A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 3. szám - A házassági jogszabályok összeütközésének kiegyenlítése

A J OG mérlegu pedig a veszteségek és a vagyonhiány leplezése céljából 1893. évtől kezdve, állandóan hamis adatok felhasználásával akkép készíttettek, hogy a tartós vagyonhiány dacára folytonosan nyereséget tüntettek fel. Meg van állapítva továbbá az említett bűntető ítéletekben az is, hogy alperesek és volt igazgató társaik saját beismerésük szerint a kereskedelmi könyvek vezetéséről nem gondoskodtak, a társaság üzleti vezetését pedig R. H. és R. L. ügyvezető igazgatóknak engedték át, az említett mérlegeket és könyveket részben egyáltalán nem, részben csak felületesen vizsgálták, s a felügyeletnek és ellenőrzésnek elmulasztásával lehetővé vált az, hogy az emiitett ügyvezető igazgatók a társaság pénzeit részben saját céijaikra fordították, a gondatlan üzletvezetés pedig a társaság bukását vonta maga után. Ezekből a tényekből kétségtelen, hogy a Kiscelli takarékpénztár részvénytársaságnak csődje a társasági üzletvezetés kellő ellenőrzésének és felügyeletének hiányára vezethető vissza. Az, aki idegen vagyon kezelésével van megbizva, a rendes kereskedő fokozottabb gondosságára van kötelezve és így alperesek, mint a részvénytársaság igazgatóságának volt tagjai a K. T. 189 §-ában is kifejezett ennél a jogszabálynál fogva egyetemlegesen felelősek azért a kárért, amely ennek a gondosságnak elmulasztásával van okszerű kapcsolatban. Minthogy pedig felperesek jogelődének az a kára, hogy a Kiscelli Takarékpénztárnál elhelyezett betétéből 40°/0-ra nézve kielégítést nem kapott, abból származott, hogy a társaság csődbe jutott, ami a íennebiek szerint viszont az igazgatóság tagjait a törvény és az alapszabályok értelmében terhelő gondosság elmélasztásának a következménye, nyilvánvaló, hogy alperesek, mit az igazgatóságnak volt tagjai a felpersckkel szemben azért a kárért egyetemlegesen felelősek. Ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesek kártérítési kötelezettségét megállapítani és tekintettel arra, hogy a kereset tárgyául szolgáló kárösszeg a peres felek között nem vitás, alpereseket a kereset értelmében elmarasztalni kellett. A m. kir. Kúria (1907. október hó 8-án, 1906. évi 1,083'V. sz.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja az abban felhozott indokok alapján és azért; mert az alpereseket, mint a Kiscelli Takarékpénztár részvénytársaság igazgatóságának volt tagjait a törvény és az alapszabályok értelmében a társasági ügyek vitele és az ellenőrzés tekintetében terhelő kötelezettségek teljesítésének vétkes elmulasztása a büntető bíróság által jogérvényesen megállapitattván, ezzel szemben az alpereseket terhelte a bizonyítás abban az irányban, hogy a felperesek jogelődét B. Ö.-t ért az a károsodás, amely által a nevezett társaság csődbejutása folytán betétjének 40%-át elvesztette, az alperesek részéről kellő gondosság kifejtése esetén sem lett volna elhárítható, ezt azonban az alperesek nem bizonyították és mert a részvénytársaság csődügyében létrejött kényszeregyezség 4., 5., 6., 7. és 9. pontjai tartalmaznak ugyan rendelkezéseket, amelyeknek egybevetéséből megállapítható, hogy a csődhitelezők az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak vagyoni hozzájárulásával elért kényszeregyességi hányad kifizetése esetére az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjaival szemben tovább kártérítési igényt fenn nem tartottak, tehát arról lemondottak; a kényszeregyesség keretébe nem tartozó ezek az egyességek azonban a felperesek jogelődjével szemben, aki az 1899. évi november 6-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint a kényszeregyezségi ajánlat elfogadását kifejezetten ellenezte, kötelező erővel nem bírnak. Bűnügyekben. A nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének elbírálására, amennyiben esküdtbíróság hatáskörébe utalt eset nem forog fenn, a Bp. 562. §. szerint az a kir. törvényszék illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült. A m. kir. Kúria (1907. nov. 28. 9,158/1907. B. szám. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt B. Mór dr. ellen a budapesti kir. büntető törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1907. évi február hó 21-ik napján 9,218. sz. a. hozott végzéssel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán 1907. évi november hó 28-ik napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyész meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a nyomtatván utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének elbírálására, amennyiben az esküdtbíróság hatáskörébe utalt eset nem forog fenn, a Bp. 562. §-a szerint az a kir. törvényszék illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült. Megsértette tehát a törvényt a budapesti kir. büntető törvényszék vádtanácsa fentebb idézett keletű és számú végzéssel annyiban, amennyiben a B. Mór dr. újpesti ügy véd által Cs. Dezső dr. ugyanottani ügyvéd irányában az Újpesten kiadott «Ellenzéki Hírlap > cimü hetilapban megjelent közlemények közzététele által állítólag elkövetett, a Btk. 258., 259. és 261. §-ai alá eső rágalmazás és becsületsértés vétségének elbírálására a budapesti kir. büntető törvényszéket nyilvánította illetékesnek. Jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal. Indokok: A budapesti kir. büntető törvényszék vádtanácsa 1907. évi február hó 21-én 9,218. sz. a. hozott végzésével B. Mór dr. újpesti ügyvédet a Cs. Dezső dr. ugyanottani ügyvéd irányában az Újpesten kiadott ^Ellenzéki Hirlap» cimü hetilap 190"). évi 47. 