A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 38. szám - Oberschall Adolf - Enyhitö és súlyosító körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V\, Rudolf-rakpart 3. ez. 38. szám. Budapest, 1908. szeptember 20 Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. az. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre b (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) mentve küldve: N gyed évre Fél __ 8 HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ERDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÖi, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. £ . 16 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Oberschall Adolf. — Enyhítő körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban. Ina Dómján Lajos, karánsebesi kir. törvényszéki biró. — Irodalom (Ipari titok. Irta D ó c z i Sámuel dr.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny bői. Oberschall Adolf A m. kir. Kúria elnöke, Oberschall Adolf koporsóját nem követi a betűk légiónyi gyászkisérete. Az ország nagy birája Rózsahegyen életének egyszerűségével vándorolt örök nyugvóhelyére is. Csak a magyar jogászok tudják és ezek közt is a legelsők, hogy benne a nemzetnek egy olyan nagy embere veszett el, akinek helye talán egy egész korszakon át üresen fog tátongani. Elődje, Szabó Miklós is a nagy birói jelenségek közé tartozott. De az ő pályafutása be volt fejezve. A multak nemes tradícióit szállította át a jelenkor magyar bírói nemzedékének és azzal térhetett sírjába, hogy mindent jól elvégzett. Utódja: Oberschall Adolf elődjének folytatása volt. Jellemben nem kisebb amannál, de hatásában mégis több azzal, hogy a jelenkor nagysága volt. A jog fejlődő és egyre változatosabb élettünemenyeinek feltétlen értelmi ura. Modern fej és hihetetlenül nagy, korszerű tudás a korábbi idők jellemnagyságának minden biztositékával felruházva. Olyan providenciális birói vezér, aki az átalakuló jogtudomány hullámverései közt a jövő birói karakterének mintaképét testesitette meg. És ime, ennek az embernek csak két esztendő jutott arra, hogy feladatát elvégezze. Bizonyos, hogy halála tátongó hézagot vágott a magyar jogéletbe. És ez az ember is abból a talajból nőtt ki, amiből elődjét, Szabó Miklóst s a többi közt Kozma Sándort és Csemegi Károlyt kaptuk. Az élet talajából. Ezek a nagy jogász-alakok pályájukat sorra mint ügyvédek kezdték. Az élet tudásával léptek a birói emelvényre. O egy olyan korban, ami még tele volt idealizmussal és az újjászületett alkotmány illatával. Ma az élet keveset számit a birói bürokratizmusban. Pályafutásának úgyszólván csak belső története van. Más téren, mint az igazságszolgáltatás, nem szerzett érdemeket. De amit itt szerzett, az a legnagyobbak közül való. Akik szellemi erejét és jellemének szinte gyermekies tisztaságát ismerték, csak mosolyognak életrajza dátumain 1870-ig ügyvéd, akkor semmitőszéki pótbiró, 1885-ben kúriai biró, 1886-ban királyi táblai elnök, 1904-ben kúriai másodelnök. 1906-ban kúriai elnök. Az is szinte véletlenül, mivel a hullámzó politikai élet csaknem kiveti birói székéből. Mindez csak távolságjelző cölöp egy mély és hatalmas folyó partján. Amit e folyó magában rejtett, csak kevesek előtt ismeretes. De meg lehet abból érteni, hogy a magyar birói kar talán soha, egyetlen vezérembere iránt sem viselkedett olyan, szinte babonásnak mondható tisztelettel, mint iránta, a legegyszerűbb, szinte legnévtelenebb nagyság iránt. Mindenki érezte, hogy ez a gazdagodó, örökké hullámzó kor igazi birói embere, aki elméjével és tudásával mindenen uralkodni tud. Jogászi tudása egyenletes és kimerítő volt. A magánjog számos ágában épp ugy a? első volt, mint a büntetőjogban. Judiciuma hihetetlenül mélyreható és Ítélete lebilincselő módon igazságos. Számtalan eset forog közszájon, ahol az ő mindent áttörő elméje mentette ki az igazságot az elfulladástól. Es éppen annyi, amikor a pörvesztes vagy elitélt fél az általa kihirdetett itélet hallatára bevallotta, hogy az valóban az igazság. Ha előbb igy tudta volna, nem perelt volna! Ezenfelül is lerakta uralkodó elméjének mély nyomait a törvényjavaslatok egész sorában és azokban az igazságügyi szakvéleményekben, amelyet az igazságügyminiszterek a legkényesebb, sőt legkinosabb kérdésekben tőle kértek. Szomorú sorsa a bíráknak, hogy legnagyobb műveiket a levéltárak szótlanul elnyelik s még életük kutatója is csak töredékekből birja igazi nagyságukat helyreállítani. Milyen erős, hatalmas ok ez is arra, hogy a bírótól annyi önmegtagadást követelő társadalom legalább gondtalanná tegye a maga birái életét, ha már az elismerést is letiltja nekik. Oberschall életének igazi értéke és nagysága valóban csak birótársai tudatában van megírva. És milyen dicsősége ennek a szerény, egyszerű nagy embernek, hogy még azok is a legnagyobb hódolattal és szeretettel emlékeznek róla, akik tudásának és hajthatatlan judiciumának súlya alatt olykor szenvedtek is. Legnagyobb érdeme talán az volt, hogy mint jogász, nyomasztó tudás-kincsének birtokában sem birt megcsontosodni. Szemét mindig a haladó korra függesztette és nem feneklett meg a rideg dogmatizmusban. Mint kúriai alelnök belépő rövid beszédében is arra figyelmeztetett mindenkit, hogy az anyagi gazságot nem szabad a törvény alaki tévetegeiben elveszíteni, Ő maga sohasem veszítette el és igy nem is szenvedte végig azokat a kínokat, amelyeket annyi biró átszenved, amikor lelkében a törvény betűje az igazság tiszta érzetével összeütközik. És persze rendesen a betű győz, amitől ő óva intette a birói értelmet. Oberschall szinte játszva, egy nagy elme és nagy sziv óriás erejével esett át ezeken az örvényeken és az igazságot meg birta találni a törvényben még akkor is, amikor senki más benne íöl nem ismerte. A nagy biró sorsa az is, hogy száz és ezer lekötelezettje van elméjének, de egy sem tudja, hogy hálával tartozik neki. Ez volt Oberschall Adolf. Az egyszerű és nagy biró. Akit távoltaz ország szivétől, születése helyén, érdemeihez mérve vajmi szegényes kibéret helyezett el örök nyughelyére. De ő is ama boldogok közé tartozik, akik meghalnak ugyan, de cselekedeteik hosszú sora következik utánuk, hogy életükről tanúságot tegyen. Enyhitö és súlyosító körülmények alkalmazása a büntető gyakorlatban. Irta DÓMJÁN LAJOS karánsebesi kir. tszéki biró. Lélektanilag is indokolt, de a törvény rendelkezéséből is foly, hogy a bűnösség foka az enyhitő és súlyosító körülmények figyelembevételével állapíttassák meg. Maga a törvény nem jelöli meg az enyhitő és súlyosító körülmények fogalmi körét, ennek meghatározása tehát a tudomány feladata, a tudomány elméletének azonban az életLapunk mai száma 8 oldalra terjed.