A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 6. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. 5. [r.]

A JOG lálta annak elrendelését, hogy a közigazgatás terén működő es a néppel nap-nap mellett közvetlenül érintkező közigazgatási tisztviselők a működésük terén divó nyelveket elsajátítsák, meny­nyivel inkább áll fenn ez a szükség az igazságszolgáltatás terén működőkre nézve ? Nézete és meggyőződése szerint ugyanis a biró csak akkor hozhat az igazságnak, a valóságnak megfelelő és lelki­ismeretét teljesen megnyugtató ítéletet, ha az előtte való perle­kedőknek nyelvét értik, de viszont nagy megnyugtatást képez a perlekedő felekre is az a tudat, hogy az ügyökben eljáró biró nyelvüket érti. Isekutz Győző: Ugy van ! Ez a közvetlen érintkezés! Péscha Miklós : Azt hiszi, hogy egy vagy két évtized múlva Magyarországnak minden fia beszélni fogja a magyar államnyelvet és igy nem lesz szükség arra, amire még most — sajnos — szükség van, hogy a magyar biró idegen nyelvet is tudjon. Is­métli, hogy a javaslatot elfogadja. {Péscha beszéde alatt a baloldali másodemeleti karzatról egy kérvényt dobtak le, amely egyenesen Günther Antal igazság­ügyminiszter fejére esett. A kérvény Andrássy Gyula gróf bel­ügyminiszterhez volt intézve. A kérvény ledobóját, Gazda Jánost erre levezették a háznagyi hivatalba, ahol kérvényét visszaadták és elbocsátották.) Elnök : Öt percre felfüggesztette az ülést. Szünet után. Batthyány Tivadar gr. : Lehetetlen a javaslatot egymagában elbírálni, hanem szükséges azon szociális problémákat is belevonni a szolgálatba, amelyek az összes állami alkalmazottak viszonyai körül felmerülnek. A mult kormányzat mulasztásait erősen el kell hogy ítélje. Az előző kormányok sivár helyzetet hagytak maguk után s ennek minden nehézségeivel a mostani kormányzatnak kell megküzdeni. (Ugy van ! Helyeslés !) Visszapillantást vet az állami alkalmazottak azon rétegeire, amelyek viszonyai eddig rende­zést nem nyertek. Mint az állami alkalmazottak vezetőjének (Altalános élénk éljenzés) erre kötelessége is van, főleg Schö­naichnak a delegációban tegnapelőtt tett nyilatkozata folytán. Schönaich reményének adott kifejezést a katonatisztek fizetés­emelésére nézve annak, hogy a katonatisztekkel szemben is oly bölcs és áldozatkész lesz, mint a hivatalnokaival szemben. Ez téve­dés. Elismeri, hogy a legnagyobb üzem : az államvasút alkalma­zottainak fizetései valamint a tanítóság jogos érdekei előnyös elintézést nyertek, épp ugy, mint a birói és ügyészi kar tagjaié. Ámde Schönaich nem tanulmányozta végig a költségvetés összes rovatait. így figyelmét kikerülte, hogy az állami alkalmazottak mennyi rétegének kivánsága még nem teljesült. . . . Sümegi Vilmos: A postásoké és napidijasoké például \ (Helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf: Igen, a napidijasoké! Akik csak két koronát kapnak és abból kénytelenek élni. Legsanyarubb azon napidijasok helyzete, akik más állással, keresetforrással nem* birnak. Elismeri, hogy az állam pénzügyi helyzete nem birja ki például ama kívánságok teljesitését, amelyeket a szegedi állam tisztviselői kongresszus hangoztatott. Első sorban azokon kell segíteni, akik leginkább rá vannak szorulva. Elismeri, hogy a katonaság körében is, különösen az alsóbb osztályoknál, az illet­mények nem kielégítők, de még mindig jobbak mint a polgáriaknál. Áttér a lakáspénzekre és utal a különbségekre, amely katona­tisztek és polgári tisztviselők lakpénzei közt van. A polgári lak­bérnél 4 osztály van, a katonatiszteknél van Budapest és azon­kívül 10 osztály. Ebből kitűnik, hogy a katonatisztek lakbéri viszonyai sokkal kedvezőbbek ! . . (Mozgás.) Kmety Károly : Hát még a sok pótilleték! Nemes Bertalan : Ezért kell emelni a katonatisztek fizetését? Batthyány Tivadar gróf: Nem kifogásolja, hogy a katona­tisztek ilyen lakpénzeket kapnak, de azt sürgeti, hogy az állami tisztviselők is hasonló lakpénzben részesüljenek. Amig a polgári tisztviselők anyagi kívánságait nem teljesíthetjük, a hadügymi­niszternek a tiszti fizetésemelésre vonatkozó kérelmét nem telje­síthetjük. (Általános helyeslés és tetszés.) Ha a hadügyminiszter kérelmét teljesitenők, 120,000 tisztviselő jogos indulatát idéznők elő. Kéri a pénzügyminisztert, hogy az állami tisztviselőkkel szemben menjen cl a lehetőségig. (Helyeslés.) Hiszen <bis dat; quicitodat!