A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 3. szám - A házassági jogszabályok összeütközésének kiegyenlítése

10 A JOG Az 1885: IX. t.-c. 24. £-ának azon rendelkezése alapján, hogy a postatakarékpénztári betéteknek 2,000 koronát meg nem haladó része le nem foglalható, arra zálog-és megtartási jog nem szerezhető, az egyik alperes által vezetett végrehajtás a betevő által inditott per folytán itéletileg hatálytalanittatott. — A másik alperesnek a betevő maga szerződési óvadékul kötötte le a betétet. — A tábla ezt a lekötést a fenti szakaszba nem ütközőnek és igy érvényesnek tekinti; a Kúria azonban az óvadékul történt lekötést is érvénytelennek nyilvánítja. A budapesti kir. törvényszék: (1906 febr. 13.2,666. sz.) A másod- és harmadrendű alperesek tűrni tartoznak, hogy harmadrendű alperes által letétbe helyezett postatakarékpénztári könyvet a felperes a birói letétből felvehesse. Indokok: Minthogy a postatakarékpénztárakról intézkedő 1885: IX. t.-c. 24. §-a értelmében a postatakarékpénztári betéteknek csak a kamatozó 2,000 koronát meghaladó része foglalható le: a felperesnek, mint végrehajtást szenvedőnek kétségtelen joga volt ahhoz, hogy az ellene törvényesen vezetett végrehajtás érvénytelenítését a megengedett jogeszközök utján kérhesse. Minthogy a jelen per ily megengedett jogeszköznek tekintendő, a felperes kérelmére meg kellett állapítani, hogy a másodrendű alperes által foganatosított végrehajtás a kérdéses postatakarékpénztári betétnek 2.000 koronát meg nem haladó rés-zére érvénytelen, amiből folyóan az alperes tűrni tartozik, hogy az általa szerzett végrehajtási zálogjogra tekintet nélkül a postatakarékbetétnek 2,000 koronát meg nem haladó részét a felperes vehesse fel. A harmadrendű alperesnek a perben az volt az álláspontja, hog) a kérdéses postatakarékpénztári betétkönyv a közte és felperes között létesült építkezési szerződésből folyó követelésére óvadékul szolgál, abból tehát a harmadrendű alperes a felperes ellen fennálló követelését kielégítheti, mert a takarékpénztári könyvet óvadékul maga a felperes ajánlotta fel. A törvényszék azt a körülményt, hogy a postatakarékpénztári könyv a felek között létesült megállapodás alapján adatott át mint óvadék a harmadrendű alperesntk. az alperesi álláspont törvényességét támogató adatnak nem találta, mert a többször hivatkozott törvényszakasz ama rendelkezésének a hatályát, hogy a postatakarékpénztári betéteknek 2,000 kornoát meg nem haladó részére zálog- és megtartási jog nem szerezhető, a felek ellenkező megállapodása meg nem szüntetheti. A törvényszék ezek alapján kimondandónak találta, hogy a feleknek a kérdéses takarékpénztári betétnek óvadékkép leendő szolgálására vonatkozó megállapodása a 2,000 koronát meg nem haladó betétösszeg tekintetében érvénynyel nem bir. Ellenben ugy a másod- mint a harmadrendű alperesnek a kérdéses postatakarékpénztári betét 2,000 koronát meghaladó részére szerzett joga törvényes. Minthogy azonban .... a postatakarékpénztári betétnek 2,000 koronát meghaladó részét, összesen 325 korona 36 fillért az elsőrendű alperes birói letétbe helyezte és • igy ... a postatakarékpénztári betéti könyv most már csak 2,000 K. értékkel bir , ... a törvényszék a másod- és harmadrendű alpereseket annak a tűrésére kötelezte, hogy a hivatkozott betétkönyvet, annak egész összegében a birói letétből a felperes vehesse fel. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. június 20-án, 3,557. sz.) az eisőbiróság Ítéletét helybenhagyja azzal a részleges változtatással, hogy az abban körülirt postatakarékpénztári betétkönyvnek felvételére a felperes csak 406 K. 2 f. tőkének a harmadrendű alperes részére készpénzben történt lefizetésének igazolása ellenében jogosítja fel. Indokok: Az 1885. évi IX. t.