A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 38. szám - Oberschall Adolf - Enyhitö és súlyosító körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban

268 A JOG Az elbocsátást a bíróságok jogosnak tekintették, mert felperes okot adván a rendőri beavatkozásra, főnöke bizalmával visszaélt és az üzlet érdekeit veszélyeztette. (1884: XVII. t.-c. 94. §-ának 9. pontja.) (Kúria 1908. jun. 19. 6,278/907. sz. a.) A vevő üzlettelepére szállított, de még üzemképes állapotban át nem adott gépben esett tűzkár. Felperes köteles volt alperesnek egy fürészkeretet szállítani, azt az alperes telepén fellálitani és üzemképes állapotban átadni. Az alperes telepére szállított fürészkeret elégett, mielőtt az üzemképes állapotban való átadás megtörtént volna. A tábla elutasította az eladó vételár követelését, mert az átadás előtt történt kárt — ha vevőt hiba nem terheli — az eladó viseli. A Kúria az elsőbiróság marasztaló ítéletét hagyta helyben, mert a vevő a gépet a vasúttól átvette, üzleti telepére szállította, tehát birtokába vette, ezzel pedig a veszély átszállt ő reá, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdont megszerezte-e és ettől az időponttól kezdve neki kellett a gép felett őrködnie. (190H. jun. 24. 1,344/2. 907. sz. a.) A vasútnak joga van arra, hogy az általa tévesen visszatérített összeget ugyanannak a félnek egy másik ügyben járó követeléséből a magánjogi elévülési határidőn belül fedezhesse. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék 446/E. 1903. sz. ítélete. A máv. visszatérítési osztálya felszólamlás folytán egy félnek díjtöbblet fejében olyan összeget utalványozott ki, mely a vonatkozó díjszabási határozmányok szerint neki nem volt visszatérítendő. A vasút az egy évi elévülési határidő lejárta után rájött a tévedésre és felszólította a felet, hogy a tévesen kifizetett összeget fizesse vissza. Miután a fél a felszólításnak eleget nem tett, a vasút a visszatérített összeget a félnek egy másik ügyben tőle járó követelésből levonta, illetőleg visszatartotta. Erre a fél az illető összeg erejéig beperelte a vasutat; mire utóbbi azt kérte a bíróságtól, hogy követelését a féllel szemben az ennek kijáró összegnél beszámíthassa. Ezzel szemben a fél azt az álláspontot foglalta el, hogy a vasútnak az a ; ->ga, hogy a követelt összeget beszámíthassa, abban az időben, amidőn azt érvényesítette, az üzletszabályzat 61. §-ának (4) pontja értelmében már elévült. A felebbezési bíróság panaszos álláspontját nem fogadta el, miért is őt keresetével elutasította. Az ítélet megokolása szerint az üzletszabályzat 61. §-a (4) pontjának az elévülési határidőre vonatkozó rendelkezése ama igényekre ki nem terjeszthető, amelyek azáltal keletkeznek, hogy a vasút miután a fuvarozási szerződésnek eleget nem tett, akár a fél felszólamlásának elintézésénél, akár pedig a számadások felülvizsgálatánál tévedett és e tévedés következtében a félnek olyan összeget fizetett ki, amely neki nem jár. Az ilyen igényekre tehát csakis a szabályszerű magánjogi elévülési határidő kerülhet alkalmazásra. E szerint pedig a vasútnak joga volt a tévesen kifizetett összeget a fél egy másik követelésből visszatartani. Helytelen rakodás vagy átrakás folytán felmerülő kocsiállaspénz felszámitása. Az utóbbi időben ugy Magyarországból mint Austriából nagymennyiségű hosszfa, széna és szálmaszállit.! mány került németországi rendeltetéssel feladásra. E szállitmányokat jórészt hibás rakodás miatt Oderberg és Oswiecim határállomásokon a porosz vasutak visszautasítják. Az ily módon visszautasított kocsiknál szükséges tolatás, a szállítmány megigazitása, néha teljes átrakása hosszabb időt igényel. A kocsiknak e vesztegelése azonban az idegen kocsiknál direkt, a saját kocsiknál pedig indirekt kárt okoz. Miután ily esetben a vasút, minden kétséget kizárólag a felek hibája folytán károsodott, a vasutak az üzletszab. 