A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3. szám - Nemzetközi kartelek, mint a dumping ellenszere

3. sz A KARTEL 23 Irodalom. Internationale Industrie Kartelle, Összeállította: C. Lammers. (Heymann's Verlag Berlin 1930.) A Nemzetek Szövetségének gazdasági tanácsa a kartelek tárgyában leendő állásfoglalása céljára gyűjti az adatokat a kartelek működését, szervezetét és jogviszonyait illetőleg. Ezen anyaggyűjtés egy részét képezi e fenti munka, melyet az érdekelt iparhoz közelálló szakértők állítottak össze. A nemzetközi kartelek legnevezetesebbjeiről közöl igen érdekes monográfiákat. A közönség szélesebb rétegei oly kevéssé ismerhetik e hatalmas gazdasági szervezeteket, hogy e gyűjtemény még ebben a formában is kétségkívül hézagpótlónak mondható. Azonban az egyes monográfiák olvasása közben egy pillanatig sem tudjuk elfelejteni, hogy itt az érdekelt kartel egyoldalú közléseivel állunk szemben, nem pedig a különböző szempontok egybevetéséből leszürődött objektív kutatás eredményével. Miként valamely részvénytársaság közgyűlése elé terjesztett jelentés szövegében csak azt találjuk meg, amit színtelen tartalmánál fogva illetékesek a nagy nyilvánosság elé szántak, úgy ezek a monográfiák sem beszélnek az illető kartelek gazdasági harcairól, hallgatnak mindarról, amit bármely oldalról bírálat tárgyává lehetne tenni. Ezen megítélésünk igazolására csupán egy példára hivatkozunk: A csontenyvkartelröl, melynek szervezetéről lapunk más helyén már röviden megemlékeztünk, Lammers munkájában csak annyit találunk, hogy e szervezet 1926-ban alakult 14 állam csontenyviparának részvételével és csak később csatlakozott hozzá Hollandia és Litvánia. A legérdekesebb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy mely szempontok bírták rá pl. Hollandia csontenyviparát a nemzetközi kartelhez való csatlakozásra, holott eredetileg elzárkózott attól? Vájjon rájött-e a szervezetben rejlő előnyök értékére és ezért, önkényt adta fel outsider helyzetét, avagy kényszereszközök nyertek alkalmazást? Értesülésünk szerint az utóbbi eset forgott fenn. Hollandiában még a kartel megalakulása előtti időben megszereztek a németek egy csontenyvgyárat. A nemzetközi kartel átvette ezt az üzemet a németektől és hajlandónak mutatkozott annak leállítására, feltéve természetesen, ha a többi hollandi gyárak csatlakoznak a nemzetközi kartelhez. Amidőn pedig ez nem következett be, akkor jött a kényszer. A kartel üzeme felhajtotta a termeléshez szükségelt csont-nyersanyagnak az árát és mélyen az önköltsége alatt szabta meg az enyv eladási árát. Ez az eljárás a termelést katasztrofálisan veszteségessé tette úgy a kartel üzeme, mint a többi holland gyárak számára. Azonban a különbség csak az, hogy e harc kimenetele nem lehetett kétséges — a kartel gyárának veszteségeit 14 állam csont ipara, mint a kartel tagjai, közösen fedezték, míg a holland gyárak saját tőkéjükkel véreztek el. Kénytelenek voltak tehát csatlakozni a kartelhez. A gazdasági harc ezen epizódját nem találjuk meg Lammers munkájában csupán „A kartel fejlődése és sikerei" fejezetben azon tény regisztrálására szorítkozik, hogy „később Hollandia is a kartel tagjainak sorába lépett." Ezen siker elérésének talán nem mindenben aggálytalan eszközéről hallgat a munka. A csontenyvkartel kiragadott példájából megállapíthatjuk, hogy Lammers monográfiái csak külső struktúrájukban ismertetnek meg a nemzetközi szervezetek mibenlétével, azonban a belső hajtóerők, ennek a gigantikus gépezetnek titkos rugói továbbra is homályban maradnak. Ha ezen munkának pusztán ismeretterjesztő célja volna, úgy ezen feladatának még ebben a formájában is feltétlenül megfelel és ajánljuk is olvasóink figyelmébe. Ha azonban arra gondolunk, hogy ez az az anyag, melynek alapján a Nemzetek Szövetsége a kartelkérdés súlyos problémájához állást akar foglalni, akkor nem zárkózhatunk el annak megállapításától, hogy a nemzetközi kartelek működésének, árpolitikájának, gazdasági harcainak az egész kérdés lényegének ismertetésével a munka adós marad. ÉTUDE sux le régime juridique des ententes industrielles". A Nemzetek Szövetségének gazdasági bizottsága részére írták: H. Decugis (Franciaország) R. E. Olds (Egyesült Államok) és S. Sschierschky (Németország.) A fent ismertetett munkával annyival függ össze, hogy mindkettőnek megírására a Nemzetek Szövetségének titkársága adott megbízatást. Lammersnak, három másik gazdasági szaktekintéllyel együtt a kérdésnek tisztán gazdasági megvilágítása volt a feladata, míg a jelen munkában jogászok számolnak észleleteikről. Az általuk megoldandó feladat az volt, hogy „készítsenek nyers vázlatot ama jogelvek mibenlétéről és fejlődéséről, melyen a különböző államok karteljoga alapszik, nevezetesen azon állásfoglalásról, mely e kérdésben egyrészt a törvények szövegéből, másrészt a jogtudomány és bírói joggyakorlatból kikristályosodik." Míg a kartelekhez közelálló gazdasági szakértők jelentéséből, csakis a kartelek eredményeiről, vívmányairól olvasunk és azt hihetnök, hogy egyéb feladat nem is létezik, mint a kartelek szaporítása és kiépítése, addig a jogászok rámutatnak arra, hogy a kartelek és trösztök rohamos kifejlődése a jogrendet egészen új feladatok elé állították, melyeknek csak igen tökéletlenül tudnak megfelelni. A gazdasági élet tényei hatalmas ívben megelőzték úgy a közgazdaságtan elméletét, mint a jogfejlődést és így lépten nyomon kell érezni, hogy régi fogalmakkal, elavult eszközökkel kell egészen váratlan nehézségeket leküzdeni. A munkának legérdekesebb fejezete „Az állami beavatkozás formái" címet viseli. Fejlettebb iparral rendelkező országokban az államhatalom indíttatva érezte magát a kartelek visszaéléseinek megakadályozására. Nevezetesen a fogyasztók tömegeit meg kellett védeni az indokolatlanul magas árak ellen, az egyes iparűzöket pedig a kartelek gazdasági túlhatalmával szemben, mely bojkott intézkedések foganatosításában, és az árharcok bizonyos ismert formáiban nyilatkozott. Ismerteti a tanulmány általános magánjog azon elveit, amelyeket a külön karteltörvénnyel nem rendelkező államok bíróságai az ily jelenségekkel szemben alkalmaztak. Az államok nagy részében a bíróságok a ,,jócrkölcsökbe ütköző" cselekedet fogalmával operálnak: Franciaországban és Belgiumban ezt ,.cause i7/»cj'/e"-nak nevezik. Olaszországban „contraria allé legge, al buon costume, o alV ordine pubblico", míg angol-szász jogterületen