A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 37. szám - Elkövethet-e a bizományos sikkasztást a bizományi árukra nézve?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1908. szeptember 13. Köztörvényi ügyekben. Ügyvédi kamara elleni kártérítési kereset, a felvétel megtagadása miatt. A budapesti kir. törvényszék : (1*107. március 14-én, 11,107. sz.) Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az alperes azt a határozatát, amelyre a felperes kártérítésre irányuló keresetét alapítja, az 1874: XXXIV. t.-c. 7. §-ában megállapított hatáskörében hozta. Az a körülmény, hogy az alperesnek ezt a határozatát a felperes felebbezése folytán a Kúria megsemmisítendőnek találta, kártérítés alapjául nem szolgálhat, mert, a alperes hatáskörét megállapító törvény olyan rendelkezést nem tartalmaz, amelyilyen esetben az alperes felelősségét megállapítaná. Különös törvényes intézkedés hiányában pedig, minthogy törvényes hatáskörben hozott határozatról van szó, csak azok a törvényes rendelkezések vehetők irányadóul a felelősség megállapításnál, amelyek hatóságok, illetőleg közegeik felelősségéről rendelkeznek. Erről az 1871. évi VIII. t.-c. VI., az 1872. évi XXXVI. t.-c. VII. és az 1886. évi XXI. t.-c. VII. és XXXII. t.-c. VII. fejezetei intézkednek. Ezek értelmében azonban hatóság, illetőleg hatósági közeg kártérítési felelősségének első feltétele az, hogy a kár szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okoztatott legyen. A felperes ugyan állította, hogy az alperes, illetőleg képviselői részéről ilyen szándékosság fennforgott. Ezt az állítását azonban az alperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérletté. Ennélfogva a felperest keresetével mint alaptalannal elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla : (1907. június 5-én 4,553. sz.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a budapesti ügyvédi kamara kötelékébe való felvétele iránt benyújtott kérvényének teljesítését a kamara választmánya jogtalanul megtagadván, a Kúria a kamarai választmány megtagadó határozatát megváltoztatta, illetve megsemmisítette, mire az ügyvédi kamara felperesnek az ügyvédek lajstromába való felvételét elrendelte. Az alperes ügyvédi kamara választmányának jogtalanul hozott s a Kúria által megsemmisitetthatározata folytán felperesnek a kamara kötelékébe való felvétele nyolc hónapi késedelemmel történvén, miután ezen késedelemből származó károsodásáért felperes szerint az alperes ügyvédi kamara anyagi felelősséggel tartozik, ezért kérte az alperesként perbevont ügyvédi kamarát a keresetileg felszámított kártérítésben marasztalni. A budapesti ügyvédi kamara, illetve annak az 1874 : XXXIV. t.-c. 22. §-a szerint alakított választmánya, amikor felperesnek a kamarai kötelékben való felvétele iránt hozzá benyújtott kérvénye tárgyában, a most idézett törvény 27. §-ának 2. pontja szerint reáruházott hatáskörben határozott, kétségtelenül, mint az idézett törvény által felállított és szervezett közhatóság járt el s ha határozatából felperesre kár háramlott, a kárért maga a hatóság, az ügyvédi kamara avagy annak választmánya, mint ilyen felelősséggel nem tartozhatik, mivel a dolog természete szerint a választmány határozata folytán beállható károsodásért, ha és amennyiben az elhárítható nem volt, csak a kérdéses határozat hozatalában résztvett választmányi tagok egyénileg vonhatók felelősségre s ezek is csak akkor, ha felelősségük előzetesen fegyelmi uton megállapittatott. Minthogy azonban felperes keresetét a budapesti ügyvédi kamara mint ilyen ellen indította, ez pedig, mint közhatóság kártérítési felelősséggel a fentiek szerint nem tartozhatik : ugyanezért az elsőbiróság felperest helyesen utasítván el keresetével, az elsőbiróság ítéletét ezeknél az