45. és 48. számaiban megjelent, a határozatban megjelölt közlemények közzététele által nyomtatvány utján elkövetett, a Btk. 258., 259. és 261. §-ai alá eső rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vád alá helyezvén, az ügy elbirálására a budapesti kir. büntető törvényszéket nyilvánította illetékesnek és az iratokat a főtárgyalás elnökéhez tette át. Ezzel a rendelkezéssel a vádtanács a törvényt megsértette. Mert a nyomtatvány utján elkövett és az 1878. évi V. t. cikk 259. és 261. §-ai szerint büntetendő rágalmazás és beösületsértés — az esküdtbíróság hatáskörébe utalt esetektől eltekintve, — a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-cikk 16. §-ának első bekezdése értelmében a kir. törvényszék hatásköréhez tartozván, az eljárásra a Bp. 562. §-a szerint az a törvényszék illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült. Minthogy pedig a vádbeli közleményeket tartalmazó «Ellenzéki Hirlap> a vádtanács megállapítása szerint is Újpesten, tehát a pestvidéki kir. törvényszék területén készült, nyilvánvaló, mikép a jelen bűnügy elbirálására nem a budapesti kir. büntető, hanem a pestvidéki kir. törvényszék illetékesnek kimondandó lett volna. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapulPostai feladóvevény meghamisítása bár csak abból a célból történt, hogy a sikkasztást lehetővé tegye, illetve elpalástolja, a sikkasztástól különálló közokirathamisitás büntetendő cselekményének tényálladékát foglalja magában. A m. kir. Kúria (1907. évi okt. 22-én 8,229. B. sz. a.) a közokirathamisitás büntette.és sikkasztás vétsége miatt vádolt U. H ellen következő végzést hozott. A B. P. 385. §-ának 1. c) pontjára alapított semmisségi panasz visszautasittatik, az egyéb tekintetben használt semmisségi panasz pedig elutasittatik. Indokok : A védő, kihez vádlott csatlakozott, azért jelentett be semmisségi panaszt a B. P. 389. §-ának 1. a), b) és a 2-ik pont alapján, mert egyik cselekményt illetően sem forog fenn bűncselekmény, s mert a vádbeli tett nem csak sikkasztásnak, hanem közokirathamisitásnak is minősíttetett, a büntetés kiszabásánál pedig a btk. 92. §-a nem kellő mérvben alkalmaztatott. Ez a perorvoslat a kir. ítélőtáblai itéiet kihirdetése után a 6-ik napon t. i. 1907. évi április hó 11-én 2,527. sz. a. Írásban indokoltatván, az állítólagosán fennforgó magáninditvány visszavonása folytán a btk. 343. §-ra való hivatkozással a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjára is kiterjesztetett, amely beadványba egyszersmind azt vitatja a védő, hogy a vádlottnak szándéka nem irányult közokirathamisitás elkövetésére és a különben meg nem lévő postafeladóvevény mint hamisítvány, csupán eszközül szolgált a sikkasztás elpalástolására, mihez képest a közokirathamisitás különálló büncselekménynyé azért sem minősíthető, mert a hamisítás oly feltűnő, szembeötlő volt, hogy abból senkire joghátrány, jogsérelem nem származhatott. Minthogy azonban a semmisségi panasznak a B. P. 385. §-ának 1. c) pontjára kiterjesztett része a B. P. 431. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére elkésve er-t jesztetett elő mint ilyen a B. P. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza volt utasítandó. A B. P. 385. §-ának 1. a), b) és 2-ik pontja alapján használt semmisségi panasz alaptalan. Ugyanis a vádlott a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tények és az ítéletben felhozott helyes jogi megállapítások szerint Budapesten 1902. évi április 30-án V. J. sértett féltől, kinek sem fizetésében, sem állandó jellegű szolgálatában nem állott, azzal a megbízatással átvett 64 K-ból, hogy azt H. I. gráci gyáros részére, postán küldje el. 62 K-t, tehát idegen ingó dolgot, jogtalnul eltulajdonított, amennyiben H. I.-nak S. feladó neve alatt csupán 2 K-t küldött el, azután pedig a postai utalványnyal küldött 2 Król a postaihivatal által kiállított feladóvevényt tartalmának megváltoztatásával meghamisította azáltal, hogy az utalványozott összeget 2 K.-ról 64 K.-ra és a lerótt bérmentesítési dijat 10 f.-ről 20 f.-re másította, illetve változtatta meg. Minthogy pedig vádlottnak cselekményei tudatos cselekmények, s ehhez képest a szándék hiányára alapított érvelés alaptalan ; minthogy továbbá a kir. Ítélőtábla ítéletének helyes indokolása szerint vádlottnak a 62 K. jogtalan eltulajdonítására vonatkozó tette a sikkasztás vétségének összes alkatelmeit kimeriti, az a másik tette pedig, mely a postafeladóvevény jelzett adatainak megmásitására vonatkozik a kir. Ítélőtábla ítéletének erre vonatkozó, se helyütt is elfogadott indokolása szerint a sikkasztástól különálló közokirathamasitás büntetendő cselekményének tényálladékát foglalja magában mivelhogy a szóban lévő változtatásból a btk.391. §. által feltételezett jégsérelem kétségtelenül háromolhatott: nyilvánvaló, hogy a kir. ítélőtábla a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését sem a büntetendő cselekmények tényálladékának megállapítása sem a minősítés kérdéseiben nem alkBlmazta tévesen, s igy a B. P. 385 §-ának 1. a), b) pontaijban megjelölt semmisségi okok nem forognak fenn. De a B. P. 385. §-ának 2-ik pontjában megjelölt semmiségi ok nem forog fenn, mert a büntetés