A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 35. szám - A jogfolytonosság elve a magyar közjogban. 1. [r.]

A JOG ami aztán könnyen azt a gondolatot támasztaná, hogy egyes helyek privilegizálva vannak más helyekkel szemben. De a ma élő közvélemény sem kívánja ezt, mert tudvalevő, hogy a jogkereső közönség körében az is örökösen mozgó kör­kérdés, hogy hogy lehet az, miszerint ugyanazon munkáért, egyik bíróság ennyit, a másik pedig annyit állapit meg. Az ügyvédi kar érdeke sincs ezzel megvédve, mert azon ügyvéd, aki saját szék­helyéről viszi a peres ügyet, ha más helyi különbségről szólunk, bizonyosan a saját székhelye helyi különbségének hatásai alatt áll gazdasági keresete tekintetéből ; az ilyen ügyvéd mégis kény­telen volna egy más helyi különbségnek esetleg azt a következ­ményét viselni, hogy kevesebbet, talán jóval kevesebbet kap. A nagyobb városok ügyvédi kara vallaná elsősorban annak kárát, mert félő, hogy nagyobb, tehát drágább városokban a helyi különbség figyelembevétele azt jelentené, hogy magasabba dija, az ilyen ügyvédeknek sokszor a távolabbi vidékek a munkakörei, ahol féltendőleg olcsóbb viszonyok miatt olcsóbb volna a munka­díj is, egyszerűen jogtalansághoz vezet a «helyi különbségek> figyelembevétele. Ellenkezőleg azok a helyek, amelyekről talán megállapít­ható lenne, hogy olcsóbb ügyvédi dijakat ismernek be, emelen­dők a nagyobb városok drágább díjazásaiba, mert hisz manapság jelszó, hogy minden és mindenütt rohamosan drágul. g) Véleményünk továbbá, hogy törvénybe foglaltassák a díjszabás és a miniszter csak arra jogosittassék fel, hogy később a szükségeshez képest a számösszegeket, egységárakat rendeleti uton felemelhesse. h) Habár közvetlenül nincs kérdés tárgyává téve, de vélemé­nyünk szerint szem előtt tartandó, hogy az ügyvédi díjszabás mennél jobb akar lenni, annál terjedelmesebb is lesz, mert sokat kell elintézni; ez nem zárja ki azt, hogy az világos is legyen : ennélfogva szakítani kell azzal a hittel, hogy az a díjszabás jó, amelyik egy pár lapra kifér. Különösen az ügyvédek részéről eset­leg felhangzó ilyen nézet káros, mert az involválja magában, hogy lehetetlen dolog lehetségessé váljék, hogy munkadijazást ott is megírva találjon, ahová arról semmit sem irtak. Világosság mellett terjedelmesebb kell hogy legyen a díj­szabás s így annak kezelése oly értelemben s legalább egyelőre nem lesz oly könnyű, mintha 10 sorban volna elmondva. i) Véleményünk szerint a megalkotandó díjszabásnak legyen általános és különös része, amely a szabályozni célzott terjede­lemhez képest, az oda illő cimek, fejezetek s szakaszok szerint s ott, ahol szükséges, tarifaszerü összeállítással tárgyalja az oda­tartozókat. Összegezve a fennebbi részleteket, véleményünk az, hogy legyen a magyar gyakorlati élet rendelkezésre álló tapasztalati adatok felhasználásával, másfelől az ügyvédi hivatás különös tisz­tességére való tekintettel egy alakilag és érdemileg rendszerbe foglalt ügyvédi díjszabás, továbbá a perenkivüli önnállólag jelent­kező ügyvédi munkálatok dijazását és pedig az egyszerű eseteket az értékhatárok között mozgó s esetek szerint minimum és maxi­mum vagy csak minimális tételekkei körülirt tarifaszerü számje­gyekkel értékelve, a nem egyszerű eseteknek alkalmas tény és számítási alapok körülírása mellett átszámítását lehetségessé tegye és végre a rendkívüli vagy kivett esetek díjazására elvi szempon­tokat tartalmazzon. A végrehajtási törvény végrehajtása. A napokban közölte a hivatalos lap az uj végrehajtási tör­vényt, a szentesítés záradékkal, de ezenkívül közread egy tizen­öt szakaszos miniszteri rendeletet is, amely a törvény életbelép­tetéséről gondoskodik. Ezen rendelet egész terjedelmében a következő : A végrehajtási eljárásról szóló 1881/LX. t.-c. módosítását és kiegészítését tárgyazó 1908 : XLI. t.-c. (Vhn.) 31. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem : 1. §. A Vhn. a törvények kihirdetéséről szóló 1881. évi LXVI. t.-c. 4. §-a értelmében 1908. évi szeptember hó 9. napján ép hatályba. Ettől a naptól kezdve, amennyiben a Vhn. 31. §-a is a jelen rendelet eltérően nem rendelkezik, a Vhn. rendelke­zéseit kell alkalmazni. 2. §. Ha a Vhn. hatályba lépte előtt akár kielégítési, akár biztosítási végrehajtás utján a Vhn. szerint a végrehajtás alól kivett oly ingóságot, készpénzt vagy járandóságok foglaltak le, vagy foglaltak felül, amely az 1881. évi LX. t.