A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 7. szám - Mandel Pál halála

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 7. számához. Budapest, 1008. február l»í. Köztörvényi ügyekben. Ha a végrendelkezésnél jelen volt törvényes örökös ki is jelentette, hogy a végrendeletet elfogadja, ez a nyilatkozata nem zárja öt el a végrendelet megtámadásától, ha nincs igazolva, hogy a végrendelet alaki hiányait ismerve mondott le a megtámadásról. A máramarosszigeti kir. törvényszék (1906. május hó 19-én, 7,024. sz.) A néhai T. M. által alkotott írásbeli magánvégrendeletet érvényesnek kimondja; ehhez képest stb. Indokok : B. T., M. B., Sz. S., T. V., H. és M. M. tanuk egyező vallomásából megállapítható, hogy a néhai T. M. az 1904. évi január hó 29-én alkotott Írásbeli magánvégrendeletét a nevezett tanuk együttes jelenlétében a mindnyájuk által értett nyelven maga mondta el s annak irásba foglalására M. B. tanút felkérte ; az irásba foglalt végrendeletet végakaratának kinyilvánította s azt ugy ő, mint a nevezett tanuk azután aláírták s illetve kézjegyükkel ellátták. Minthogy ekkép ugy a végrendelet valódisága, valamint az is megállapítható, hogy annak alkotása körül az 1876. évi XVl. t.-c. 6, §-ában előirt feltételek megtartattak, ennélfogva azt a végrendeletet érvényesnek kellett kimondani. A debreceni kir. ítélőtábla (1906. évi november hó 6-án, 3,498. sz.) A törvényszék Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva. A m. kir. Kúria (1908. január 23-án, 782/907. sz.) .Mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával, T. M. örökhagyónak 1004. január 24-én alkotott Írásbeli magánvégrendeletét érvénytelennek nyilvánítja és kimondja, hogy a nevezett örökhagyó után a törvényes öröklésnek van helye ; ehhez képest stb. Indokok: Örökhagyónak írásbeli magánvégrendelete külkellckeire lényeges hiányokban szenved, mert a tanuk az arra vezetett záradékban az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-a rendelkezésének megfelelően sem azt nem bizonyították, hogy örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében végakaratának nyilvánította ki, sem azt, hogy azt előttük kézjegyével ellátta, vagy ennek megtörténtét előttük elismerte volna ; ezen hiányok pedig a tanúvallomások által nem pótolhatók. Alperes tehát ezt a végrendeletet érvényességében jogosan támadta meg. Nem fosztja meg alperest ettől a jogától a tanuk álta[ bizonyított az a körülmény sem, hogy alperes a végrendelkezésnél jelen volt s az alkalommal kinyilvánította, hogy a végrendeletet ő is elfogadja, mert jogszabály ugyan, hogy az érvénytelenség hivatalból figyelembe nem vétetik; minek következménye az, hogy az érdekelt felek az alakszerütlen végrendeletet is érvényesnek ismerhetik el, mely esetben az ugy tekintendő, mintha érvényesen jött volna létre; ámde a tanuk vallomásából meg nem állapitható, hogy alperes a végrendelet alakhiányait ismerve, olyan jogügyleti nyilatkozatot tett, amely szerint ő a végrendeletet magára nézve kötelezőnek elismerte s annak megtámadási jogáról lemondott volna. Érvényes végrendelet hiányában pedig a törvényes öröklésnek van helye. Ez okból stb. A baleset által teljesen munkaképtelenné vált mozgópostai szolga kártérítésként a fokozatos, automatikus előléptetéssel járó jövedelem emelkedést is igényelheti. A budapesti kir. törvényszék (51,360/1907.). Alperes kártéfitési kötelezettségét a {vasúti baleset folytán) mozgópostakocsiban elszenvedett sérüléseért a Küria már megállapította. Felperes 1906. december 31-ig 700 K. fizetést és 100 K. fizetéspótlékot kapott. Ezért felperesnek 700 K. évi fizetése és L0Ö K. személyi pótléka 1907. január hó 1-től megítélendő. Ezen kártérítési összeg felperesnek egész élete fogytáig jár. A 240 K. lakáspénz és 60 K. lakáspótlék azonban felperesnek nem élete fogytáig, hanem csupán 1937. június hó 5-ig volt megitélendő; mert az 1885. évi XI. t.