-c. a postatakarákpénztári betétek 2,000 koronát meg nem haladó részére nézve csak a lefoglaltatást, továbbá a zálog- és megtartási jog szerzését és gyakorlását zárja ki, azonban nem tiltja az ily betétekről kiállított könyveknek óvadékul vagyis valamely szerződésből eredő kötelezettségek biztosításául adását és elfogadását; ha tehát a harmadrendű alperesnek nincs is igénye ahhoz, hogy a felperessel létesített építési szerződés biztosításául nála óvadékkép letett postatakarékpénztári könyvre elhelyezett betétnek 2,000 koronát meg nem haladó részéből követelésre közvetlen kielégítést szerezzen, mégis az óvadék fentemiitett jogi természete és rendeltetéséből folyóan jogosan követelheti, hogy az óvadék kiadása attól tétessék függévő, hogy a felperes szerződéses kötelezettségeinek eleget tegyen, illetve az ennek elmulasztásából származó megtérítési igény tekintetében őt kielégítse. Az ... . utófelülvizsigálati jegyzőkönyvben . . megállapított épitési hiányok pótlásának biztosításául 220 koronának az óvadékból visszatartásába a felperes e jegyzőkönyv szerint beleegyezett. . . . Ezért harmadrendű alperes a fent előadottakból folyóan a felperesnek az óvadék kiadása iránt támasztott igényével szemben jogosan számot tarthat arra, hogy a perben érvényesitett ellenköveteléséből az épitési hiányok pótlásának biztosítására szolgáló 220 K. és a bélyeg és illetékköltség cimén fizetett 186 K. 2 f, vagyis együttvéve 406 K. 2 f. lefizetésétől tétessék függővé az óvadék kiszolgáltatása. Ez alapon az eisőbiróság ítélete részben megváltoztatandó, egyebekben azonban ugyanaz az Ítélet az itt kifejtettekkel nem érintett saját indokainál fogva helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1907. november 26-án, 8,241/906. sz.) A másodbiróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a felperest a postatakarékpénztári könyv felvételére csak 406 K. két sé k f-nek a harmadrendű alperes részére készpénzben történt lefizetésének igazolása ellenében jogosította fel megváltoztatja és az elsőbiróságnak azt a rendelkezését hagyja helyben me y szerint a másod- és harmadrendű alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes a kérdéses postatakarékpénztári könyvet a biroi letétből feltétlenül felvehesse. „ • Indokok : Az 1885. évi IX. t.-c. 24. §-ának abból a rendelkezeéből, hogy a postatakarékpénztárnál eszközölt betéteknek csak a „amatozó 1,000 forintot meghaladó része foglalható le és csak • erre szerezhető zálog- és megtartási jog, következik, hogy habar a peres feleknek ebben a tekintetben egyező előadása szerint a kereset tárgyát tevő postatakarékpénztári könyvet a felperes a közte és harmadrendű alperes között létrejött építési szerződésből folyó kötelezettségei teljesítésének biztositékául óvadék gyanánt adta át a harmadrendű alperesnek, ez utóbbi a kérdéses postatakarékpénztári könyvre elhelyezett betétnek 2,000 K.-t meg nem haladó részéből a felperes elleni keresetét közvetlenül ki nem elégítheti és azt sem követelheti, hogy a postatakarékpénztári könyvre elhelyezett betétnek 2000 K.