A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 6. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. 5. [r.]

A JOG lálta annak elrendelését, hogy a közigazgatás terén működő es a néppel nap-nap mellett közvetlenül érintkező közigazgatási tisztviselők a működésük terén divó nyelveket elsajátítsák, menynyivel inkább áll fenn ez a szükség az igazságszolgáltatás terén működőkre nézve ? Nézete és meggyőződése szerint ugyanis a biró csak akkor hozhat az igazságnak, a valóságnak megfelelő és lelkiismeretét teljesen megnyugtató ítéletet, ha az előtte való perlekedőknek nyelvét értik, de viszont nagy megnyugtatást képez a perlekedő felekre is az a tudat, hogy az ügyökben eljáró biró nyelvüket érti. Isekutz Győző: Ugy van ! Ez a közvetlen érintkezés! Péscha Miklós : Azt hiszi, hogy egy vagy két évtized múlva Magyarországnak minden fia beszélni fogja a magyar államnyelvet és igy nem lesz szükség arra, amire még most — sajnos — szükség van, hogy a magyar biró idegen nyelvet is tudjon. Ismétli, hogy a javaslatot elfogadja. {Péscha beszéde alatt a baloldali másodemeleti karzatról egy kérvényt dobtak le, amely egyenesen Günther Antal igazságügyminiszter fejére esett. A kérvény Andrássy Gyula gróf belügyminiszterhez volt intézve. A kérvény ledobóját, Gazda Jánost erre levezették a háznagyi hivatalba, ahol kérvényét visszaadták és elbocsátották.) Elnök : Öt percre felfüggesztette az ülést. Szünet után. Batthyány Tivadar gr. : Lehetetlen a javaslatot egymagában elbírálni, hanem szükséges azon szociális problémákat is belevonni a szolgálatba, amelyek az összes állami alkalmazottak viszonyai körül felmerülnek. A mult kormányzat mulasztásait erősen el kell hogy ítélje. Az előző kormányok sivár helyzetet hagytak maguk után s ennek minden nehézségeivel a mostani kormányzatnak kell megküzdeni. (Ugy van ! Helyeslés !) Visszapillantást vet az állami alkalmazottak azon rétegeire, amelyek viszonyai eddig rendezést nem nyertek. Mint az állami alkalmazottak vezetőjének (Altalános élénk éljenzés) erre kötelessége is van, főleg Schönaichnak a delegációban tegnapelőtt tett nyilatkozata folytán. Schönaich reményének adott kifejezést a katonatisztek fizetésemelésére nézve annak, hogy a katonatisztekkel szemben is oly bölcs és áldozatkész lesz, mint a hivatalnokaival szemben. Ez tévedés. Elismeri, hogy a legnagyobb üzem : az államvasút alkalmazottainak fizetései valamint a tanítóság jogos érdekei előnyös elintézést nyertek, épp ugy, mint a birói és ügyészi kar tagjaié. Ámde Schönaich nem tanulmányozta végig a költségvetés összes rovatait. így figyelmét kikerülte, hogy az állami alkalmazottak mennyi rétegének kivánsága még nem teljesült. . . . Sümegi Vilmos: A postásoké és napidijasoké például \ (Helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf: Igen, a napidijasoké! Akik csak két koronát kapnak és abból kénytelenek élni. Legsanyarubb azon napidijasok helyzete, akik más állással, keresetforrással nem* birnak. Elismeri, hogy az állam pénzügyi helyzete nem birja ki például ama kívánságok teljesitését, amelyeket a szegedi állam tisztviselői kongresszus hangoztatott. Első sorban azokon kell segíteni, akik leginkább rá vannak szorulva. Elismeri, hogy a katonaság körében is, különösen az alsóbb osztályoknál, az illetmények nem kielégítők, de még mindig jobbak mint a polgáriaknál. Áttér a lakáspénzekre és utal a különbségekre, amely katonatisztek és polgári tisztviselők lakpénzei közt van. A polgári lakbérnél 4 osztály van, a katonatiszteknél van Budapest és azonkívül 10 osztály. Ebből kitűnik, hogy a katonatisztek lakbéri viszonyai sokkal kedvezőbbek ! . . (Mozgás.) Kmety Károly : Hát még a sok pótilleték! Nemes Bertalan : Ezért kell emelni a katonatisztek fizetését? Batthyány Tivadar gróf: Nem kifogásolja, hogy a katonatisztek ilyen lakpénzeket kapnak, de azt sürgeti, hogy az állami tisztviselők is hasonló lakpénzben részesüljenek. Amig a polgári tisztviselők anyagi kívánságait nem teljesíthetjük, a hadügyminiszternek a tiszti fizetésemelésre vonatkozó kérelmét nem teljesíthetjük. (Általános helyeslés és tetszés.) Ha a hadügyminiszter kérelmét teljesitenők, 120,000 tisztviselő jogos indulatát idéznők elő. Kéri a pénzügyminisztert, hogy az állami tisztviselőkkel szemben menjen cl a lehetőségig. (Helyeslés.) Hiszen <bis dat; quicitodat!