A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 39. szám - A Nemzetközi Jogi Egyesület kongresszusa - A halálbüntetés eltörlése Franciaországban

A JOG 271 Irodalom. Megjelent : 1908—1909 Pénzügyi Compass. Nyilvános számadásra köte­lezett vállalatok és a nagyipar évkönyve. Tizennyolcadik évolyam. Szerkeszti Kormos Alfréd. I. rész: Budapest. II. rész : Vidék. Budapest, 1908. Apolló r. társaság. Ára kötve 16 korona. Vegyesek­Feioivasás. Az «Ügyvédjelöltek szövetsége> rendezésemel­lett f. hó 29-én este fél hét órakor dr. Engel Zsigmond buda­pesti ügyvéd «Gyermekvédelem és magánjog' cimmel felolvasást tart a <Budapesti Ügyvédi Kör» dísztermében (Budapest, V., Sze­mere-utca 10.), a melyen vendégeket szívesen lát az egyesület. Kérelem. Dr. Engel Zsigmond (VI., Liszt Ferenc-tér 9.) ügy­véd kéri «A gyermekvédelem bölcseletéire vonatkozó gyüjlő­ivek és előfizetések szíves beküldését. Végkielégítésben részesült, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata a magasabb összegű személyi pótlékra igényt ado szolgálati idő számításánál figyelembe nem vehető. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 170. számú hatá­rozata. A közigazgatási biróság Sz. Lajos kir. törvényszéki al­jegyzőnek személyi pótléka ügyében az 1907. évi 7,708. szám alatt kelt igazságügyminiszteri határozat ellen benyújtott pana­szát 1908. évi március hó 10. napján tartott nyilvános üléséeen az 1896. évi XXVI. t.-c. 83. §-a alapján vizsgálat alá vévén, kö­vetkezőleg itélt : A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok : A panaszló mint a b—i kir. Ítélőtábla területére kinevezett segélydijas joggyakornok 1898. évi november hó 27. napján tette le a hivatalos esküt, majd 1899. évi október hó 3 napján a gy—i kir. járásbírósághoz aljegyzővé neveztetett ki, szolgálatképtelensége folytán pedig az 1904 évi december hó 16. napján 13,942. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelettel 6 évi 1 hónapi és 4 napi beszámítható szolgálati ideje után végkielé­gítésben részesittetett. Utóbb az 1907. évi május hó 24. napján 6,557. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelettel a k—i kir. törvényszékhez újból aljegyzővé kineveztetvén és e minőségé­ben a hivatali esküt 1907. évi június hó 12. napján letévén. L200 K évi fizetése és 200 K személyi pótléka ugyanazon év és hó 16. napjától folyósittatott. Nevezett aljegyző ezzel szemben azt vitatja, hogy miután már előbbi alkalmaztatása idejében 16U9 K fizetés jellegű illet­ményt élvezett, továbbá miután lényegileg nem uj kinevezésről, de újból való alkalmaztatásról lehet csak szó, az 1906. évi 460. M. E. számú minisztériumi rendelet 29. ij-ának alkalmazásával évi 1600 K fizetés jellegű illetményre annyival inkább igényt tarthat, mert a pénzügyi szolgálati szabályok 326. §-a szerint a végkielégitett, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata szabályszerű elbánás alkalmával beszámítandó és mert ezen biróság közigazgatási osztályának 12. számú döntvénye in­dokolásában kimondotta, hogy a végkielégítés az ellátás termé­szetével és jellegével bír és annak ugyanaz a rendeltetése, mint az ideiglenes nyugdíjnak. Ennek az érvelésnek azonban nincs kellő alapja. A mezei munka abbahagyásának kikényszerítése céljából történt csoportosulás és erőszakoskodás minősítése. A B. T. K. 176. §-a szerint, ha valamely csoport, nyilt helyen, akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot : a magánosok elleni erőszak büntette létesül. Az 1898.- II. t.-c. 66. ij-ának végbekezdése szerint kihágás miatt büntetendők azok, a kik azokon a helyeken, a hol a munkások dolgoznak, a munka­adó vagy megbízottja lakása s illetőleg tartózkodási helye előtt összecsoportosulnak a végett, hogy a munka megkezdését vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elhagyására birják. Ezen két törvényes intézkedés gyakorlati alkalmazását fel­tünteti egy ujabb eset melyben a Kűria kimondta, hogy ha vala­mely csoport a szabad mezőn dolgozó mezei munkásoknál azon célból jelen meg, hogy a munkásokat a munka abbanhagyására birja, ez az 1898: II. t.-c. 66. §-ának végbekezdése alá esik, ha­bár a csoportban megvolt a tudat, hogy esetleg erőszakoskodás is keletkezhetik. Ha azonban valamely csoport az ilyen munká­sokat erőszakkal megtámadja, illetve erőszakkal akadályozza meg a munka megkezdésében, ez a cselekmény a B. T K. 170. ij-a alá esik. (1908. jan. 30. 