A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 6. szám - Az ügyvédi kamara reformjának előkészülő értekezlete

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 6. számához. Budapest, 1908. február i). Köztörvényi ügyekben. Az 1885 : IX. t.-c. 24. §. alapján, amennyiben postatakarékpénztári könyv adatik biztosítékul, a hitelező sem követelését nem elégitheti ki közvetlenül a betéteknek 2,000 koronát meg nem haladó részéből, sem azt nem követelheti, hogy a könyvre elhelyezett betétek 2,000 koronát meg nem haladó része visszatartassék, mig az adós kötelezettségeit teljesiti. A m. kir. Kúria (1907 november hó 20-án 8,241 1900. p. sz. a.) Cs. E. dr. ügyvéd által képviselt V. A. felperesnek, a m. kir. postatakarékpénztár s társai alperesek ellen, postatakarékpénztári betétkönyv kiadása és a költségek iránti ügyében következőleg ítélt : A m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a felperest az elsobiróság Ítéletében körülirt postatakarékpénztári könyv felvételére csak 400 K. 2 fillérnek a lll-ad rendű alperes részére készpénzben történt lefizetésének igazolása ellenében jogosította fel, megváltoztatja és az elsőbiróságnak azt a rendelkezését hagyja helyben, mely szerint a Il.-od és III.-ad rendű alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes a kérdéses postatakarékpénztári könyvet a bírói letétből feltétlenül felvehesse. Ezzel a változtatással, egyebekben a másodbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok : Az 1885. évi IX. t.-c. 24. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a postatakarékpénztárnál eszközölt betéteknek csak 2000 K.-án felüli összegére szerezhető zálog- és megtartási jog, következik, hogy habár a peres feleknek ebben a tekintetben egyező előadása szerint a kereset tárgyát tevő postatakarékpénztán könyvet a felperes a közte és Ill-ad rendű alperes között létrejött építési szerződésből folyó kötelezettségei teljesítésének biztosítékául óvadék gyanánt adta át a lll-ad rendű alperesnek, ez utóbbi a kérdéses postát akarékpénztári könyvre elhelyezett betétnek 2,000 K.-t meg nem haladó részéből a felperes elleni követelését közvetlenül ki nem elégitheti és azt sem követelheti, hogy a postatakarékpénztári könyvre elhelyezett betétnek 2,000 K.-t meg nem haladó része pedig visszatartassék, mig a felperes az építési szerződésből eredő kötelezettségeinek eleget nem tesz, illetve a szerződés elmulasztásából származó megtérítési igény tekintetében a lll-ad rendű alperest ki nem elégíti, hanem tekintettel arra, hogy a kérdéses postatakarékpénztári könyv az elsobiróság ítéletében előadottak szerint most már csak 2,000 K. értékkel bir, ugy a Il-od, mint a lll-ad rendű alperesek tűrni tartoznak azt, hogy a kérdéses postatakarékpénztári könyv a felperesnek feltétlenül kiadassék. Ezért a másodbiróság Ítéletét részben megváltoztatni és a fent előadottak, valamint az elsobiróság Ítéletének vonatkozó indokolása alapján az elsobiróság ítéletének azt a rendelkezését kellett helybenhagyni, mely szerint a II. és III.-ad rendű alperesek annak tűrésére köteleztettek, hogy a felperes a postatakarékpénztári könyvet a bírói letétből feltétlenül felveheti. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. Kúria a másodbiróság ítéletét az abban felhozott és az elsobiróság ítéletéből átvett indokok alapján hagyta helyben. A lll-ad rendű alperes ellen követelésének elbírálásába a kir. Kúria sem bocsátkozott, az elsobiróság ítéletében felhozott vonatkozó indokoknál fogva és azért, mert a lll-ad rendű alperes ez iránt elleniratában kifejezetten viszonkeresetet nem támasztott, továbbá, mert a postatakarékpénztári betétnek 2,000 K.-t meghaladó részére nézve a 11-od és lll-ad rendű alperesek szerzett joga érintetlenül maradván, ezúttal nem állapitható meg, hogy a lll-ad rendű alperes a felperes elleni követelésére nézve, a postatakarékpénztári betétnek 2,000 K.