A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3. szám - Nemzetközi kartelek és az államhatalom

18 A KARTEL 3. sz. ban, de főleg Oroszország előretörése, siettetik ezt a folyamatot. Minél előbb sikerül ilyen szervezet létesítése, annál előnyösebb ez Európára nézve. A vas termeléssel szorosan összefügg a vasfeldolgozó iparágak sorsa, különösen a nagyobb gépek és lokomotivok termelésének kérdése. Ez utóbbi iparágak tekintetében is az egységes szervezés lehetősége már kezd kibontakozni. Ami eddig ezen a téren történt, azok voltak az első, a legnehezebb lépések. A jövő fejlődésére vonatkozólag nem akarunk jóslásokba bocsájtkozni, egy azonban bizonyos: ahol fennforog a gazdasági érdekek közössége, ott a gazdasági vezetőférfiak együttműködését nyomon követi a politikai megértés szelleme! A ház felépítését alulról kell kezdeni, nem pedig a tetőnél. Közös gazdasági tevékenység, különösen ott, ahol nagy munkástömegek nyernek foglalkozást, többet jelent Európa békéje szempontjából, mint minden Pán-Európáról tartott szónoklat. Éppen ezért tulajdonítok a karteleknek nem csupán gazdasági, hanem egyúttal politikai szempontból is a legnagyobb jelentőséget. Természetesen ez nem minden kartelre áll, különösen pedig a helyi jellegű kartelekre nem. Azonban nagy iparágak karteljeinek ilyen messzemenő jelentőséget kell tulajdonítani és ha kartelekről szólunk és előnyeiket hátrányaikkal nemzetgazdasági és politikai szempontból hasonlítjuk össze, akkor nem szabad elfelejtkeznünk, hogy a kar telek egy új Európa számára készítik elő a talajt és, hogy minden más eszköznél alkalmasabbak a jelenlegi gazdasági viszonyok jobbrafordulását előmozdítani. Nemzetközi kartelek és az államhatalom. Irta: Dr. Kelemen Sándor ügyvéd. Lapunk első számában megjelent „Az államhatalom kettős feladata" c. cikkemben foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy az állam, a kormány, a törvényhozás nem szorítkozhatik a kartelvísszaélések nyesegetésének egyoldalú szerepére, hanem fel kell ismernie azokat a karteltörekvéseket, melyek gazdasági fejlődésünkben hézagpótló feladatot volnának hivatva betölteni és az ilyen alakulatok létrejöttét és működését minden rendelkezésre álló eszközzel támogatnia kell. Most egy lépéssel tovább kívánok menni és rámutatok olyan gyakorlati esetekre, melyekben az államhatalom közreműködése nélkül valamely általános szempontból is kívánatosnak tartott kartel nem tudott volna létrejönni. Ezekből az esetekből látni fogjuk, hogy az államhatalom feltartóztathatatlanul benyomul a magángazdaság érdekszférájába, sőt azt mondhatjuk, hogy a kapitalisztikus termelés olyan stádiumba látszik jutni, melyben gazdasági problémák megoldásánál sem tudja nélkülözni az államhatalom és törvényhozás közvetlen közreműködését és segítségét. A fenti ténynek csupán megállapítására szorítkozom. Más és messzevezető kérdés volna annak elbírálása, hogy vájjon örvendetes-e a fejlődésnek ez az irányzata? Annyit azonban le kell szögezni, hogy a sokat kárhoztatott állami omnipotencia növekedése, nem csupán az állam egyoldalú iniciativájából eredő körülmény. Ugyanis a közvélemény a magángazdaság válságának megoldását fokozódó mértékben várja az államhatalomtól és ha ez utóbbi a hozzáfüződő kötelezettségeknek meg akar felelni, akkor szükségszerűleg kell növelnie hatalmának és befolyásának körét, tehát gyakran éppen a magángazdaság exponensei sürgetik az állami beavatkozást. Tekintsük például a nemzetközi cukoregyezményt, amelyről lapunk hasábjain még részletesebben fogunk megemlékezni. Ezúttal csupán az a szempont érdekel a kérdés komplexumából, hogy ezen egyezmény keresztülvitelében az egyes államok kormányaínak és törvényhozásának minő szerep jutott. Abban ugyanis egyetértett a világ cukortermelőinek egyeteme, hogy olyan krónikus túltermeléssel állunk szemben, mely állandóan rosszabbodik és az eladatlan tonna-milliók katasztrofális nyomást gyakorolnak a világpiac áraira. Ahhoz is kevés kétség fért, hogy az egyedüli megoldás a fogyasztással semmiképen összhangban nem álló termelésnek csökkentése. Össze is jöttek az európai, amerikai, kubai és jávai cukortermelők, hogy megtárgyalják Chadbourne amerikai ügyvéd tervezetét a világtermelés csökkentésére vonatkozólag. Hosszas tanácskozások után végül mégis sikerült egy ideiglenes elvi megállapodást létesíteni, mely megállapítja az egyes államok termelési kvótáját. Ekkor a kiküldöttek hazatértek a belföldi iparban a megállapodás keresztülvitelét előkészíteni. Ezen a ponton mutatkoztak az újabb nehézségek: a jávai kartelenkívüli cukortermelők azt hangoztatták, hogy nem hajlandók termelésüket csökkenteni, csak azért, mert a jávai cukorszindikátusnak túlsók az eladatlan cukor mennyisége, vagy azért, hogy Kuba termelésének elhelyezésében segédkezzenek, sem azért, hogy a védvámos cseh cukoripar cukor-dumpingjét támogassák* Már pedig nem lehet termeléscsökkentést keresztülvinni, ha abban a termelő összessége nem vesz részt, hiszen amennyivel a kartel redukálja a termelést, annyival növelné azt az outsider. Tehát igénybe kellett venni a törvényhozási apparátust a terv keresztülviteléhez. A magángazdaság a közhatalomhoz fordul segítségért; Holland-India kormánya törvényjavaslatot terjeszt be, * Lásd „AHgemeen Handelsblad" állásfoglalását a „Frankfurter Zeitung" 1931. január 16-iki száma nyomán.