-át meg nem haladó része addig visszatartassék, mig a felperes az épitési szerződésből eredő kötelezettségeinek eleget nem tesz, illetve a szerződés elmulasztásából származó megtérítési igény tekintetében a másodrendű alperest ki nem elégiti, hanem tekintettel arra, hogy a kérdéses postatakarékpénztári könyv az eisőbiróság Ítéletében előadottak szerint most már csak 2,000 K. értékkel bir, ugy a másod-, mint harmadrendű alperesek tűrni tartoznak azt, hogy.a kérdéses postatakarékpénztári könyv a felperesnek feltétlenül kiadassák. Ezért a másodbiróság Ítéletét részben megváltoztatni és a fent előadottak, valamint az eisőbiróság Ítéletének vonatkozó indokolása alapján azt a rendelkezését kellelt helybenhagyni, mely szerint a másod- és harmadrendű alperesek annak tűrésére köteleztettek, hogy felperesek a postatakarékpénztári könyvet a birói letétből feltétlenül felveheti. Ezzel a változtatással egyebekben a Kúria a másodbiróság ítéletét, az abban felhozott és az eisőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján hagyta helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a szövetkezet más céggel alakul meg, mint aminőt az alakítására kibocsátott aláírási iv feltüntet, egyedül ezen ív aláírása folytán az aláíró a szövetkezet tagjának nem tekinthető. A m. kir. Kúria (1907. évi szeptember hó 19-én 151,1906. v. sz. a. dr. L. Lajos ügyvéd által képviselt kőbányai korona takarékpénztár mint szövetkezet cég felperesnek F. dr. F. H. ügyvéd által képviselt Sz. J. alperes ellen 245 korona iránti ügyében) következőleg ítélt: Helyes ugyan a másodbiróságnak az az álláspontja, hogy a szövetkezet alakítására tett belépési nyilatkozat külön elfogadás nélkül is elégséges a tagság elnyerésére, az alakuláskor tett Írásbeli belépési nyilatkozat alapján tehát az illető tagnak tekintendő, még ha a későbbi alapszabályok oly intézkedést is tartalmaznak, hogy a tagok felvétele az igazgatóság utólagos jóváhagyásával feltételezetten történik. A jelen esetben azonban a C) alatti nyilatkozat tartalmából nyilván kitűnik, hogy az alperes a kőbányai első takarék és hitelszövetkezet alakítására kibocsájtott ivet irta alá, az 1901. május hó 19-én tartott alakuló közgyűlésen pedig, amelyen felperes részt nem vett, a felperes, mint «kőbányai korona takarékpénztár mint szövetkezet* alakult meg és igy az ' alperes, aki eszerint egy más szövetkezet alakítására ajánlkozott, ezen nyilatkozata alapján a felperesi szövetkezet tagjának nem is tekinthető. A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét ezekből az okokból és az ezekkel nem ellentétes saját indokai alapján helybenhagyatik. Részvénytársaság igazgatóinak felelőssége az egyes hitelezőkkel szemben. A győri kir. ítélőtábla (1906. június 19-én, 1,368. sz.) az eisőbiróság (elutasitó) ítéletét megváltoztatja és alpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy felperes részére 3,078 K. 54 f. tőkét stb. fizessenek. Indokok : A táblának a Kúria 1904. évi 661. számú ítéletével helybenhagyott 3,252/903. számú Ítéletével csupán az a kérdés döntetett el, vájjon a részvénytársaság igazgatói ellen a K. T. 189. i?-ára alapított kártérítési igényt csupán a társasági hitelezők összessége vagy pedig az egyes hitelező is érvényesitheti-e ? továbbá, hogy felpereseknek a K. T. 189. §-ára alapított kártérítési igényét megszüntette-e az a körülmény, hogy jogelődük betétösszegére nézve a részvénytársaság ellen nyitott csődben létrejött kényszeregyesség folytán részben és pedig 60% erejéig kielégítést nyert? Nyilvánvaló tehát az emiitett Ítéletek tartalmából, hogy azokkal pusztán a felperesek kereseti (aktoratusi) joga nyert megállapítást és így a további birói döntés tárgyául maradt fenn az a kérdés, hogy alperesek a keresettel érvényesíteni célzott követelés tekintetében felelősek-e felperesekkel szemben vagy sem ? A bűnügyben hozott jogerős Ítéletekben megállapított. tények szerint a Kiscelli Takarékpénztár részvénytársaságnak üzletében .... könyvek éveken át egyáltalán nem, részben pedig hamisan vezettettek akkép, hogy azokból a társaság vagyoni állapota és üzletének folyama fel nem derithető, a társaság évi