópájában a termelés nagyságát igazítani, a szükséglethez, amely óriási volna, vagy a fogyasztáshoz, amely a jelenlegi gazdasági válságban minimális? A munkanélküliek tömegei iparcikkeket egyáltalában nem fogyasztanak, hanem rongyokban járnak, miután itt fogyasztás nincs, tehát a kapitalisztikus tervgazdaság elgondolása szerint az illető cikkek nemzetközi karteljei ennek megfelelően redukálják a termelést. Ez jóra nem vezethet. Nem lehet a cél intézményesen berendezkedni arra, hogy az emberiség szükségleteit nem tudja kielégíteni, tehát felesleges is termelni. Az egyedüli cél az lehet a termelt javak helyesebb elosztásáról gondoskodni, úgy, hogy szükséglet és árú egymásra találjanak, míg jelenleg a kielégítetlen szükséglet és az eladhatatlan quasi „túltermelt" árú egymás mellett tornyosulnak, de kettőjüket áthághatatlan szakadék választja el egymástól. Ezen az alapproblémán, amely mindennél fontosabb és nehezebb — nem segit Plan-Európa sem. Tekintsük pl. napjaink legaktuálisabb karteljét — a nemzetközi cukoregyezményt. Kétségkívül segít ennek az iparágnak jelenlegi túltermelésén és gazdaságpolitikai opportunítás szempontjából feltétlenül meg van a létjogosultsága, de túlzás, sőt a helyzet teljes félreismerése volna azt állítani, hogy egy ilyen egyezmény, vagy azok egész sorozata segíthetne a világválságon: munkáskezek leállításából, termőföldek parlagon hagyásából és üzemek leállításából nem származhatik megváltás. Ha valamely speciális termelési ágban volna izolált jelenségképen túltermelés, akkor érthető volna a felfogás, hogy a túltermelés megszüntetésétől javulás várható, mert feltehető volna, hogy az ekként felszabaduló emberi és mechanikus energiák más szükségesebb téren nyernének alkalmazást. Amíg azonban a kartelek tervgazdasága lényegében általános leépítést és termelésredukciót jelent, — addig egyetemes szempontból semmi fellendülést nem várunk tőle. Coty és az ujságkartel. Jogi vonatkozásaiban és a közéleti hátterét tekintve egyaránt érdekes kérdést döntött el a párisi Court d,Appel. Coty, az ismert francia parfömgyáros és újságkiadó a „Figaro" és a „Gaulois" c. lap részvényeinek háromnegyedrészben tulajdonosa. E két lap révén Coty csatlakozott a kiadók karteliéhez, mely a lapok eladási árát egységesen 25 centimes-ben szabta meg. A kartelszerződés aláírását követőleg Coty egy újabb kiadó részvénytársaságot alapított, amely az „Ami du peuple" című lap kiadásával foglalkozott. Ez utóbbi társaság nemcsak hogy kívül maradt a kartelen, de 10 centimesre szállította le árait (vidéken 15 c). Az árharc a kartel és Coty újabb társasága között igen éles formákat öltött és végül a bíróság elé került. A kartel tisztességtelen verseny által okozott károkért perelte Cotyt. Kereseti előadása szerint a tisztességtelen verseny azáltal lett megvalósítva, hogy Coty, akinek két lapja tagja a kartelnek, egy másik lapot alapított, amely áraival súlyosan megszegi a kartelmegállapodást. Coty új lapját önköltségi áron alul adja, nagyobb összegeket fizet rá előállítására, mégis azt terjeszti lapjában, hogy a kartelár méltánytalanul magas és az ő alacsonyabb árai felelnek meg a józan polgári haszon mértékének. Coty viszontkeresete szintén tisztességtelen verseny által okozót kár megtérítésére irányult. A kartel ugyanis mindazokat, akiknek szolgálatára, közreműködésére az „Ami du peuple"-m\t szüksége volt, bojkott alá helyezte, ha üzleti összeköttetést tartanak fenn a kartelen kívüli lappal. A hatalmas kartelhoz 1500 újság tartozik, így természetesen sem a szállító, sem a nyomdász, vagy az újságárusok nem mernek vele szembeszállni, ennek következtében az „Ami du peuple" megjelenése hetekig fennakadt, amíg saját nyomdáját és külön elárúsító szervezetet nem rendezett be magának. De azokat is, akikből a kötelékébe tartozó lapok voltaképen élnek, bojkottal fenyegette a kartel: a nagyhirdető cégekkel közölték, hogy a kartel 1500 lapjának egyikében sem fogadnak el hirdetést attól, aki az új lapban is hirdet. így természetesen Coty lapja alig volt képes hirdetéshez jutni. Ezen hirdetés-bojkott által okozott kára címén 4 millió frank kártérítést követelt viszontkeresetében Coty. Elsőfokon Coty maradt felül — a keresetet elutasították, a viszontkeresetnek bizonyos kárösszeg erejéig helyt adtak. Másodfokon mindkét