-c. 23. §-a szerint az állami tisztviselők 40 évig kötelesek szakadatlanul szolgálni, tehát felperes köteles volt 1897. június 5-től, mely időtől alkalmaztatott, 1937. június hó 5-ig szolgálni, kétséget nem szenved tehát, hogy öt ezen köteles szolgálati időre a 300 K. lakpénz egyenértéke, mint kártérítési összeg megilleti. Xem volt figyelembe vehető felperes azon kérelme, hogy a lakpénz egyenérték is élete fogytáig Ítéltessék meg, miután a 40 éven tul is jogában állt volna szolgálni, mert ez olyan eshetőség, ami a kártérítési összeg meghatározásánál számba nem vehető. Felperes keresetének ezen felüli részével el volt utasítandó, mert azon körülmény, hogy ha felperes hivatalában marad, előlépett volna, pusztán lehetőség, aminek a bekövetkezése különböző eshetőségektől függ. A budapesti kir. ítélőtábla (224/1907.)- Az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással hagyja helyben, hogy az alperes évi törzsfizetés és fizetéspótlék egyenértéke fejében 1907. évi január hó 1-től 1909. július hó l-ig 900 K.-át, 1909. julms 1 -tol 1914. július hó l-ig 1,000 K.-át és végre 1914. július 1-től felperesnek további élettartama alatt 1,100 koronát tartozik fizetni. Indokok: A m. kir. posta- és távirdaigazgatóságnak hivatalos értesitvénye szerint felperes összilletményei abban az esetben, ha szolgálata alól fel nem mentetett volna, az 1900. évi szeptember hó 22-én, 4,600 M. E. alatt kelt kormányrendelet értelmében, már 1906. évi július hó 1-től 900 K.-át, 1909. évi július 1-től pedig 1,000 koronát és 1914. évi július 1-től 1,100 K.-át tettek volna ki. Minthogy felperes összilletményeinek ily kitüntetett fokozatos emelkedését ugyanabban az állásban szükségképpen elérte volna, mely állásban őt a baleset érte, ettől azonban a baleset folytán szintén elesett; ennélfogva a fokozatos előlépéssel járandott jövedelememelkedés egyenértékét alperes felperesnek szintén megtériteni tartozik. A m. kir. Kúria (1907. december 18. 3,330 9<>7. sz.) A másodbíróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és a felebbezésekre való tekintettel még azért, mert a felperes fokozatos előléptetésének szükségképpeni bekövetkezése a m. kir. postaigazgatóság átiratával kellőképpen igazolva van. Ha a végrendeleti tanuk a végrendeletre vezetett záradékban nem bizonyították, hogy örökhagyó az okiratot a tanuk együttes jelenlétében végakaratának nyilvánította, sem azt, hogy azt előttük kézjegyével ellátta vagy ennek megtörténtét előttük elismerte volna, az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, amennyiben ezen hiányok a tanúvallomások által nem pótolhatók. A m. kir. Kúria (782 1907. p. sz.) V. Elek ügyvéd által képviselt T. Vaszily és T. Jura felpereseknek H. János ügyvéd által képviselt özv. T. Méterné sz. S. Jendocha alperes ellen örökösödés iránt a mármarosszigeti kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1906. évi május hó 19. napján 7,024. sz. a. kelt ítélettel elintézett, felpereseknek és az alperesnek felebbezésére a debreceni kir. ítélőtábla által 1900. évi november hó 6, napján 3,498. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perét alperes felebbezése folytán 1908. évi január hó 23. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott : A m. kir. Kúria sem érinti az elsőbiróság itéleténeka azt részét, mely szerint a kászómezői 489. sz. tjkvben 443. és 460 hr. számú ingatlanok fele részben közszerzeményi jogcímen alperes özv T. Méterné sz. S. Jendochának tulajdonul megítéltettek,— egyebekben a kereset főtárgyára mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával T, Méter örökhagyónak 1904. január hó 24-én alkotott írásbeli magánvégrendeletét érvénytelennek nyilvánítja és kimondja, hogy a nevezett örökhagyó után a törvényesöröklésnek van helye; ehhez képest a kászómezői 171.