56. §-ának IX. póthatározmánya^aiapján, a kocsi vesztegelési idejére kocsiálláspénzt szedtek be, a kocsiálláspénz felszámitása ellen történt felszólamlásokat pedig visszautasították. A nagyobbrészt külföldi felek erre ez illetékek visszatérítéséért pert indítottak a porosz kir. bíróságnál, amely hatóság el is marasztalta a vasutat és kötelezte a beszedett kocsiálláspénz visszafizetésére. A biróság ítéletét a következőkkel indokolta : A nemzetközi egyezmény 5. cikkéhez tartozó 17. sz. póthatározmány szerint ugy a feladó, mint az átvevő felelős minden rendkívüli, tehát nem a természetes elhasználódás folytán bekövetkező rongálódásért, mely általuk vagy munkásaik által eszközölt be- vagy kirakásnál, vagy ezen alkalmakkor a vasút által, a járó" müveken, rakodási eszközökön okoztatott, hacsak nem a vasút vétkes mulasztásának esete forog fenn. Ugyanez áll mindazon kiadásokról és rendkívüli károkról, melyek a szállítás alatt helytelen rakodásból vagy a kocsi túlterheléséből keletkeznek. A feladónak vagy az átvevőnek ez az utóbb emiitett felelőssége kimondottan csak helytelen rakodás vagy kocsitulterhelési esetekre terjed ki. Ha tehát az osztrák-magyar monarchia belforgalmában érvényes üzletszab. megfelelő póthatározmánya máskép is hangzik és kiterjeszkedik azon káresetekre is, melyek a rakomány eltolódása következtében állanak be, ez a különbség jelen esetben irreleváns, mert a nemzetközi forgalomban az egyes országok üzletszabályzatai csak annyiban nyerhetnek alkalmazást, amennyiben különös határozmányok másként nem intézkednek (az üzletszab. bevezető határozmánya). Az alperes a kocsiálláspénz beszedésének igazolására tehát bizonyítani tartozik, hogy az oderbergi kocsiveszteglést és átrakást a helytelen rakodás vagy kocsitulterhelés okozta. Az alperes azonban ezt nem állítja, hanem csak annak bizonyítására szorítkozik, hogy a rakomány laza volta idézte elő a kocsikésést. Ebből azonban nem vonható az a következtetés, hogy a rakomány már a feladásnál is ilyen állapotban volt, mert akkor a vasút szállításra el sem fogadta volna. Az a puszta állítás, hogy a feladó helytelenül vagy hiányosan rakta, nem elégséges. Határozottan meg kell mondani, hogy hol hibázott a fél. Ha ez meg van állapítva, akkor eldönthető az a kérdés is, hogy a nem tulajdonképeni átrakási költségek pl. kocsiálláspénz, azon rendkívüli károkhoz számithatók-e, melyekért a feladó vagy átvevő szavatol. Előbb azonban helytelen rakodás bizonyítandó. Miután pedig ez jelen esetben nem történt meg, a beszedett kocsiálláspénz visszafizetendő. Hasonló esetben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék a következőkép ítélt: A vasút az üzletszab. 56. §. I. póthatározmányának utolsó bekezdésében említett «károk és költségek» közé számítja a kocsiálláspénzt is, mely a kocsi veszteglése idejére esedékes. Az idézett «károk és költségek>-hez azonban csak a helytelen rakodásból eredő tényleges költségek számithatók, de nem a kocsi vesztegléséből származó elmaradt haszon is. A díjszabás I. rész B) szakasz J XII. fejezete alatt fel vannak sorolva azok az esetek, mikor kocsiálláspénz felszámitható. Ezek között azonban hiába keressük a helytelen rakodás okozta kocsikésedelem idejére felszámitható kocsiálláspénz esetét. Mivel pedig a berni egyezmény és az üzletszab. 60. §. szerint a fuvardíjon kívül csak — a díjszabásokban felsorolt szolgáltatásokért felszámitható — illetékek és kész kiadások szedhetők be, ez a kocsiálláspénz pedig ilyennek nem mondható, beszedése jogosulatlan volt. Biztosítási dijrészlet fizetésének elmulasztása. Főügynök jogköre. Abból az beismerésből, hogy a főügynök a biztosítottat egyszer-másszor fizetésre felszólította, megállapítható, hogy az a gyakorlat követtetett, hogy felperes az esedékes évi dijak fizetésére rendszerint levélileg felhivatott. Minthogy azonban alperes az előző években szokásba hozott annak a kötelezettségének, hogy a felperest a lejárt dijrészlet fizetésére felhívja, eleget tett és felperes még sem fizetett, a biztosítás megszűnt. Felperes azzal is védekezett, hogy a főügynökkel ugy állapodott meg, hogy a biztosítási dij egy per alatt levő ellenkövetelésének kifizetésekor fog levonatni. Ez a védekezés elvettetett, mert a főügynök ily megállapodásra külön felhatalmazás nélkül nincs jogosítva. (Kúria 1908. ápr. '23. 6,532/907. sz. a.) Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Rudolf-rakpart 3 V.. Kálmán-utca 16. PALLAt DÉIZVÉM V T AJMASAO NYOMOJUA BUOAJ>MTK«