A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 7. szám - Mandel Pál halála

1^7 a V. T. 6. §-ában foglalt jogszabály szerint: oly okiratból melyben a váltó lényeges kellékének (3. §.) valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik, ennélfogva a felperes keresetét, — a váltóeljárást szabályozó ig. miniszt. rendelet 4. §-a értelmében — az elsöbiróság hivatalból visszautasítani tartozott volna. Minthogy azonban az elsöbiróság ezt tenni elmulasztotta s az ügyei érdemben elbirálta, ezzel oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, amely a fentebb felhívott rendelet 37. §-ának elsó' bekezdésében foglalt eljárási szabály értelmében hivatalból is figyelembe veendő; ugyanezért az elsöbiróság ítéletét az ezt megeelözö eljárással együtt hivatalból megsemmisíteni és felperes kersetét hivatalból visszautasítani kellett. (4,062 1906.) A ra. kir. Kúria (1907 dec. 24. 165 907. sz. a.) A rnásodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Bűnügyekben. Automobilvezető köteles gépét megállítani, ha észreveszi, hogy a szemben levő szekér lovai megbokrosodnak. A szekszárdi kir. törvényszék (19ü7. évi április hó 8-án 1,660. sz.) I R. Jenő és 11. K. Ede vádlottakat az ellenük a B. T. K. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §-ának 2. pontja alapján felmenti. Indokok : Az ügyészség vádat emelt terheltek ellen a B. TK. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt azért, hogy gépkocsijuk gyors vezetése és helytelen kitérésben nyilvánuló gondatlanságuk okozta 1906. szeptember hó 26-án Báttaszék község határában Lajvér puszta közelében B. Ignácné lábtörés folytán bekövetkezett 30 napon tul gyógyuló testi sértését. Minthogy vádlottak a főtárgyalás során történt kihallgatásuk alkalmával tagadták, hogy B. Ignácné sérülése amiatt következett volna be,hogy R.Jenő gépkocsikezelő az automobilt nagy sebességgel hajtotta és P. József lovai emiatt bokrosodtak meg és döntötték bele a kocsit az árokba, amelyen elhelyezett csemegével megrakott 482 literes hordó a kocsin volt, sértett lábára esvén, annak 30 napon tul gyógyult testi sérülést okozott, miért a kérdéses helyen a gépkocsi a minimális 16 kilométernyi sebességgel haladt el P. József kocsija mellett. Minthogy az eskü alatt kihallgatott tanuk B. Ignácné, P.József, H. István, H. és W. István azt vallották ugyan, hogy az automobil nagy sebességgel haladt, de arra nézve, hogy az automobil menetsebessége a baleset színhelyén a minimális 16 kilométernyi sebességet meghaladta volna, elfogadható okot felhozni nem tudtak, sőt felhozni meg nem kíséreltek, minthogy végül köztudomású dolog, hogy az automobil által keletkezett zörgés, tekintet nélkül annak menetsebességére, úgyis félénk természetű lovakra izgatólag hat; a törvényszék az automobil zörgése által okozott zajt és P. József kocsijának az árokba dőlése közötti vádlottak ténykedéséből származott okozati összefüggést beigazolva nem látván, vádlottakat az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. A pécsi kir. ítélőtábla' (1907.^ évi június hó 24-én, 1,160. sz. a.) A tábla az elsöbiróság Ítéletének R. Jenő vádlottról rendelkező részét megváltoztatja, ezt a vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 310. §-ába ütköző, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében, amit az által követett el, hogy 1906. évi szeptember 26-án Báttaszék község határában, Lajvér puszta közelében egy háromkerekű motoroskocsit hajtva, midőn P.József és még más három egyénnel együtt haladó terhes kocsijával szemközt jött, jóllehet látta, hogy P. lovai az Ő kocsija zörgésétől megijedtek s tulajdonosuk, ámbár a lovaknak elébe állt s azokat a kantárjuknál megfogta, felesége pedig a gyeplőt tartotta, megfékezni nem birja, mégis ahelyett, hogy megállt volna, motoros kocsijával közvetlen a kocsik mellett sebesen elhajtott, ami azt eredményezte, hogy P. lovai a kocsit a rajta volt 482 literes csemegével telt hordóval együtt az ut melletti árokba belefordították, a kocsin volt P. Anna férjezett B. Ignácné is az árokba esett és amivel a hordó lábára gurult, bal lábszárkapocscsontját eltörte, miáltal rajta 60 nap alatt gyógyuló testi sérülést okozott s elítéli azért a B. T. K. 310. §-a alapján a 92. §. alkalmazása mellett' az 1892. évi XXVII. t.-c.