> A Fejérváry-kormány jelszavak behatásával fölkel­tette az étvágyat s most ennek hatását a jelenlegi kormányzat érzi. Eitner Zsigmond: Kegydijakat adnak a darabontoknak ! Batthyány Tivadar gróf: Ha az állami alkalmazottak jogos igényeinek'eleget fogunk tenni, kész a katonatiszti fizetéseme­lésekbe is belemenni. A javaslatot elfogadja. (Általános, élénk éljenzés és helyeslés.) Lengyel Zoltán : Előrebocsátja, hogy elfogadja a javaslatot, mert ebben is tért "lát a birói függetlenség biztosítása felé. Az a legégetőbb kérdés és az kell, hogy minden igazságügyi reform­ban kidomborodjék, hogy a birói függetlenség minél jobban biztosittassék. Általánosságban szól a magyar törvényalkotásról. Leghelyesebbnek tartaná, ha a törvényalkotásból a német jogot kiküszöbölnék és ha már idegenből vesznek: leghelyesebb, ha az angol jogból vesznek. Ki kell küszöbölni a magyar törvényalko­tásból a német és osztrák elemeket; idegen törvény-kódex nem lehet érvényben a magyar területen. Meg kell végre alkotni a magánjogi törvénykönyvet. Felhívja a miniszter figyelmét arra, hogy novelláris intézkedésekkel nem lehet a törvénykönyv hiányát pótolni. Példát hoz fel arra, hogy a törvény hiányai és hézagai milyen vedszedelmet jelentenek. Egy Max Herzig nevü bécsi könyvkereskedő-cég visszaéléseit nem lehetett megtorolni, mert nem volt rá megfelelő törvény. Farkasházy Zsigmond : Botrányos állapot, hogy ilyen meg­történhetik ! Lengyel Zoltán: Kéri az igazságügyminisztert, az igazság­ügyi revíziónál gondoljon arra is, hogy az eljárás ne csak gyor­sittassék, hanem olcsóbbá is tétessék. Figyelmébe ajánlja az igaz­ságügyi kormánynak a nemzetiségi és külföldi idegen takarék­pénztárak ügyét, amelyek ügykezelésüket idegen nyelven folytatják. Elnök : Két izben figyelmezteti Lengyelt, hogy szorosan a tárgynál maradjon! Lengyel Zoltán : Az igazságügyminiszternek a jogszolgáltatás érdekében való csendes, de eredményes munkáját nagy elismerés illeti. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Szólásra senki sem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja. Günther beszéde. Günther Antal igazságügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon röviden kivánok néhány megjegyzést tenni az előadott beszédekre. Mindenekelőtt köszönettel veszem a támogatást, amelyben az általam előterjesztett törvényjavaslatot részesítették. Azt hiszem, a magyar birói és ügyészi kar megérdemli, hogy a törvényhozás gondoskodjék helyzetéről. (Igaz! Ugy van!) Fájdalom, hogy pénz­ügyi viszonyaink nem engedik meg, hogy a gondoskodás nagyobb legyen. Az azonban, ami tönténhetett a rendelkezésünkre álló eszközökkel, megtörtént és remélem, hogy az évek folyamán, akkor, amikor a birói szervezetet megalkothatjuk, ez a segítség még kiadóbb és bővebb lesz. (Helyeslés.) Batthyány Tivadar gróf t. barátom felszólalására megjegy­zem, hogy nagy köszönettel veszem a támogatást, amelyben engem részesített; arra vonatkozólag pedig, amit ő a hadügyminiszter­nek a tiszti fizetések rendezésére vonatkozó nyilatkozatáról mon­dott, csak azt vagyok bátor följegyezni, hogy hiszen a hadügy­miniszter mindössze óhaját és reményét fejezte ki (Mozgás), hogy a tisztek fizetési ügye rendeztetni fog, attól pedig, aki élén áll egy nagy resszortnak, amelyhez e kérdés tartozik, ezt annál kevésbé lehet zokon venni, mert ez a legszerényebb nyilatkozat, amely hasonló körülmények közt egy ily resszort élén álló férfiu­tói várható. (Mozgás.) Méltóztassék megengedni, hogy az egyes észrevételekre röviden válaszoljak. Ami a dijnokok kérdését illeti, a kormány ezzel foglalkozik (Helyeslés), dacára annak, hogy 1906. végén a dijnokok sorsa már javíttatott. Foglalkozunk ezzel és hiszem, hogy az 1908-ki költségvetés keretében e tekintetben még több segítség lesz. De a társadalmi és hivatalszervezeti tekintetben mégis nagyon súlyos, nagyon aggasztó jelenségnek tartom, hogy akkor, amikor helyzet­javitásról és fizetésemelésről van szó, itt sürgönyökkel, felira­tokkal, deputációkkal, demonstrációkkal jönnek azok az urak. Mert méltóztassék elhinni, az a jóakarat, amely a segítésben nyil­vánul, megvan, de az impetuozitás, amely bizonyos oldalról nyil­vánul, ennek az ügynek éppen nem válik hasznára. A tisztviselők lakpénzilletményei tekintetében jelenthetem a t. képviselőháznak, hogy az 1909. évi költségvetésben a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents