A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 7. szám - Mandel Pál halála

26 A JOG sz. tjkvben foglalt 185. hr. sz. ingatlant az özv. T. Méterné sz. S. Jendocha alperes özvegyi jogával terhelten T. Vaszily és T. Juon felpereseknek egyenlő részben, a kászómezó'i 489. sz. tjkvben foglalt 443. és 469. hr. számú ingatlanoknak az alsóbiróságok által meg nem itélt másik felét is T. Méterné sz. S. Jendocha alperesnek törvényes öröklés jogcímen átadja és nevezetteket feljogosítja, hogy a tulajdonjog bekeblezését a jelen ítélet alapján az elitélt tkvi hatóságánál kérelmezzék; a perköltség tekintetében pedig a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja s alperes ügyvédének felebbezési diját a bélyegkiadáson felül képviseltje irányában 16 K-ban megállapítja. Indokok : Örökhagyónak írásbeli magánrendelete külkellékei lényeges hiányokban szenved, mert a tanuk az arra vezetett záradékban az 1876: XVI. t.-c. 6. §-a rendelkezésének megfelelően sem azt nem bizonyították, hogy örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében végakaratának nyilvánította ki, sem azt, hogy azt előttük kézjegyével ellátta, vagy ennek megtörténtét előttük elismerte volna; ezen hiányok pedig a tanúvallomások által nem pótolhatók. Alperes tehát ezt a végrendeletét érvényességében jogosan támadta meg. Nem fosztja meg alperest ettől a jogától a tanuk által bizonyított az a körülmény sem, hogy alperes a végrendelkezésnél jelen volt s az alkalommal nyilvánította, hogy a végrendeletet ő is elfogadja, mert jogszabály ugyan, hogy az érvénytelenség hivatalból figyelembe nem vétetik ; minek következménye az, hogy az érdekelt felek az alakszerűden végrendeletet is érvényesnek ismerhetik el, mely esetben az ugy tekintendő, mintha érvényesen jött volna létre. Ámde a tanuk vallomásából meg nem állapitható, hogy alperes a végrendelet alakhiányait ismerve, olyan jogügyleti nyilatkozatot tett, amely szerint ő a végrendeletet magára nézve kötelezőnek elismerte s annak megtámadási jogáról lemondott volna. Érvényes végrendelet hiányában pedig a törvényes öröklésnek van helye. Ez okból és mivel, miként ezt az alsóbiróságok helyesen állapították meg a kászómezői 171. sz. tjkben foglalt 185. hr. sz. ingatlan örökhagyónak a felperesekkel közös szülőitől eredő ági vagyont képez, amelyben leszármazók hiányában az oldalági örökösödés felpereseket, mint az örökhagyó testvéreit egyformán megilleti, ez okból ez az ingatlan felpereseknek volt egyenlő részben törvényes öröklés jogcímén, az özvegy alperesnek özvegyi haszonélvezetével terhelten átadandó. A 489. sz. tjkvben 443. és 469. hr. sz. ingatlanokra pedig'már jogérvényesen megállapítva lévén, hogy azok örökhagyónak és nejének, az alperesnek közszerzeményét képezik, ennélfogva végrendelet hiányában az öröklés, mint szerzeményi vagyonban őt illeti meg. A perköltség tekintetében a másodbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert felperesek részben pernyertesek lettek, már pedig a csak részben pernyertes felperest a költségben marasztalni nem lehet. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A munkás a munkaközben szenvedett balesetből 3 hó alatt felgyógyult és eddigi munkaadójánál ismét munkába állott. A baleset után hat hó múlva kiállitott okiratban a balesetből folyólag kártérítési igényeire teljesen kielégítettnek jelentette ki magát. Kimondatott, hogy a munkásé lemondás érvényességét meg nem támadhatja, ha egészséges állapotban s a már több mint 6 hónap óta megszűnt betegség által kezdetben okozhatott izgalom teljes elmulta folytán higgadt megfontolással cselekedhetett. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : (1906. március 30. 112,231/905.) Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes kártérítésre nem kötelezhető, mert a 2. •/. a. okirat szerint felperes a jelen keresete alapjául szolgáló balesetből folyólag kártérítési igényére nézve kielégíttetett s alperessel szemben eme balesetből folyólag mindennemű kárigényéről egyszersmindenkorra lemondott. Felperesnek az 1868: LIV. t.-c. 167. §-ának megfelelően kiállitott 2 • . a. okiratra nézve emelt az a kifogása, hogy magyarul irni, olvasni nem tud, s a 2. • . a. neki fel nem olvastatott, meg nem magyaráztatott, figyelembe vehető nem volt, mert a törvényszerűen kiállitott amaz okirattal szemben ezt a kifogását felperes tartozott volna bizonyítani, de ezt meg sem kísérelte. A budapesti kir. Ítélőtábla (1906. november 13. 