A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 35. szám - A jogfolytonosság elve a magyar közjogban. 1. [r.]

A JOG 130 Felpereseknek az az érvelése, hogy a fenforgó esetre a 3% kártalanítási dij a kamatokon felül Kiköthető nem volt s hogy az e cimen kikötött 3% szintén kamatnak tekintendő, alaptalan azért, mert az általánosan elfogadott és törvénybe nem ütköző kereskedelmi szokáson alapszik, hogy a hitelező pénzintézet hoszszabb lejáratú törlesztéses kölcsönnek időelőtti visszafizetése esetére a kamatokon felül 3%-ot meg nem haladó kártalanítási dijat követeljen az adóstól. Ha tehát az adós ilyen értelmű kötelezettséget vállal magára, azt az 1875: XXXVII. t.-c. 1. §-ában foglaltakra tekintettel, annak dacára is tartozik teljesíteni, hogy az 1875: XXXVII. t.-c. a kártalanítási dij követelhetéséről rendelkezést nem tartalmaz. A másodbiróság Ítéletét az itt felhozott indokokból és az ezekkel ellentétben nem álló indokoknál fogva hagyta a kir. Kúria helyben. (1908. jénius 30-án 7805 /907. sz.) Utólagos jogtalan telepítés esete akkor is fenforog, ha a váltóbirtokos az üresen kapott váltóban az intézvényezett lakhelyét ki nem tüntette, de azt az intézvényezett valóságos lakhelyétől különböző fizetési helylyel látta el. M. kir. Kúria. 995/907 1908 máj. 7. A közkereseti társaság tagjai egymás ellenében az 1881 évi L1X. t -c. 81. és következő szakaszaiban szabályozott számadást nem követelhetik és annak előterjesztése iránt felhivási pert inditani sem jogosultak. (A m. kir. Kúria : 1907 december 5-én 3,127. sz. a.) Bűnügyekben, Halált okozott testi sértés esetén nem tehető fel kérdés arra, hogy a halál az orvosi segély elkésése folytán következett be. A m. kir. Kúria: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok : A védő semmisségi panaszt jelentett be a B. P. 127. ij-ának 4. pontja alapján azért, mert az esküdtbíróság mellőzte a védőnek azt az indítványát, hogy tétessék fel a B. T. K. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettét tartalmazó kérdés és pedig oly alakban, hogy vádlott a súlyos testi sértés bűntettét követte el, anélkül, hogy a halál közvetlen oka a súlyos testi sértés lett volna, hanem a későn alkalmazott orvosi segély. A panasz alaptalan, mert a védő által indítványozott külön kérdés feltételét az esküdtbíróság a határozatának indokolásában felhozottaknál fogva a törvényből merített ok alapján ann)ival inkább helyesen mellőzte, mort a B. T. K. 301. §-ába ütköző bűncselekmény eleme a szándékos bántalmazás és ha a bántalmazott halála a bántalmazással kapcsolatban áll, a B. T. K. 300. §-a szerint minősülő bűncselekmény jönlétre s az közömbös az okozatai összefüggés fenforgása szempontjából s ebből kifolyóan a bűnösség kérdésére nézve az, hogy forognak-e fenn oly körülmények, amelyeknél fogva a bekövetkezett halál esetleg be nem következett volna. Ily körülmény megállapítása esetleg enyhítő körülményt képezhetne s e tekintetben a B. P. 359. §-ának 2 bekezdése az irányadó. (1908. április 28-án, 3,222. szám.) Ha a táblai tárgyaláson csak a közvédő van jelen, a a táblai Ítéletnek a törvényszéknél történt kihirdetése alkalmával csak a vádlott, de külön védője nem jelenthet be semmisségi panaszt. A m. kir. Kúria: Vádlott védőjének semmisségi panasza visszautasittatik, a közvédő semmisségi panaszának a B. P. 385. igának 1. c) pontjára alapított része pedig elutasittatik. Azonban a közvédő semmisségi panaszának a B. P. 385. $-ának 3. pontjára tektetett része alaposnak találtatván, mindkét alsófoku bíróság ítéletének a büntetésre vonatkozó része a B. P. 385. §-ának 3. pontjában meghatározott semmisségi okon és ebből folyóan a bűncselekmény minősítésére nézve is, a B. P. 437. §-ának 3. bekezdéséhez képest megsemmisíttetik. . . . indokok : A tábla ítéletének ugyanott történt kihirdetésekor a közvédő a B. P. 385. §-ának 1. c) és 3. pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be. Minthogy azonban a táblán tartott felebbviteli főtárgyaláson sem a vádlott, sem különvédője jelen nem volt, ennélfogva habár vádlott a törvényszéknek a tábla által helybenhagyott ítéletében annak idejében meg is nyugodott, mindazonáltal arra való tekintettel, hogy vádlottnak különvédője az elsőfokú bíróság télete ellen felebbezéssel élt, elrendelte a Kúria, hogy a B. P. 425. §-ában foglalt rendelkezéshez képest a tábla ítélete vádlott előtt hirdettessék ki. A