-c. szerint a végrehajtás alól kivéve nincs, az ilyképp szerzett végrehajtási eljárás erre az ingóságra, készpénzre vagy járandóságra a Vhn. hatálybaleptc után is folytatható. 3. §. A Vhn. 31. $-ában meghatározott azt a bejelentést, hogy a kötelezőnek e törvény kihirdetése előtt lejárt és a beje­lentésben megjelölt követelése van a Vhn. kihirdetésétől, vagyis 1908. évi augusztus hó 25. napjától számított 30 nap alatt egy példányban kell az adós lakóhelyének járásbíróságánál beadni. Ha a hitelezőnek vagy több hitelezőnek ugyanazon adós ellen több követelése van, vagy ha ugyanaz a követelés több adóst terhel, a bejelentés egy példányban történhetik. A bejelentéshez mellékelt minta szerint az üresen hagyott helyek megfelelő kitöl­tésével előkészített értesítések tervezetét annyi példányban kell csatolni, hogy valamennyi értesítendő félnek és a bíróságnak is egy példány jusson. A bejelentéseket a polgári vegyes ügyek lajstromába (I. U. Sz. 23. §. 9. pont) kell bevezetni. A bejelentésre vonatkozó iratok megtekintésére vagy lemá­solására a J. Ü. Sz. 81. §-ának első bekezdése értelmében csak az ügyfelek és igazolt képviselőik, a most idézett 81. §. második bekezdésében felsorolt személyek közül pedig csak a jogutódok nyerhetnek engedélyt. 4. §. A bíróság a 3. § ban emiitett bejelentés megtörtén­tét mind a bejelentő hitelezővel, mind az adóssal a megfelelően kiállított értesítés kézbesítése utján közli. Ha több a hitelező, vagy több az adós, mindegyikük részére egy-egy értesítést kell kézbe­síteni. A bejelentést tartalmazó beadvány és az értesítés egy pél­dánya a bíróságnál marad. Az értesítés kiadása csupán annak a tanúsága, hogy a be­jelentés a törvényes határidőn belül megtörtént, de egymagában sem a bejelentés alaposságát, vagy egyébként szabályszerűségét nem tanúsítja, sem pedig a bejelentő hitelező részére nem bizto­sítja az 1908. évi XLI. t, c. 31. §-ában meghatározott azt a jogot, hogy a végrehajtást az adósnak oly ingóságaira, készpénzére és járandóságaira is kiterjeszthesse, amelyek az 1908. évi XLI. t.-c. értelmében nem foglalhatók ugy. n le, de az 1881 évi LX. t.-c. rendelkezései értelmében a végrehajtás alá vonhatók. Ezekben a kérdésekben a végrehajtást elrendelő bíróság van hivatva a vég­rehajtató kérelmére a végrehajtást eliendelő végzésben határozni. Az előbbi bekezdésben foglaltakra a bíróság a feleket az értesítésben figyelmezteti. A 3. §-ban megjelölt határidő lejárta után beadott beje­lentést a bíróság a hitelezőnek is, ha több hitelező ugyanazt a követelést egy beadványba jelentette be (3. §. első bekezdés), az első helyen megnevezett hitelezőnek bírói határozat hozatala nélkül visszaadja. A bejelentés költsége az adóst nem terheli. 5. §. A Vhn. 4. §-a az e törvény életbelépte előtt fogana­tosított végrehajtási cselekményekre nem nyer alkalmazást. 6. §. A kiküldött az előterjesztést, amelyet előtte a Vhn. 5. íí-a értelmében a sérelmes eljárás foganatosításakor szóval tesznek, rendszerint abba a jegyzőkönyvbe foglalója, amelyet a sérelmes eljárásról felvett. A fél kérelmére azonban az előter­jesztést külón jegyzőkönyvbe kell foglalni, az ily jegyzőkönyvre az 1881 : LX. t.-cikk 26. §-ának két bekezdését kell alkalmazni. A kiküldött eljárása ellen irányuló és jegyzőkönyvre vett minden kérelem vagy megjegyzés (1881 : LX. t.-cikk. 26. §. f) pontja) előterjesztésnek tekintendő. 7. §. A Vhn. L6. $-a nem nyer alkalmazást, ha az árverési hirdetmény a Vhn. hatályba lépte előtt kelt. Ha azonban az előter­jesztésre szabott határidő (1881. évi LX. t.-cikk 35. §.) a végre­hajtást szenvedőre nézve a Vhn. hatályba lépte előtt még nem járt le, a végrehajtást szenvedő e határidő lejáratáig előterjesz­tés utján kérheti, hogy az árverési hirdetmény hatályon kivül helyeztessék és a Vhn. Írj. §-ának figyelembevételével árverési határnap tűzessék ki. 8. §. A Vhn. 18. §-a abban az esetben alkalmazandó, ha a foglalást tudató rendelvény vagy végzés (1881 : LX. t.-cikk 83. és 84. §§.) a Vhn. hatályba lépte után kelt. 9. §. A Vhn. 19. és 20. §-ait abban az esetben kell alkal mázni, ha az árverési hirdetmény a Vhn. hatályba lépte után kelt A Vhn. 19. §-ának az a szabálya, hogy az ingókra közzé­tett árverési hirdetményben a végrehajtást szenvedő nevét nem szabad kitenni, csupán az 1881: LX. t.-cikkek 102. §, 4., 5. és 6

Next

/
Thumbnails
Contents