1,785 906. v.) Az eisőbiróság ítéletét indokaiból s következő okokból hagyta helyben. Felperes nem vonta kétségbe, hogy magyarul tud, s azt nem is állította, hogy a 2. '/. a. okirat annak aláírását megelőzőleg nem az okiratban foglaltakkal megegyezőleg értelmeztetett és hogy annak tartalmára nézve az aláíráskor tévedésben volt. Ily körülmények közt tehát felperesnek az a mivel sem bizonyított, s ugy a 2. /. a. okirat, mint a B) a. magyar nyelvű ügyvédi megbízás s a 9. /. a. levél aláírásával különben is ellentétes állítása, hogy magyarul sem irni, sem olvasni nem tud, jelentőséggel nem bir, s az eisőbiróság az 1893: XVIII. t.-c. 77. és 215. §-a szerint helyesen állapította meg, hogy a 2. '-/. a. okiratnak az aláírást megelőző szövege valódi. A m. kir. Kúria: (A m. kir Kúria 1907. november 7-én 228/907. v. sz. a. IV. p. t.) A másodbiróság ítéletét felhívott és felhozott indokainál fogva s azért hagyja helyben, mert felperes maga állítja, hogy a sérülést 1903 február 20-án szenvedte és hogy 1903. május 22-én teljesen felgyógyulva alperesnél ismét munkába állott; ebből pedig okszerüleg következik, hogy 1903. augusztus 3-án, mikor a 2. .a. okirat szerint magát teljesen kielégítettnek vallotta, egészséges állapotban s a már több mint 6 hónap óta megszűnt betegség által kezdetben okozhatott izgalom teljes elmulta folytán higgadt megfontolással cselekedhetett. Utólagos telepítés kérdése; a váltóbirtokos pénzintézet bélyegzőjével történt telepítés. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. április 19-én, 995. V. sz.) Az eisőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést P. J. alperessel szemben is hatályában feltétlenül fentartja és ezt az alperest . . (marasztalja). indokok: Alperes annak bizonyítása végett, hogy a kereseti váltót felperes telepitette, egyrészt felperesnek beismerésére, másrészt arra hivatkozott, hogy ez a körülmény a váltóból is kitűnik. Felperes vitatta ugyan, hogy a váltóbirtokos jogosítva van az üres váltót telepíteni is, de azt, hogy a kereseti váltót ő telepitette volna, perbeszédeiben be nem ismerte. Az a körülmény pedig, hogy a telepités felperes bélyegzőjével van a váltóra vezetve, azt, hogy ez utólag a telepítésre jogosított kibocsátónak és esetleg az elfogadónak az aláírása után történt, nem bizonyítja. E szerint alperes a telepités jogosulatlan volta miatt emelt kifogását nem bizonyítván : az óvás a telephelyen helyesen vétetett fel. Minthogy pedig a tábla az alperesnek további kifogását, amely az elsőbiróságot a kereset elutasítására inditotta, sem találta alaposnak stb. A m. kir. Kúria (1907. szept. 25-én. 785. V. 906. sz.) A másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A saját rendeletére* kifejezéssel a kibocsátó által kiállitott váltó,mint határozatlan rendelvénynyel ellátott, kellékhiányos. A debreceni kir. ítélőtábla (4,062/906.) A törvényszék mint váltóbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti. A felperes által 1906. évi ápriliz hó 18 án 3,582. P. sz. a. beadott váltókeresetet hivataiból visszautasítja. Indokok : A kereseti váltóban a rendelvényes az illető személy vagy cég nevének kitétele nélkül «saját rendeletére* kifejezéssel van megjelölve. Ezt a kifejezést az intézvenyezetthez szóló felhívás ama tartalmával: «fizessen Ön ezen első váltónál fogva* egybevetve és összefüggésbe hozva, annak nyelvtani értelme szerint a fizetésnek az intézvényezett «saját rendeletére* kell történni vagyis a fenforgó esetben a kereseti váltó rendeivényesének az intézményezett tekintendő, de mindenesetre kétséges, hogy az iránt, hogy a rendelvényesnek a kibocsátó avagy az intézvényezett tekintendő-e. Minthogy azonban, ha az idegen váltóban a rendelvényes egyúttal intézvényezett is, abban az esetben a V. T. II. fejezetének megfelelő idegen váltó nem keletkezhetik, mert a V. T. csakis a kibocsátó saját rendeletére, vagy harmadik személy rendeletére kiállitott váltót ismer, minthogy továbbá, ha magából a váltóból kitünőleg, valamelyik lényeges kellék eredetileg érvénytelen, vagy kétséget fenhagyó alakban töltetett ki, ugy tekintendő, mintha az a lényeges kellék hiányoznék s minthogy ezek szerint a kereseti váltó a jelenlegi tartalmában a V. T. 3. §. 3. pontjában előirt lényeges kelléket magában nem foglalja s minthogy végül