A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 2. szám - A kartelek nyilvános ellenőrzésének alapproblémái [2. r.]

10 A KARTEL nek oly régen vitatott reformját a megvalósulás stádiumába hozzák, a jelenlegi rendszerből átveszi úgy a rögtöni hatályú felmondás, mint a „Práventivzensur" intézményét. Ezen intézmények ellenzői abból a téves tételből indulnak ki, hogy ezek a rendelkezések tisztára magánjogi jellegű érdekek védelmét szolgálják. Ez a felfogás mellyel éppen a jogirodalomban gyakran találkozunk csakis akkor volna tartható, ha a karteleket és trustöket egyszerűen a magángazdaság bizonyos megnyilvánulási formájának tekintenők, amely a magángazdaság üzleti életének egyéb vállalkozási formáitól csupán annak terjedelme tekintetében tér cl. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja, hogy ezek az alakulatok a magángazdaság egész felépítését és a piac alakulásának szabályait bolygatják meg. A fenti téves álláspontot következetesen csak azok képviselhetik, akik elvi ellenzői minden állami szabályozásnak, akik azt vallják, hogy a köz mindezen dolgokba egyáltalában ne avatkozzék bele, mert e kérdéseket a magángazdaság a kapitalisztikus gazdasági rend alaptörvényei szerint önmaga legjobban szabályozza. A doktrinér liberalizmusnak ezen álláspontját azonban még a salzburgi jogászgyűlés sem merte fenntartani, hanem kénytelen volt ellentétbe helyezkedni számos háború előtti határozatával és az állami ellenőrzés szükségességét kimondani. Ha azonban elismerjük annak szükségességét, hogy a kartelszervezetek gyakorlati politikáját a köz ellenőrzésének vessük alá, akkor ebben a megállapításban az a beismerés foglaltatik, hogy ezek a szervezetek olyan sajátságos hatalmi alakulatokat jelentenek, melyek már elvesztették tisztára magán gazdasági jellegüket. Ez aképen értendő, hogy ezek a szervezetek a magángazdaságnak olyan hatalmi tényezői, melyek a nemzetgazdaság jelentékeny részeinek érzékeny károkat okozhatnak. Sőt állíthatjuk, hogy ilyen károkat szükségszerűié g kell okozniok, mert a gazdasági organizmus egyes sejtjeinek túltengése (Hypertrophie) csak a többi sejtek rovására történhetik. A köz- és magánérdeknek ezen szoros kapcsolata folytán nyer a rögtöni hatályú felmondás és a bojkottszerű intézkedések előzetes cenzúrája közérdekű jelentőséget és ezért nem nélkülözhetők ezek a látszólag magánjogi vonatkozású intézmények a kartelek közérdekű ellenőrzésének rendszeréből. Különösképen áll ez a szervezeti kényszer (Organisationszwang) tekintetében. (A szervezeti kényszer alatt azokat a bojkottszerű joghátrányokat értjük, amelyek segítségével valamely szervezet tagjaira, versenytársaira avagy fogyasztóira bizonyos előírások, megállapodások betartását rákényszeríti. A szerk.) Természetesen el lehet ezeket a kérdéseket 2. sz. azzal intézni, hogy a magánjog sehol sem ismer szerződési kényszert (Kontrahirungszwang), tehát a kereskedelmi szabadság individuálista-liberálís alapelve mellett mindenkinek jogában áll bizonyos egyénekkel szemben az üzleti összeköttetést megtagadni. Kivételt csupán ezen magatartás jóerkölcsökbe ütköző vagy ,,sikán"-szerű jellege képez, mert ily magatartás kártérítés kötelezettségét vonhatja maga után. Ezen felfogás hívei azonban tökéletesen figyelmen kívül hagyják, hogy amidőn a magánjog ezen problémái kodifikálás útján megoldást nyertek, akkor még gondolni se lehetett a vonatkozó tényálladékoknak ilyen alapjaiban történő megváltozására, ahogy ez a hatalmas magángazdasági szervezetek kifejlődése révén tényleg bekövetkezett. Ma a szervezeti kényszer eszközei következményeiben gyakran óriási súlyú fegyvert jelentenek és ez a fegyver a/on rendszeresen követett cél szolgálatában áll, mely az egyes gazdasági alany érdekével szemben ezen magángazdasági hatalmi alakulatok kiépítését és erősítését óhajtja megvalósítani. Ezzel tehát megváltozott a bojkott intézményének nemcsak quantitatív, hanem qualitatív jellege is úgyannyira, hotfy ily intézkedések a jogrendszerünkben biztosított iparűzési szabadságot komolyan veszélyeztető tényezővé lettek. Ezt az álláspontot képviseli Nádas szerint (Das ungarische Kartell- und Konzernrecht, Berlin, 1928. 42. o.) a budapesti kereskedelmi és választottbírósága is. Ezen a ponton tehát a magánjog szerződési szabadsága éles ellentétbe jut az iparűzés szabadságával. Ezen ellentét igazságos megoldása azonban nemcsak az érdekelt gazdasági alanyok aránylag szűk körének érdeke, hanem ennek a közérdek szempontjából is elvi jelentősége van. Figyelembe kell venni még e tekintetben azt, hogy a kartelszervezetek hatalmi fölényével szemben a magánjog által nyújtható védelem, rendszerint csődöt mond. A magánjog védelmi eszközként csak a kártérítési per indítását ismeri. Azonban ily kártérítési perben bizonyítani kell az elszenvedett kár összegszerű nagyságát, ez pedig feltételezi azt, hogy egy gazdasági erejében már amúgy is legyengült panaszos a financiális eszközök tekintetében aránytalan fölényben lévő ellenféllel szemben indítson bonyolult és költséges pert. De még ettől eltekintve is, az ily kártérítési per alaki és anyagi jogszabályai csak legritkább esetekben nyújtanak a bíróságnak alkalmat arra, hogy ítélkezésében magával a kifogásolt üzletpolitikával szálljon szembe és a rendszerben rejlő visszaéléseket akadályozza meg. Pedig figyelembe kell vennünk azt az egyenesen szédületes gazdasági jelentőséget és hatalmat, mellyel a kartelek és trösztök rendelkeznek és nem