A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 37. szám - Elkövethet-e a bizományos sikkasztást a bizományi árukra nézve?

146 A JOG sittatott, megváltoztatja s kötelezi alperest, hogy felperesnek még további 64 K. tökét megfizessen. Indokok: A tömeggondnok felperességi jogosultsága ellen emelt kifogás az elsö'biróság Ítéletében kifejtettek szerint alaptalan. Alperes elleniratában önmaga kimutatta, hogy az általa foganatosított biztosítási végrehajtást megelőzően P. G. ellen végrehajtások tömegesen foganatosíttattak és habár a végrehajtást szenvedő a kisebb összegű követeléseket a végrehajtások folyamán ki is fizette, magában az a körülmény, hogy tőle, mint kereskedőtől, a kisebb összegű követelések is csak végrehajtási kényszer utján voltak behajthatók, míg alperesnek számba vehető nagyobb összeget kitevő követelését bírói marasztalás dacára sem rendezte, hanem az annak a fedezéséül vezetett biztosítási végrehajtást és a szoros zár alkalmazását kérte, kétségtelenné teszi, hogy a P. G. a biztosítás foganatosítása idejében fizetésképtelen volt, illetve, hogy fizetéseit megszüntette. Minthogy pedig alperes képviselője a végrehajtást szenvedett fizetésképtelenségéről a biztosítás körül való közbenjárása folytán közvetlenül tudomást szerzett s a képviselő tudomása ebben az esetben a képviselt tudomásával azonos beszámítás alá esik, ennélfogva az elsőbiró ság az alperes által 1905. augusztus 29. napján foganatosított biztosítási végrehajtást a P. G. csődtömege hitelezőivel szemben törvényes alapon mondotta ki hatálytalannak, az elsőbiróság ítéletének marasztaló részét tehát ez alapon kellett helybenhagyni A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletét az abban felhívott és felhozott indokokból és azért hagyta helyben, mert az a körülmény, hogy a vagyonbukott a kérdéses biztosítási végrehajtást megelőzően több esetben lejárt tartozását csak a végrehajtás elrendelésének kényszere alatt fizette meg, oly jelenség, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a vagyonbukott a biztosítási végrehajtás foganatosítását megelőző két hónapban állandóan fizetési késedelemben volt, ez a körülmény pedig kapcsolatban azzal a másodbiróság által kiemelt körülménynyel, hogy a biztosítási végrehajtás alapjául szolgáló lejárt váltóbeli nagyobb összegű tartozását már rendezni nem volt képes és főleg azzal, hogy a biztositásj végrehajtás az üzlet egyik ágának legértékesebb, az annak folytatására nélkülözhetetlen felszerelés gondnoki őrizet alá vételével foganatosíttatott és ezt a vagyonbukott eltűrte, a fizetések megszüntetésének tényét kellően bizonyítja, mert a B) alatt becsatolt végzéssel a csődválasztmánynak ezen perhez való hozzájárulása igazoltatván, a tömeggondnok felperességi joga ellen emelt kifogás ezért figyelembe nem vehető. (1908. jun. 2. 863/907.) > A részvénytársasági igazgató állásánál fogva nem kisegitő hanem intéző hatáskörrel bir, s igy állása nem esik a segéd tekintete alá. Felmondási ideje tehát nem három hónap, hanem egy év. A szolgálatból elbocsájtott alkalmazottnak a felmondási időre járó illetményeihez való törvényes igénye független attól, hogy elbocsátása után kap-e másutt alkalmazást; szolgálatadó pedig elbocsátott alkalmazottjának a felmondási időre járó illetményeit egyszerre, már a kilépés előtt tartozik megfizetni. A budapesti kir. tábla: (1907. jun. 4 538/907. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 12,500 K tőkét s járulékot fizessen. Indokok: Felperes 1896. óta igazgatói minőségben 12,500 K fizetésből és remunerációból álló évi javadalmazással az alperes részvénytársaság szolgálatában állott. Alperes 1906. január 12-én felperesnek három hónapra felmondott, illetve a három havi felmondási időre eső járandóság felajánlása mellett felperest szolgálatából elbocsátotta, felperes azonban nem fogadta el a három havi felmondást és az ezen időre eső illetményeit, hanem egy évi felmondási időt igényelt és egy évi járandóságának kiadását követeli. Részvénytársasági igazgatónak felmondási ideje nem három hónap, hanem egy év, mert a részvénytársasági igazgató állásánál fogva nem kisegitő, hanem intéző hatáskörrel bir, s igy állása nem esik a segéd tekintete alá. Felperes tehát egy évi felmondáshoz jogosan tart igényt, s miután alperes őt szolgálatából elbocsátotta, jogosan követeli tőle az egy évi felmondási időre eső járandóságainak összegét. Követelheti ezt akkor is, ha alperes, mielőtt felperesnek három hóra felmondott, illetve őt három havi járandóságainak felajánlása mellett a szolgálatból elbocsátotta, csak részletfizetés kikötésével járul hozzá a 12,500 K egy évi járandóság kifizetéséhez, mert felperes a részletfizetés iránti kikötést el nem fogadta, ez iránt tehát felperes jogait korlátozó megállapodás a felek közt létre nem jött, az pedig közömbös, hogy a 12,500 K kifizetése tekintetében véglegesen megállapodtak a felek, meri alperes megállapodás nélkül nem vonhatja ki magát az egy évi felmondási időre járó felperesi illetmények kifizetése alól. De nem befolyásolhatja felperes követelésének megítélését sem az a kérdés, hogy felperes az egy évi felmondási idő alatt kapott-e másutt alkalmazást, sem az, hogy az elsőbirósági ítélet meghozataláig az egy évi felmondási határidő még le nem járt; mert a szolgálatból elbocsátott alkalmazottnak a felmondási időre áró illetményeihez való törvényes igénye független attól, hogy elbocsátása után kap-e másutt alkalmazást, a szolgálatadó pedig elbocsátott alkalmazottjának a felmondási időre járó illetményeit egyszerre már a kilépés előtt tartozik megfizetni. (1907 jun. 4. 538/907. sz. a) A kir. m. Kúria: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. A váltó az elfogadónál lejáratkor még az esetben is bemutatandó fizetés végett, ha az telepitve nincs ; ennek megtörténte előtt az elfogadó nem esik késedelembe ; a váltóadós csak jogosítva van, de nincs kötelezve a lejárt, de be nem mutatott váltó összegét birói letétbe helyezni (M. kir. Kúria: 416/907-1908 május 20.) A forgató részéről teljesített fizetés által előzői a kötelezettség alul nem szabadulván: a váltón forgatóként szereplő közadós részéről ajánlott fizetés visszautasítása sem eredményezhette előzőivel szemben a viszkereseti jog elvesztését és igy az ily fizetés megtámadható. Eltekintve a csődtörvény 30 i>-ának szabályától, a megtámadás szempontjából közömbös az, hogy a válságos időben kifizetett követelésről váltó is adatott. A követelés nem a váltónak kiállításával, hanem beváltásával szűnik meg, hacsak az ellenkező az eset körülményeiből ki nem tűnik (Budapesti kir. tábla 1907 december 12 I. G. 500/907. sz. a.) Bűnügyekben, Ha valamely csoport a szabad mezőn dolgozó mezei munkásoknál azon célból jelen meg, hogy a munkásokat a munka abbahagyására bírja, ez a cselekmény az 1898. évi III. t.-c 66^ $ ába ütközik még akkor is, ha a csoportban megvolt a tudat, hogy esetleg erőszakoskodás is keletkezhetik. Ha azonban valamely csoport a mezei munkásokat erőszakkal támadja meg a munka megkezdésében : ez a cselekmény a btk. 176. ij-a alá eső magánosok elleni erőszak vétségét képezi. A kir. Kúria (1908. évi 1,300. sz. határozata.) Az alsófoku bíróságok tényként "megállapították, hogy a kunágotai gazdasági munkások az egy korona napi munkabérrel megelégedve nem lévén, annak felemelése céljából az 1900. évi április hó közepe táján tartott gyűlésen elhatározták, hogy az id. Sz. Gyula répaföldjén dolgozó munkásokat két korona napi munkabér követelésére feszólitják, a földbirtokost pedig felkérik, hogy magasabb munkabér mellett kunágotai [munkásokat is alkalmazzon. Minthogy azonban a nevezett földbirtokos a kunágotai munkások küldöttjeivel szóba nem állott, 190G. évi április hó 18-án négy kiküldöttjük a répaföldön dolgozó munkásokat és azok vezetőjét nagyobb munkabér követelésére és a munka abbanhagyására kérte, sőt közülük B. István vádlott azzal fenyegetődzött, hogy ellenkező esetben kikutyakorbácsolja őket a határból s ha ő és társai elegen nem lesznek, jön majd segítségükre 200 kunágotai ember is. Miután sem ezen, sem a következő napon ismételt elszólitásnak sem volt a kívánt eredménye, 1906. évi április hó 30-án hajnalban a kunágotai munkások közös megállapodás folytán a szomszédos uradalmakba vezető utakat elfoglalták a végből, hogy a munkába menő munkásokat reábirják, hogy napi egy korona 60 fillérnél kisebb bérért ne álljanak munkába. U. Péter és hat társa, midőn a munkások az emiitett majorba tartva mellettük elhaladni akartak, feltartóztatták, tovább menni nem engedték, majd szóváltás után egyeseket megfogtak és a község felé taszigálták, mellen ragadták. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádbeli cselekmény személyek elleni erőszakot képez, s hogy nyílt helyen az uton követtetett el és tekintettel arra, hogy ezen cselekménynél a nevezett vádlottak heten voltak és hogy e vádlottak többi társaiknak más uton történt elhelyezését tudva, azokkal összeköttetésben voltak: e vádlottak számuknál és a fenforgó körülményeknél