indokoknál fogva helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria : (1908. május 5-ikén 6,204. sz.) A másodbiróság ítéletét, elhagyva annak indokolásából azt a kijelentést, hogy a választmányi tagok egyénileg csak akkor vonhatók felelősségre, ha I felelősségük előzetesen fegyelmi uton megállapittatott, az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett egyéb indokoknál fogva helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Biztosítási végrehajtás foganatosítása is fizetésmegszüntetést jelent, ha szoros zár alkalmazásával foganatosíttatott. A nyitrai kir. törvényszék: A keresetnek helyt adva, a biztosítási végrehajtást az Ü. G.-féle csődtömeg hitelezőivel szemben hatálytalannak mondja ki, stb. Indokok: A tömeggondnok felperesi joga ellen felhozott kifogást sikerrel érvényesíteni nem lehet, mivel a tömeggondnok a felszámolási tárgyalást megelőzően az 1881 : XVII. t.-c 160. §-ához képest a csődbíróságtól a felhatalmazást arra, hogy a kérdésben levő zálogjogot megtámadhassa, kieszközölte, ily esetben a további meghatalmazásra szükség nincs. A perben előadottak szerint az alperes javára a közadós ellen 1905. augusztus 29-én foganatosított biztosítási végrehajtási jogcselekményt és az ennek folyományát képező kielégítési végrehajtást a felperes azon alapon támadja meg, hogy a kereskedő közadós ezen jogcselekmény idejében fizetéseit már megszüntette s erről az alperesnek tudomása volt, ez a kereset az 1881 : XVII. t.-c. 27. §. 2. pontjára alapitottnak jelentkezik. A felperes által C) alatt bemutatott végzés értelmében a közadós ellen a kereskedelmi csőd megnyittatott, ezen az alapon a közadóssal szemben a fizetések megszüntetésének ténye megtámadási alapot képez, hogy pedig a a közadóssá vált P. G. kereskedő volt, kitűnik az 1905. V. II. 239/2. sz. biztosítási jzkv. 21—25. tételeiből, amely szerint közadós üzletében üzleti felszerelés foglaltatott le. A most felhívott jegyzőkönyv kétségtelenné teszi, miként a közadós bútora, házi felszerelési tárgyai és az üzlet folytatásához szükségelt gépek foglaltattak le. Hogy ez utóbbiak zárgondnoki kezelés alá vétettek, eme tények és a rövid idő múlva kieszközölt kielégítési végrehajtás közadóssal szemben megállapítják azt, hogy a közadós jogcselekményét helyettesítő ezen végrehajtási cselekmény idejében fizetéseit már megszüntette, e részben teljesen irreleváns az, hogy a közadós az előzőleg elrendelt és a XIII. sz. a. becsomózott végrehajtási iratok szerint kiadott végrehajtás foganatosítását kifizetés által feleslegessé tette, mivel a fizetések megszüntetésének ténye már egymagában az ily körülmények közt foganatosított végrehajtásból megállapítható. Az idézett törvény a megtámadáshoz feltételül köti ki, hogy annak, ki kielégítést vagy biztosítást nyer, annak elfogadásakora fizetések megszüntetéséről tudomása volt, a becsomózott 1905. V. II. 239. sz. iratokból kitűnik, hogy az alperes a 10,031/905. sz biztosítási keresetét az 1881 : LX. t.-c 223. §. első pontjára alapította, ez kétségtelenné teszi azt, hogy a fizetések megszüntetéséről már a biztosítási kereset beadásakor tudomással birt, a biztosítási végrehajtásnak vázolt foganatosító módozata, mint külsőleg felismer hető tényből az alperesnek a végrehajtás foganatosításánál jelen volt képviselőjének meggyőződést kellett szereznie arról, hogy közadós fizetéseit akkor már megszüntette, az alperesi képviselő részéről szerzett tudomás pedig a megbízó tudomásával egy jogi tekintet alá esik: ezek folyományául a kereseti kérelem teljesítendő volt. (1097/907.) A pozsonyi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét az alperes marasztalására vonatkozó részében helybenhagyja, abban a részében pedig, mely szerint felperes 64 K. iránti keresetével eluta-