-t meghaladó részéből, amely ez idő szerint már bírói letétben van és amelyre a lll-ad rendű alperes igényét fentartotta, mennyiben fog kielégítést kapni .Az 1885 : XXIII. t.-c. 5. §-ából megállapítható, hogy a part iszapolás által való növekedésének határvonala az a merőleges vonal, mely a part két végpontjától a meder középvonaláig huzatik, az alluvió és avulsiónak valamely ingatlanhoz való tartozása tehát ez alapon bírálandó el. A m. kir. Kúria (1907 november hóban 6132 P sz. a) következő ítéletet hozott-. A másodbiróság ítéletét az elvont haszonra nézve annyiban megváltoztatja, hogy alperes az elvont évi 0 K. haszonvételt a keresetindítástól, 1905. évi január 19-tői kezdve tartozott felperesnek megfizetni: — azzal a változtatással és azzal a kiegészítéssel, hogy alperes viszontkeresete következtében a felperes K. J.-né P. Zs. együtt köteles a mérnöki vázlaton d), c), b), h) betűkkel kürölirt 235 [J-öl ingatlanra alperes tulajdonjogát elismerni, ugyanazt az Ítéletet egyebekben helybenhagyja. Indokok: A vizjogról rendelkező 1885. XXI11. t.-c. hatályba lépésével az osztr. p. tkvnek ide vonatkozó határozatai érvényüket vesztették ; a m. kir. Kúria a másodbiróságnak e tekintetben az osztr. p. törv. könyvre való hivatkozását mellőzi. Ennek mellőzésével a másodbiróság ítéletének helybenhagyó részét indokainai fogva és még azért is kellett helybennagyni, mert a folyam partján levő birtoknak a vizmederből való növekedése esetében az uj terület irányának és térfogatának megáliapitásánál alapul a mederrel érintkező part hosszúsága szolgál. Erre megvan állapítva az idézett törv.-cikk. 5. §-ában, hogy a legnagyobb a meder középvonaláig terjedő — növekedésnek határvonala kétfelől az a merőleges vonal, mely a part két végpontjától a meder középvonaláig huzatik. Ebben a rendelkezésben bennfoglaltatik a kisebb, — a parti iszapolás által való — növekedésnek határvonala is s ez a határvonal sem Jehet más, mint az 5. §-ban említett merőleges vonal, mivel ugyanazon természetű növekedésre egymással ellenkező két különböző elv nem alkalmazható. Ez a merőleges vonal pedig a part végétől a vízfolyás irányára húzott függélyes vonal, nem pedig a parton fekvő szárazföldi birtok határának a folyam felé egyenes irányában való meghosszabbítása, mely esetleg csak akkor foghat helyet, ha a parton fekvő birtok határa függélyes irányban esik a vízfolyásra, amely esetben a birtok határvonalának meghosszabbítása összeesik az idézett törv. 5. §-ában emiitett merőleges vonallal. A másodbiróság ítéletének fenti kiegészítése azért volt szükséges, mert a jelen perrel egyidejűleg elintézett és K. J.-né P. Zs. által ugyancsak a jelenlegi alperes ellen indított perben a szakértők egy szemlejegyzőkönyvet és egy vázlatrajzot vettek fel, melyen a Zs. J. által követelt ingatlannak a), b) vörös betűkkel jelzett, déli határvonala metszi a K. J.-né P. Zs. javára megítélt birtoknak d. h. fekete vonallal jelzett déli határvonalát, sem ez a metszőpont betűvel nem jelöltetett, sem az a metszőpont és a 4 , ti. pont között levő terület külön fel nem méretett, hanem a jelenlegi felperest a d), c), b), h) pont közötti területre nézve kötelezte a felebbezési bíróság, hogy arra alperes tulajdonjogát elismerje, mely terület ugyanazonos azzal, melyre nézve K. J.-né P. Zs. felperest is a másik 6,131/900. sz. perben kötelezte. Ezekhez képest ki kellett mondani, hogy mindkét felperes ugyanazon területre nézve lett kötelezve alperes tulajdonjogának elösmerésére. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Ha a vasutat nem terheli vétkes gondatlanság az útirány megválasztásában, szállítási díjkedvezmény csak a tényleg befutott uton vehető igénybe, oly kedvezmény azonban semmi esetre, mely a tényleg igénybe nem vett útirányra nézve áll fenn. A bpesti kir. keresk. és váltotörvényszék (81,786 19Q6. sz. a. K. Jakab dr. ügyvéd által képviselt S. Ignác felperesnek, B Gusztáv dr. ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes ellen 1,229 K. 18 f.-t és jár. iránti perben) következően itelt.