-ben^ meghatározott célra 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthitlanság esetén a B./T. K. 53. §-a alapján tiz napi fogházzal helyettesítendő 100 K. fŐ- és behajthatlanság esetén öt napi fogházzal helyettesítendő 50 K. mellékbüntetésre. A törvényszék Ítélete egyéb részében helybenhagyatik. Indokok: Az ügyész vádat emelt a két vádlott ellen a rendelkező részben leirt esetből kifolyólag a B. T. K. 310. §-a alapján. Az eljárás folyamán azonban a vádlottak egyező előadásával be lett igazolva, hogy a motoros kocsit, melylyel szerencsétlenség okoztatott, mint szakértő géplakatos R. Jenő vezette és K. Ede a vezetésbe be nem folyt, neki vádlottársa e tekintetben, hogy a motorost hogyan vezesse, alárendelve nem volt. Minthogy ezek szerint K. Edét, aki a mellékocsiban ült és a gépet nejn vezette, a bekövetkezett szerencsétlenségért felelősség nem terheli, reá vonatkozólag az elsöbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. Ellenben R. Jenő bűnösségét a tábla megállapította, mert a nyomozást vezető községi jegyzőnek 1906. november 11-én az^ ügyészséghez intézett, helyszini szemlén alapuló jelentéséből kitűnik hogy az országút, ahol a szerencsétlenség történt, nyolc méter széles, mellette két oldalról egy-egy méter széles és fél méter mély árok vonul el, s hogy vádlott gépkocsija a terhes kocsik mellett későn és nagyon közelről tért ki, amit a kocsikon volt s kihallgatott tanuk, köztük a sértett nő is azzal igazoltak, hogy az clhajtás sebesen és sértett kocsijától alig egy ujjnyira történt. R. Jenő vádlottnak, aki saját beismerése szerint, a gépkocsi sebes hajtásáért a bonyhádi főszolgabíró által már 20 K. pénzbüntetéssel meg is volt büntetve, amint látta, hogy a szemközt jövő kocsik lovai az ő gépkocsija zajától megijednek, a kocsit az árokba fordíthatják, annyival inkább kötelessége lett volna megállani, de mindenesetre, amennyire csak lehetett, az úttest másik oldaláig kitérni, mivel a kocsikon voltak és köztük W. István, aki a sértett kocsi után jötfő kocsit hajtotta, az elővigyázatra figyelmessé tették ; W. kocsijában felállott ostorával integetett és mivel ezeket a köteles elővigyázati intézkedéseket elmulasztotta, holott be kellett látnia, hogy ha valamelyik kocsit a megvadult lovak elragadják, a kocsin ülök testi épsége veszélyeztetve lesz, gondatlansága büntetőjogi beszámítás alá esik : az elsöbiróság felmentő ítéletét tehát meg kellett változtatni, ennek a vádlottnak bűnös ségét ki kellett mondani. A büntetés kiszabásánál enyhito körülményül vette a tábla, hogy a vádlottnak utja sietős volt, hogy szüreti idő lévén, sok kocsival találkoztak és hogy mivel P. József leszállt kocsijáról s a lovai elébe állt, némi valószínűség szólhatott a mellett, hogy a baj nem fog történni tehát vádlott gondatlansága kisebb fokú volt. Habár súlyosító körülményt képez is vádlott terhére, hogy sebes hajtásért már büntetve volt, az enyhítő körülmények nagyobb számára és nyomatékosságára való tekintettel javára a tábla a B. T. K. 92. §-át alkalmazta és büntetését a rendelkező rész szerint szabta ki. . . . A 310. §-a utolsó bekezdését a motoros kocsi hajtásától való eltiltást a tábla nem alkalmazta, mivel indítványozva sem lett. A m. kir. Kúria (1907. nov. 28. 9,181. sz. a.): A semmisség' panasz elutasittatik. Indokok : A tábla Ítélete ellen a R. Jenő vádlottnak védője, a nevezett védettjének csatlakozásával, a bizonyítás kiegészitése iránti indítványok elutasítása címén, a B. P. 384. igának 9. pontja címén bejelentett perorvoslatának a fentartásával, a B. P. 385. §-ának 1 a) pontja alapján jelentett semmisségi panaszt azért: mert a tábla által megállapított tényállás alapján sem meríti ki a R Jenő vádlottnak a cselekménye a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékát. A tábla a bizonyítás felvételét a B. P. 393. §-a 3. bekezdésének 3. pontja értelmében helyesen tagadta meg. A védő ugyanis szakértő meghallgatását indítványozta annak megállapítása végett, hogy az a körülmény, hogy a vádlotlnak motorgépe a sértett kocsijának helyétől számítva mintegy hatvan méternyire megállót, azt hizonyitja, hogy a gép a lehető leglasabban ment, mert az ily motoros gépeknél az áram a lassú menet folytán gyengül, mire a gép megáll ; lassabban tehát ily géppel nem lehet haladni. Minthogy azonban a szakértői vélemény tárgyi alapjául felvétetni kért ama körülmény, hogy a vádlottnak motoros kocsija az eset színhelyétől mintegy hatvan méternyire megállott volna,