A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 4. szám - Egységes kezelői vizsga
Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. ez. 4. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Budapest, 1908. január 26. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Negyed évre 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Fél « „ 8 « HETILAP AZ I6AEÍGÜGÍ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÓZI.ÖNYt £ ész t 16 € Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Egységes kezelői vizsga. Irta Nagy Zoltán, szegedi kir. törvényszéki biró. — Az esküre való jelentkezés határidejének számítására az 1907 XVII. t.-cikk 4. §-ában meghatározott perekben, írta T ó t h György dr., kolozsvári Ítélőtáblai tanácsjegyző-albiró. — A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. Irta S t e i n e r Ármin dr , Budapest. — Belföld (A birói és ügyészi szervezet módosítása. — Igazságügyminiszteri leirat a budapesti ügyvédi kamarához a VIII. nemzetközi börtönügyi kongresszus tárgyában). — Külföld. (A német csekk-törvényjavaslat.) — Irodalom. (Auer Pál dr. : Balogh Jenő három uj könyvéről. — L u.fs Emil: Ügyvédjelöltek útmutatója. — Iparoskáté 1908-ra.) — MELLEKíCfcT : Jogesetek tára — Felsőbirósági határozatok és döntvények. ^Kivonat a Budapesti Közlönyből. Egységes kezelői vizsga. -írta NAGY ZOLTÁN szegedi kir. törvényszéki biró. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t.-cikk a bíróságoknál kezelési szakban alkalmazottakra nézve (tkvi szakdijnok, írnok, segédtelekkönyvvezető, telekkönyvvezető) a négy középosztály elvégzésén kiviil telekkönyvi szakvizsga letételét követeli meg. E szakvizsgára pedig az jelentkezhetik, ki hitelesen kimutarja, hogy az előirt tanulmányokat sikerrel bevégezte és hogy valamely telekkönyvi hatóságnál legalább egy évig gyakorlaton volt és hogy a telekkönyvi vázrajzolásban jártasságot szerzett. (8,088/1,883. sz. I. M. rendelet.) Ezen szakvizsga a jelölt alkalmaztatása helye szerint illetékes kir. Ítélőtáblának e célból alakított úgynevezett telekkönyvi vizsgabizottsága előtt teendő le. A vizsga két részből áll, úgymint írásbeli dolgozat kidolgozásából és szóbeli vizsgálatból. A bírósági végrehajtók minősítését és képesítését az 1871. évi LI. és 1875. évi IX. t.-cikkek, továbbá az 1875. évi 26,020 és "ennek némely szakaszát módosító 3,406/1,881. sz. I. M. rendeletek szabályozzák. E szerint bírósági végrehajtó az lehet, ki magyar állampolgár, legalább 24 éves és kimutatja, hogy a végrehajtói vizsgát letette. A végrehajtói vizsga a jelölt állandó lakhelye területén fekvő kir. törvényszéknél, az e célra esetenként a törvényszéki elnök által behívott törvényszéki 2 bíróból áll, kik igy hárman alkotják meg a vizsgabizottságot. Maga a vizsgálat szintén két részből áll, úgymint Írásbeli dolgozat kidolgozásából és szóbeli vizsgálatból. Igazságügyi szervezetünk jelenlegi rendje szerint e két vizsgán kivül másnemű kezelési vizsga nincs. Ezen két vizsga is csak az alábbi előfeltételek tekintetében azonos. Nevezetesen: mindkét vizsgára jelöltként csak olyan magyar állampolgár jelentkezhetik, ki csőd alatt nem áll, bűntett vagy vétség miatt vád alá helyezve vagy általában szabadságvesztésbüntetés alatt nincs, nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elitélve nem volt, hivatalvesztésre szóló ítélet hatálya alatt nem áll s erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik, végre mind a két vizsga első sorban gyakorlati irányú írásbeli és szóbeli részből áll. Annál több az eltérés és a különbség egyebekben. Nevezetesen : a telekkönyvi szakvizsgára jelentkezés