törvényszék által eme kihirdetésre a vádlotton kivül a védő is megidéztetvén, s ezek együttesen megjelenvén, vádlott az ítéletet tudomásul vette, s az ellen semmisségi panaszt nem jelentett be, ellenben különvédője a B. P. 385. §-ának 1. c) és 3. pontja alapján semmisségi panaszszal ék. Minthogy azonban a fenforgó esetben a B. P. 425. §-ában előírtak szerint a tábla Ítélete nem a védőnek, hanem a vádlottnak hirdetendő ki, amiből folyólag csakis a vádlott s nem a védője tehet a perorvoslat bejelentésére nézve nyilatkozatott, de a vádlott akarata ellenére védője el nem járhat, ennélfogva vádlottnak a tábla ítéletében történt megnyugvása ellenére a védő által bejelentett semmisségi panasz, mint az adott esetben kizárt, a Bp. 13 1. £-ának 3. bekezdése értelmében visszautasítandó volt. . . (1908. évi május hó 21-én, 2,904. sz.) A balesetet szenvedett által a saját költségén eszközölt baleseti biztosításból eredő igények kizárólag a balesetet szenvedettet illetvén, a baleset következményeiért felelős harmadik személy kártérítési kötelezettségének terjedelmére az nem lehet befolyással, hogy mily összeget kapott a sérült a biztosító társulattól. M. kir. Kúria : (2,033/908. — 1908. május Ö.) A másodbiróság ítéletének a perújításra vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti, felebbezett többi részében pedig mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és az alapperbeni Ítélet e részbeni hatályon kivül helyezésével alperest kötelezi. Indokok: Felperes az alapperben a most kereset tárgyává ! tett követelésével azért utasíttatott el, mert a felperes az alapperben munkaképtelensége címén keresetbe vett 2,000 K összegre nézve a Nemzetközi balesetbiztosító társaságtól felvett 4,C00 K biztosítási összeggel már kártalanittatott s amennyiben a nevezett biztosító társaság felperest kielégítette, az ez iránti alperes elleni kereseti jog már a törvény alapján a nevezett biztositóra szállott át s igy felperes jogaiba a biztosító lépett; a biztosító által megtérítettnél nagyebb kárt pedig a munkaképtelenség csökkenése címén felperes ki nem mutatott. Azt, hogy felperesnek munkaképességcsökkenése cimén fizetett biztosítási összegre nézve a kereskedelmi törvény 506. és 483. §-ai szerint a Nemzetközi baleseti biztosító társaságra átszállott kereseti jogról ez a biztosító társaság a felperes javára már előzetesen lemondott, a felperes az újított perben az L) alatt csatolt biztosítási kötvényre vezetett biztosítási feltételek 24. pontjában foglaltakkal bizonyította. Az alapperben érvényre jutott az a jogi álláspont tehát, amely szerint felperes a biztosítási összegnek megfelelő kártérítést az alperestől azért nem követelt, mert az ennek megfelelő összegre nézve a kereseti jog a fent nevezett biztosító társaságra szállott át. Az újított perben bizonyított fenti joglemondás által meg van döntve és igy ez a körülmény a felperes e részbeni keresetének elutasítására alapul már azért sem szolgálhat, mert ez az előzetes joglemondás kifejezetten a felperes javára történvén, nincs törvényes alapja az alsóbiróságok ítéleteinek indokolásában kifejezésre jutott annak a jogi felfogásnak, hogy ez a joglemondás az alperes javára esőnek veendő. Az a körülmény pedig, hogy felperes munkaképessége csökkenése cimén a nemzetközi balesetbiztosító társaságtól 4,000 K biztosítási összeget tényleg felvett, magának az alperesnek a felperest ért baleset következményeiért való felelősségét egyáltalán nem érintheti, mert a felperes által önállóan saját személyében, saját vagyoni megterhelésével a nevezett biztosító társasággal kifejezetten baleset következményei ellen ugyan, de azért mégis bizonyos mérvben tőkegyűjtés céljából kötött biztosítási szerződésből folyó a felperes javára, habár munkaképessége cimén kötelezett biztositási összeggel, a felperes csakis azon vagyonjogi igényeire nézve t ekinthető kielégítettnek, amelyeket a felperes mint biztosított a nevezett társasággal mint biztositóval a biztosított esemény, a baleset bekövetkezte esetére a biztositási öszszegben határozták meg, tekintet nélkül arra, hogy a balesetből kifolyólag az ezért törvényes felelőséggel tartozó harmadik személy, a jelen esetben az alperes, a felperest mily arányban és mérvben lesz köteles kártalanítani. A balesetbiztosításnak ebből a jogi természetéből pedig következik, hogy ez semmiféleképen sem befolyásolhatja az