> A Fejérváry-kormány jelszavak behatásával fölkeltette az étvágyat s most ennek hatását a jelenlegi kormányzat érzi. Eitner Zsigmond: Kegydijakat adnak a darabontoknak ! Batthyány Tivadar gróf: Ha az állami alkalmazottak jogos igényeinek'eleget fogunk tenni, kész a katonatiszti fizetésemelésekbe is belemenni. A javaslatot elfogadja. (Általános, élénk éljenzés és helyeslés.) Lengyel Zoltán : Előrebocsátja, hogy elfogadja a javaslatot, mert ebben is tért "lát a birói függetlenség biztosítása felé. Az a legégetőbb kérdés és az kell, hogy minden igazságügyi reformban kidomborodjék, hogy a birói függetlenség minél jobban biztosittassék. Általánosságban szól a magyar törvényalkotásról. Leghelyesebbnek tartaná, ha a törvényalkotásból a német jogot kiküszöbölnék és ha már idegenből vesznek: leghelyesebb, ha az angol jogból vesznek. Ki kell küszöbölni a magyar törvényalkotásból a német és osztrák elemeket; idegen törvény-kódex nem lehet érvényben a magyar területen. Meg kell végre alkotni a magánjogi törvénykönyvet. Felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy novelláris intézkedésekkel nem lehet a törvénykönyv hiányát pótolni. Példát hoz fel arra, hogy a törvény hiányai és hézagai milyen vedszedelmet jelentenek. Egy Max Herzig nevü bécsi könyvkereskedő-cég visszaéléseit nem lehetett megtorolni, mert nem volt rá megfelelő törvény. Farkasházy Zsigmond : Botrányos állapot, hogy ilyen megtörténhetik ! Lengyel Zoltán: Kéri az igazságügyminisztert, az igazságügyi revíziónál gondoljon arra is, hogy az eljárás ne csak gyorsittassék, hanem olcsóbbá is tétessék. Figyelmébe ajánlja az igazságügyi kormánynak a nemzetiségi és külföldi idegen takarékpénztárak ügyét, amelyek ügykezelésüket idegen nyelven folytatják. Elnök : Két izben figyelmezteti Lengyelt, hogy szorosan a tárgynál maradjon! Lengyel Zoltán : Az igazságügyminiszternek a jogszolgáltatás érdekében való csendes, de eredményes munkáját nagy elismerés illeti. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Szólásra senki sem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja. Günther beszéde. Günther Antal igazságügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon röviden kivánok néhány megjegyzést tenni az előadott beszédekre. Mindenekelőtt köszönettel veszem a támogatást, amelyben az általam előterjesztett törvényjavaslatot részesítették. Azt hiszem, a magyar birói és ügyészi kar megérdemli, hogy a törvényhozás gondoskodjék helyzetéről. (Igaz! Ugy van!) Fájdalom, hogy pénzügyi viszonyaink nem engedik meg, hogy a gondoskodás nagyobb legyen. Az azonban, ami tönténhetett a rendelkezésünkre álló eszközökkel, megtörtént és remélem, hogy az évek folyamán, akkor, amikor a birói szervezetet megalkothatjuk, ez a segítség még kiadóbb és bővebb lesz. (Helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf t. barátom felszólalására megjegyzem, hogy nagy köszönettel veszem a támogatást, amelyben engem részesített; arra vonatkozólag pedig, amit ő a hadügyminiszternek a tiszti fizetések rendezésére vonatkozó nyilatkozatáról mondott, csak azt vagyok bátor följegyezni, hogy hiszen a hadügyminiszter mindössze óhaját és reményét fejezte ki (Mozgás), hogy a tisztek fizetési ügye rendeztetni fog, attól pedig, aki élén áll egy nagy resszortnak, amelyhez e kérdés tartozik, ezt annál kevésbé lehet zokon venni, mert ez a legszerényebb nyilatkozat, amely hasonló körülmények közt egy ily resszort élén álló férfiutói várható. (Mozgás.) Méltóztassék megengedni, hogy az egyes észrevételekre röviden válaszoljak. Ami a dijnokok kérdését illeti, a kormány ezzel foglalkozik (Helyeslés), dacára annak, hogy 1906. végén a dijnokok sorsa már javíttatott. Foglalkozunk ezzel és hiszem, hogy az 1908-ki költségvetés keretében e tekintetben még több segítség lesz. De a társadalmi és hivatalszervezeti tekintetben mégis nagyon súlyos, nagyon aggasztó jelenségnek tartom, hogy akkor, amikor helyzetjavitásról és fizetésemelésről van szó, itt sürgönyökkel, feliratokkal, deputációkkal, demonstrációkkal jönnek azok az urak. Mert méltóztassék elhinni, az a jóakarat, amely a segítésben nyilvánul, megvan, de az impetuozitás, amely bizonyos oldalról nyilvánul, ennek az ügynek éppen nem válik hasznára. A tisztviselők lakpénzilletményei tekintetében jelenthetem a t. képviselőháznak, hogy az 1909. évi költségvetésben a kor-