A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 4. szám - Törvényjavaslat a cukorrépatermeléssel és a cukorgyártással kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról

28 A KARTEL 4. sz. nem azt értjük, hogy akár támadni, akár magasztalni akarjuk ezt az adott körülmények között feltétlenül szükséges jogalkotást. De ha nyitott szemmel akarjuk látni a napjainkban történő hatalmas változást a gazdasági élet alapelvei terén, akkor egy-egy ilyen mérföldkő előtt, aminő a cukor-javaslat, meg kell állanunk. Az egyéni szabadság, az ipari és mezőgazdasági termelés szabadsága, a magánjogi szerződések feltétlen szentsége hatalmas fejszecsapásokat kapnak. Nem akarunk szentimentális nekrológot tartani arról, hogy e fogalmak felett a gazdasági szükségszerűség milyen kegyetlenül végigszántott, de ne is kövessünk struccpolitikát az eseményekkel szemben és lássuk tisztán, hogy a magángazdaság autonómiája, hogy tűnik el szemünk elől, helyt adva a kartelek és az államhatalom szövetségén alapuló termelési rendnek, mely utóbbi talán alkalmasabb a jelenlegi válsággal a harcot megvívni, mint az izoláltságában gyenge egyéni vállalkozó. A javaslat indokolása elmondja létrejöttének előzményeit: a cukortermelő országokat az eladatlan árú óriási mennyisége, amely lemorzsolta az árakat, arra kényszerítette, hogy termelésüket csökkentsék. A redukált exportmennyiség összességét bizonyos kvóta szerint felosztották egymásközött. Magyarországra 750.000 q exportkontingens fehércukor jutott. Minthogy pedig a belföldi fogyasztás 1,000.000 q-t tesz ki, az ország össztermelése 1,750.000 q-t nem haladhat meg. Ilyen körülmények között a termelőktől átvehető répa mennyiséget is csökkenteni kell. Ha a törvényhozás be nem avatkozik, akkor ez a termelésredukció éppen a kistermelőket sújtotta volna, mert ezeknek többnyire szerződésük nincs, tehát velük szemben semmi akadálya sem lett volna egyik évről a másikra a termelési megállapodás megszüntetésének. Ezzel szemben a nagyobb termelők, kiknek hosszú lejáratú szerződéseik vannak, változatlanul termelték volna a teljes mennyiséget. A törvény tehát arról kíván gondoskodni, hogy a redukció mindenkit azonos százalékban sújtson, evégből a javaslat 1. §-a az 1931-re kötött szerződés szerint átveendő mennyiséget 18.5 százalékkal redukálja, a 2. §. viszont arra kötelezi a cukorgyárakat, hogy azoktól, akik 1930-ban akár szóbeli, akár írásbeli megállapodás alapján a részükre termeltek, kötelesek a folyó gazdasági évben is a 18.5 százalékkal csökkentett tavalyi mennyiséget átvenni. Ez pedig azt jelenti, hogy a termelő kezében a répatermelési szerződés devalválódott, a magán jogilag érvényesen megkötött szerződés a törvény erejénél fogva részlegesen hatályát veszti. A magángazdasági vállalkozás további korlátozásait is tartalmazza a törvény — új cukorgyár csak a pénzügy-, kereskedelemügyi és földmívelésügyi minisztériumok engedélyével létesülhet, de ez a tilalommal egyértelmű, mert az indokolásban mondja a javaslat, hogy a minisztériumok ezidőszerínt nem szándékoznak új engedélyt kiadni, mert az „közszempontból nem volna indokolt" — A jogi fogalmak átértékelődésére nézve jellemző, hogy a javaslat 4. §-a a termelő és gyáros között a termelhető menynyiségre nézve felmerülhető vitákra nézve a választott bíróságok hatáskörét kötelezően írja elő. Eredetileg a választottbíróságok intézménye az ügyfél autonómiájának a kiépítését jelentette; az az ügyfél, aki jogosítványairól teljesen le is mondhat, épenúgy lemondhat a rendes bíróságok perrendszerű ítélkezésének minden garanciájáról, a perorvoslatok igénybevételéről és kiköthet választott bíróságot. A javaslat azonban nem önkéntes alávetésre alapítja a választott bíróságok hatáskörét, hanem törvényerejével rendeli el. Ez tehát ismét elvi szempontból nem aggálytalan korlátozása az egyén (ezúttal mint peresfél) szabadságának, különösen ha figyelembe veszszük, hogy a saját választott bíráját sem a termelő jelöli ki, hanem helyette a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége. Végül pedig ez utóbbi szövetségnek megalakulását tartalmazza a javaslat, melyhez minden répatermelő ex lege tagként csatlakozni tartozik és ez a Szövetség tagjaira nézve kötelező hatállyal létesíthet megállapodásokat a répatermelésre vonatkozólag. Ebben az összefüggésben közöljük, hogy a nemzetközi cukoregyezmény, melynek foganatosítására a fenti törvényjavaslat készült, végleges formát nyert és azt az érdekelt államok iparának képviselői már ratifikálták is. Az egyezmény célja 2% millió tonna cukorfelesleg eltüntetése, evégből 1935 szeptember l-ig terjedő időszakban az egyezmény tagjai a nekik jutott kontingensre szállítják le exportjukat. A nyilvánosságra jutott adatok szerint csak a kontingenst szabályozták, de egységes export-árak terén nem történt megállapodás. Van azonban az egyezménynek egy pontja, amely egészen új a kartelszerződések történetében és azt bizonyítja, hogy a kartelalakulások féleségei mily termékeny területet jelentenek. Tudvalevőleg minden kartelmegállapodásnak a fogyasztóra nézve az a veszélye van, hogy az árak felhajtására vezethet; így a túlságos termelés csökkentésnek is az lehet végeredményben elméletileg a következménye, hogy az árak túlságos magasságba szökhetnének. Ez azonba nyilván nem célja a cukoregyezménynek és ezt a következő igen ügyes formában juttatja kifejezésre: A cukorárak rombolását mindig Jávának és Kubának piacra dobott nádcukor mennyiségei okozták. Ha tehát az egyezmény tartalma