előfeltétele még, hogy a jelölt négy középosztályt végzett legyen, valamely telekkönyvi hatóságnál legalább 1 évig gyakorlaton lett légyen és hogy a telekkönyvi vázrajzolásban jártassága legyen. Míg a végrehajtói vizsgára jelentkezőtől egyáltalán semminemű iskolai képzettség igazolását nem kívánja Lapunk mai száma a törvény; előző gyakorlat kimutatását sem szabja elő, végül ez a kir. ítélőtábla, az a kir. törvényszék vizsgabizottsága előtt teendő le. Szembeötlő különbségek ezek különösen akkor, mikor mind a két vizsga kiválóan gyakorlati irányú s bár lényegtelen, nem érdektelen az 1871. évi LI. t.-c. 2. §-ának b) pontja megkívánja, hogy a kinevezett végrehajtó legalább 24 éves legyen, mig az 1883. évi I. t.-c. 1. §-ában a kezelői szakban kinevezett szakdijnok- és írnokokra nézve a korhatár megállapításról szó sincs. Az sem érdektelen, hogy a végrehajtói vizsgát sikertelenség esetén 6—6 havi időközönként annyiszora-amennyiszer, mig a telekkönyvi vizsgát csak két izben lehet ugyanennyi időtartamon belül megkísérelni. Mindezeket összefoglani és egymás mellé állítani alkalomszerűnek találom akkor, mikor a végrehajtási novella fölött a Magyar Jogászegyletben megtartott felszólalások során kevés kivétellel minden felszólaló a javaslat előadójának, Márkus Dezső dr.-nak illetékes módon történt kijelentését a bírósági végrehajtók szervezetének megváltoztatása tekintetében annyi közvetlenséggel és meggyőződéssel magáévá tette. De nemcsak ez ad impulsust, hanem magasabb igazságügyi érdek is, melyet vonatkozólag a tapasztalat öregbit abban az irányban, hogy át kell liidalni a két vizsga közötti /cülönőözetet, a kékesit és egyöntetűvé tételével megdönteni a két vizsgarendszer tarthatatlanságát : egységessé tenni a kezelői vizsgát. Megengedem, hogy e kérdés sem tartozik az úgynevezett szőnyegen levő kérdések közé és szervezetlen polgári törvénykönyvünk, particularis és egység híján levő magánjogunknak halaszthatlan codificatiója, illetve megalkotása a szükségszerűség kényszerűségével lépnek föl már és első sorban megoldandó kérdések. Csak ezek megalkotásával kapcsolatban és ezt követöleg lépnek föl a szervezeti kérdés és a pragmatika körébe tartozó ilyes javaslatok. Úgyde, ezek nem utópisztikus kívánalmak és ne mhajuknál fogva előráncigált, az ötletszerűség jellegével biró kívánalmak, hanem a gyakorlati élet kívánalmai. Évtizedek tanulságai igazolják ezt. Mert nézzük csak elfogulatlanul a jelenlegi állapotot. Mit látunk ? Csekély intelligenciájú, alacsony színvonalú képességű dijnoki kart és proletariátusságra hajló végrehajtói kart. S következménye micsoda? Gyenge, alkalmatlan kezelők és a mindennapi kenyérért küzdő bírósági végrehajtók. De nem is csoda! Kevés kivétellel letört alakok, pályájukat félbehagyott exisztenciák azok, kiket a törvényszéki elnökök napszámbért meg nem haladó napidíj mellett dijnokoknak felvesznek. Nem nagyítás, de a valóság meztelen reprodukálása, hogy közülök számtalan helyesen, ortografice írni sem tud. Ezt és ennyit meg lehetne pedig kívánni talán ? És a magam egyszerű észjárása szerint nem is tudom megérteni, miért nem győződnek meg személyesen a törvényszéki elnökök arról, mikor dijnokot fogadnak föl, hogy vájjon az aspiráns tud-e legalább irni és kinéznek-e a felfogadottból annyit, hogy valaha vagy egyáltalán alkalmazható lesz-e mint kezelősegédszemélyzet az igazságügyi szolgáltatás nagy apparátusánál. Ám gyakoroljanak e tekintetben magas mértéket, sem lelkiismeretük, sem felügyeleti hatóságaik nem fogják vádolni, mert arra minden bizonynyal el vannak kötelezve, hogy megfelelő, 12 oldalra terjed.