683. sz.) Ha a végkielégitett tisztviselő később ismét szolgalatba lép, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idő nyugdíj, vagy végkielégítés esetén a szolgálati évekbe beszámitandó. A m. kir. közigazgatási biróság 1908. évi 5. sz. alatt kelt határozata. A közigazgatási biróság Gy. József nyug. törvény­széki biró részéről felemelt nyugdijának folyósítása tárgyában az 1907. évi 11,917. szám alatt kelt igazságügyminiszteri hatá­rozat ellen benyújtott panaszát az 1896. évi XXVI. t.-cikk H3. ij-a alapján vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt adva, megállapítja, hogy panaszlót évi 3268 K nyugdij 1893. évi szeptember hó 1-től, vagyis nyugdíjaztatása idejétől megilleti, mihez képest ezen és az 1907. évi október hó 10-ig élvezett évi 2,584 K nyugdij közt levő évi 684 K nyugdijkülönbözetnek nevezett panaszló részére visszamenőleg 1893. évi szeptember hó l-ig való kifizetésére az államkincstár nevében a m. kir. igazságügy­minisztert kötelezi. Indokok : Gy. József 1858. évi november hó 27-től 1867. évi július hó 12-ig, mint helytartósági fogalmazó­gyakornok, majd mint járási tollnok, főkormányszéki tisztelet­beli fogalmazó s különféle megyei tiszti állásokban összesen 8 évet, 7 hónapot és 16 napot szolgált. Ezen szolgálatai után az 1867. évi július hó 13-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján 420 frt végkielégítésben részesült. K. vármegye főispánja neve­zettet 1867. évi július 12-én tiszteletbeli megyei főjegyzővé nevezte ki, majd 1868. évi augusztus hó 14-én az igazságügy­miniszter kinevezése által a m—i királyi ideiglenes úrbéri törvény­székhez pótülnökké alkalmaztatván, ezen minőségben 1868. évi október 31-én a hivatali esküt letette. Utóbb 1871. évben dec. 18-án a m-i kir. törvényszékhez bírónak neveztett ki és ily minőségben szolgált 1893. évi augusztus végével történt fel­mentéséig, midőn saját kérelmére 1868. évi október 31-től számított, tehát 24 évet meghaladó szolgálati ideje után évi 1,292 forint vagyis 2,584 K nyugdíjjal véglegesen nyugalomba helyeztetett. Gy. József már 1893. évi július hó 8-án beadott folyamodványában kérte, hogy nyugdija 1858. évi november hó 27-től számítandó szolgálati idejének figyelembevételével álla­pittassék meg. azonban anélkül, hogy ezen kérelme akkor beha­tóbb tárgyalás alá vétetett volna, nyugdíjaztatása annak figyel­men tyyül hagyásával történt. Nevezett 1907. évi március hó 10-én az igazságügyminiszterhez benyújtott folyamodványában azt vitatva, hogy őt a ügyeimen kivül hagyott szolgálati időre eső nyugdij és törvényesen megilleti és ettől csak tévedésből üttetett el, nyugdijának helyesbítését, illetőleg felemelését 1893. évi szeptember hó l-ig visszamenőleg és az igy esedékes nyugdijának egy összegben való kifizetését kérte. Az igazságügyminisztériumi tárgyalásokból kitűnik, hogy ezen minisztérium illetékes közegei panaszlónak azon igényét, hogy nyugdija a végkielégítés előtt eltöltött 8 évi, 7 hónapi és 16 napi szolgálati idejének számba­vételével felmentessék és igy 24 évi 8 hónapi és 17 napi szol­gálata, valamint legutóbb élvezett évi 1900 frt, azaz 3800 K. fizetése után ennek 68° y-ával évi 1292 frt. vagyis 2584 K.-ban megállapított nyugdija 33 év 5 hó és 17 napi szolgálati idő alapján évi 3,268 K-ra helyesbittessék, törvényesnek és jogosnak találták. Leginkább azon kérdésre való tekintettel azonban, hogy a felemelt nyugdij, mely időponttól utalványozandó, mire nézve az igazságügyminiszteri számvevőség azon véleményét nyilvání­totta, hogy miután panaszló kérdéses szolgálali idejének beszá­mítását már nyugdíjaztatás iránt beadott folyamodványában kérte, az 1885. évi XI. t.-c. 17. if ának az elévülésre vonatkozó rendelkezése ez esetben nem alkalmazható, az igazságügyminisz­teri határozás előtt a magy. kir. pénzügyminisztert véleményének nyilvánítása végett megkereste. A pénzügyminiszter 1907. évi 52,536. sz. alatt kelt válasziratában arra az álláspontra helyez­kedett, hogy nézete szerint nem lehet helye annak, hogy panaszló­nak szolgálati ideje 33 év, 5 hó és 17 napban állapittassék meg, és ehhez képest nyugdija 1893 é\i szept. l-ig visszamenőleg évi 3,268 K.-ra emeltessék, mert nevezettnek 1867. évi július 12-tő' 1K»Í8. évi október 31-ig terjedő tiszteletbeli törvényhatósági szol­gálata az 1885. évi, XI. t.-c. 8. £-a értelmében ném képez beszámí­tásra alkalmas szolgálatot, minélfogva Gy. József összszolgálatá­ban 1 évi 3 havi és 19 napi megszakítás mutatkozik, és igy a megszakítás kezdetét vagyis 1867. évi jul. 12-ét megelőző beszá-

Next

/
Thumbnails
Contents