A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3. szám - Nemzetközi kartelek és az államhatalom

3. 8Z. A KARTEL 19 amely szerint a cukorkivitel mennyiségét a kormány szabja meg, természetesen a Chadbourne-terv szerint foganatosítandó termeléscsökkentés értelmében. Evégből csak a kormány által adott kiviteli engedéllyel lehetséges cukornak az exportja; azok a hajók, melyek engedély nélküli cukrot szállítanak, elkobzandók. A törvény indokolásában a kormány kifejti, hogy a cukor világpiaci árának katasztrofális alakulása kényszeríti erre a lépésre és annak dacára, hogy a termelés csökkentése az önköltségek tonnánkénti emelkedését vonja maga után, mégis előny remélhető az ország számára, mert túltermelés megszűnésétől az árak emelkedése várható. Hasonló volt a helyzet Németországban, itt sem volt a redukció a kormány beavatkozása nélkül keresztülvihető. A cukorgyárak azelőtt is kartelben voltak, azonban a belföldi kartel csak a vámvédelem által lehetővé tett legmagasabb ár betartására vonatkozott, míg a termeléscsökkentés keresztülviteléhez kontingenskartelt kellett alakítani, vagyis az engedélyezett mennyiségnek az egyes gyárak közötti felosztása volt a probléma. Hónapokig folytak a tárgyalások és a vezető gyárak már meg is egyeztek, azonban mindvégig maradlak elégedetlen elemek, melyek nem fogadták el a nekik felajánlott kvótát, végül is kormányrendelettel kellett a kartelt megalkotni. A magyar cukorkartel kitűnő szervezettsége mellett nem az egyes karteltagok között folyt a harc a kontingensért, ebben már régebben rendet teremtett a kartel, hanem a répatermelő agráriusok érdekével ütköztek össze. Mult év novembere óta folytak a tárgyalások és ezek eredményre is vezettek. Azonban ez a megegyezés sem tudja az államhatalom segítségét nélkülözni. A répatermelésnek a megegyezés értelmében elhatározott 18.5^-os csökkentése hatályos magánjogi szerződésekbe ütközik, hiszen sok termelőnek hosszú lejáratú répatermelési szerződése van, melynek értelmében a cukorgyárak bizonyos fix mennyiségeket évenkint tartoznak átvenni. A répatermelőknek van ugyan reprezentatív képviselő szerve, mely nevükben tárgyalt és megállapodott, azonban e megállapodásnak nincs az a jogi hatálya, mely szerint az a gazda, akit nem érdekel se Jáva, se Kuba, se Chadbourne-terv ne ragaszkodhatnék a termelési szerződéséhez. Itt tehát a magángazdaság ismét az államhatalomhoz fordul segítségért. A törvényhozás pedig a kockánforgó súlyos érdekek védelmében gyorsan meg fogja szavazni a vonatkozó javaslatokat, és a magánjogi szempontokból hatályos termelési szerződéseket ex lege 18.5 ^ -kai fogja csökkenteni. Hasonlóképen főleg állami beavatkozással nyert megoldást a nemzetközi nitrogén-kar lel kérdése, mely Magyarországot, mint agrárállamot a műtrágya piacának alakulása szem; pontjából érdekli. A világ salétromlermelésct ! három nagy csoport uralja: a legrégibb a Chilében termelt természetes salétrom, továbbá az /. G. Farbenindustrie és az lmpcrial Chemical Industries által előállított salétrom. A termelés gigantikus fokozódásával a fogyasztás nem tudott lépést tartani, a mezőgazdaságban bekövetkezett világválság pedig a salétrom túltermelését a végsőkig fokozta. Mindenütt ugyanaz a helyzet: me£ kell teremteni a szervezetet, amely keresztülviszi a termelésredukciót. Mult év nyarán létre is jött egy év tartamára az ideiglenes nemzetközi nitrogén kartel, (Convention de iindustrie de l'Azote Cl A), azonban az egyezményben elhatározott termelés-csökkentést csak a szintetikus salétrom termelői vállalták magukra, míg a Chilei termelőket egyelőre nem tudták ebbe belevonni; ez utóbbiak nem léphettek fel egységes tárgyaló félként, hanem 152 különálló üzem képviseltette magát. Chilében tehát mindenekelőtt a salétrom ipart egységesen meg kellett szervezni. Ez a feladat ismét az államra hárult. Megalapították a chilcsalétrom-trösztöt — állami bevonással. Az államnak le kellett mondani egy igen jelentékeny bevételi forrásáról: a salétrom kiviteli vámjáról, ennek ellenében megkapta az újonnan alakult tröszt részvényeinek felét és e részvények osztaléka hivatott kárpótlást nyújtani az elvesztett vámjövedelemért. A tröszt vezetőségében a kormány is megfelelően képviselve van, ekként az úgyszólván állami alakulatnak tekinthető. A tröszt aztán megszerezte a felerészben már amúgyis tönkrement salétrom gyárakat és most megindulnak az újabb tárgyalások a világ többi termelőivel egy szorosabb és hosszabb időre szóló nemzetközi kartel megalkotására. De hogy tovább ne menjünk, itt van a búzavilágkartel gondolata. Jól tudjuk, hogy igen távol van a megvalósulástól és akkor is kérdéses, hogy milyen formában fog létrejönni, de a római konferencián mégis elég súlyos tényezők vettek részt, hogy érdemes az ott elhangzott tervekkel foglalkozni. A puszta tény, hogy mezőgazdasági kartel került szóba, ismét feltételezi az államhatalom legintívebb beavatkozását a magángazdaság körébe. Ugyanis nem véletlen, hogy mezőgazdasági karlelek nem tudnak létrejönni, és a kartel fogalma alatt többnyire ipari szervezetet értünk. Bizonyos előfeltételek szükségesek, melyek fennforgása elősegíti a versenyszabályozó szervezetek alakulását. Mindenekelőtt fontos az, hogy a kérdéses cikk előállítása kevésszámú kézben egyesüljön, mert az egységes irányelvek felállítását, azok betartásának ellenőrzését illuzórikussá teszi, ha a termelés szétszórtan történik és a termelök beláthatatlan sokaságával állunk szemben. A kartelek felbomlását az outsider termelók el-