A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 2. szám - A kartelek nyilvános ellenőrzésének alapproblémái [2. r.]

2. sz. A KARTEL 11 szabad elfelejtenünk azt, hogy ezen alakú- i latok politikájának hatásai kinőttek a magángazdaság és magánjog területéről és nekik az állam gazdaságpolitikája mellett csaknem közhatalmi funkciók jutnak. Gondoljunk csak a hatalmas nyersanyag kartelekre vagy a villamossági és vegyi ipar trösztjeire! A német kartelrendelet a szervezeti kényszer eszközeiként jelentkező bojkottszerü intézkedéseit nem tilalmazza ab ovo, miként az amerikai antitröszt törvények, vagy a nor- 1 vég' karteltörvény, hanem fenntartja a kartelbíróság számára ezen kényszerintézkedések ellenőrzésének jogát éspedig igen helyesen ezen intézkedések foganatba vétele előtt rendeli azok bírói felülvizsgalatát (Praventivzensurj. Ezen előzetes felülbírálás során a j kartelbíróság beleegyezését többek között akkor is megtagadni tartozik, hogyha az illető intézkedés a bojkottált gazdasági szabadságát méltánytalanul korlátozza, ami pedig első tekintetre tisztára magánérdekű tényállásnak látszik. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy ezen felülbírálásnál az illető intézkedésnek jogosságát egész általánosságban vizsgálja a bíróság (Staffel: Kommentár zur Kartellverordnung) vagyis a panaszló fél j szubjektív szempontból előadott sérelmét az \ objektív jogosság szempontjából teszi elbírálás tárgyává. Az ilyen döntések jelentő- , ség'e éppen azért nő ki a magánjog keretei- 1 bői, mert ezen döntések vonják meg a magánfél rendelkezései autonómiájának korlátait a közérdek s a közgazdaság általános szempontjainak érvényesülésével szemben. Ilyen kérdések eldöntésénél azonban olyan ténye- 1 zőkkel kell számolni, amelyek szükségszerű- > leg' különböznek a magánjogban eliog'adott szempontoktól, így e kérdések túlhaladják a magánjogi szemlélet kereteit. Az irodalomban is túlnyomóan elismerik már, hogy a német kartelbíróságnak sikerült a jogelvek egész sorát kifejleszteni, melyek alkalmazása révén a nemzetgazdaság általános szempontjai érvényesülnek a magánjogi jellegű panasz el- j bírálásánál. Elismerjük, hogy a kartelbíróság által a bojkott intézkedések fog'anatosítása elé helyezett közbenső eljárás, annak minden gyorsasága mellett is. akadályozza ezen intézkedések keresztülvitelét és csökkenti hathatósságukat, még abban az esetben is, ha végül meg* is adja a kartelbíróság a fogana- , tosításhoz szükséges beleegyezést. Ez a hátrány azonban eltörpül amellett a nagy előny mellett, amelyet a kényszerintézkedések előzetes felülbírálása a karielek politikájának > megnemesíiése szempontjából jelent, — j annál is inkább, mert a kartelnek módjában I van idejekorán előterjeszteni a kényszerintézkedés engedélyezése iránti kérelmet. A német rendeletnek e tekintetben csak az az egy hibája van, hogy ez az előzetes cenzúra nem i alkalmazható hasonló hatállyal egy tröszt bojkottpolitikája ellen. A jogrendszerben itt ÜT tátong és ezen probléma megoldása csakis egy közjogi jellegű szerződési kényszer (Kontrahirungszwang) létesítése által volna képzelhető. Ami a rögtöni hatályú felmondást illeti itt elsősorban valamely magánjogi szerződés hatálytalanításáról van szó. Ezt az intézményt elvileg már a német polgári törvénykönyv 723. szakasza is ismeri. De a kartelrendeletnek rögtöni hatályú felmondásáról szóló 8. szakasza ennél tovább megy és azt célozza, hogy perjogi szempontból is jelentékenyen megkönnyítse a védekezést a belső szervezeti kényszer túlfeszítése ellen. Ugyanis minden kartelpolitika erősen sematikus felépítéséből az következik, hogy a gazdasági viszonyoknak gyakran előre nem látható fejlődése folytán a kartelszerződés betartása a tagoknak sokszor existenciális érdekeit komolyan veszélyezteti. A rögtöni hatályú felmondás intézménye tehát látszólag, de még szövegezése szerint is kizárólag ilyen magánjogi érdekek védelmét szolgálja. Ezzel szemben én az első perctől kezdve azt az álláspontot foglaltam el, hogy a kartelszerződés fennmaradása vagy az az alól való desobligálás kérdésénél mindenkor figyelembe veendő a gazdaság egyetemének érdeke. Figyelembe veendő természetesen ez a szempont nemcsak a kartelek ellen, hanem az ő érdekükben is. Hangsúlyoznom kell tehát, hogy a rögtöni hatályú felmondás intézményét a kartelek nyilvános ellenőrzésében egyszerűen nélkülözhetetlen eszköznek tartom. Ez az eszköz sokkal hatásosabb, de éppen a kartelek szempontjából kevésbbé agresszív és kevésbbé kompromittáló, mint a hatóságok beavatkozása, amely utóbbi intézményt a német kartelellenőrzés mellesleg létesítette, a magyar javaslat azonban kizárólag ezt a hatósági eljárást tartalmazza. Amidőn a karteltagnak igazolnia kell rögtöni hatályú felmondásának indokait, úgy a dolog természeténél fogva kénytelen karteljének egész politikáját részletes bírálatban részesíteni és ezáltal ez a felmondó karteltag voltaképen a közgazdaság egyetemes érdekeinek exponensévé válik a kartellal szemben. A kartelnak helyesen felfogott érdeke nem lehet az, hogy tagjának minden panaszára mindjárt egy állami akció induljon meg, viszont a törvénynek is az a célja, hogy a hatóság részéről történő beavatkozásra a köz érdekében csak elvi jelentőségű panasz esetében kerüljön sor. Gondol erre nyilván a magyar javaslat is, annál is inkább indokoltnak találom azonban, hogy a rögtöni hatályú felmondás indokolása révén a kartel üzletoolitikája tekintetében kifejezésre jutó egyéni bírálat a nyilvános ellenőrzés közvetett eszközévé váljék. Ilyenformán ez az intézmény