A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 35. szám - A jogfolytonosság elve a magyar közjogban. 1. [r.]

250 A JOG Wechsel der physichen Personen unabhángige RechtsverbindHchkeit bezieht sich auf alle Arten staatlicher Akta ohne Ausnahme z. B. aúch auf Erlass einer ganzen Verfassung oder Veránderungen der Verfassung.» (Az 1861. évi VII/21. kelt kir. leirat kijelenti, hogy az 1848. évi törvényeket: «amint azokat általában eddig soha el nem ismertük, ugy jövőre is elismerni, mire Magunkat személyesen kötelezve nem tartjuk, — nem fogjuk.» Az 1965. XII/14. mondott trónbeszéd már a 48-iki törvények alaki érvényességét kifogás alá nem esőnek nyilvánítja, - - ez már a jogfolytonosság elismerése.) Dagegen kann der Nachfolger jede unter seinem Vorganger vollzogene Regierungshandlung auf verfassungsmassigem Wege ándern, wie dieser selbst es gekannt hátte, denn es giebt auch im Staatsleben nichts auf alle Zeiten Unveránderliches, keine : «lex in qerpetuum valitura.» (L. Das deutsche Fürstenrecht Stoltzendorft. Encyclop. IV. Ktad : 1,282 1.) — Természetes, hogy e felfogáson a német «Fürstenrecht» államjogi felfogásának szelleme vonul végig, a mi viszonyainkra ezek csak igen tág értelemben alkalmazhatók. Nálunk e kérdés egész más jelenségekkel fordul elő I kapcsolatosan, p. o. II. József azon véleményben volt t. i., ha I magát meg nem koronáztatja, az elődei által alkotott törvények nem kötik. (L. Marcali:// József II. k. 321 és 322. 1. — Horváth M.: M. O. T. VII. k. 478. 1. M. O. T. (milleniumi emlékkiadás VIII. k. 402. 1). Az 1848. évi december 2-iki eseményeknek is itt van egyik fő indoka, amennyiben eltávolíttatott a koronás és így esküvel kötelezett király s helyébe lépett a nem koronázott uralkodó, kit az osztrák kormánykörök felfogása szerint Magyarországgal szemben semmiféle jogi és erkölcsi kötelezettség nem terhelt. (Folytatása következik.) Belföld A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentése az igazságügyminiszterhez az ügyvédi dijszabás tárgyában. A választmány megbízásából szerkesztette : Fischer Róbert dr. kolozsvári ügyvéd. A nélkül, hogy a peres és perenkivüli ügyeket definiáljuk, utalunk arra, hogy a rendes bíróságok előtt folytatott ügyeket, amelyek akár contradictorius, akár másféle tárgyalásszerü elintézést igényelhetnek, dijszabás tekintetéből a köztudat peresnek nevezi akkor is, ha perjogilag nem azok s így például a végrehajtási ügyeket minden ágában peres ügynek értik a mindennapi életben és a dij kérdésében. Ennélfogva szem előtt tartandó, hogy az eddig kifejlődött köztudat dijszabás szempontjából s legalább is terjedelemben különbözik a szorosan vett terjedelemtől, ennélfogva kifejezést kell adnunk félreértés kikerülése végett annak, hogy mi éppen ezen kö/önséges értelemben vett peres mivoltát az ügynek tartjuk szem előtt s például a végrehajtási s csőd- és más ügyeket szintén az ily értelemben vett peresekhez számítjuk s csupán akkor tartjuk szükségesnek a perjogi éles megkülönböztetést peres és perenkivüli között, amikor arra leltétlenül szükség van. így értvén a perest, ezt egyszerű és nem egyszerű eseteire szabályozandónak tartjuk és csupán ha a szükség azt igazolná, a peresek közül azokat vélnők kihagyandónak, amelyek bár peresek, de nem a rendes bíróságok, hanem külön tervezett szakbíróságok előtt folynak le, például bányabiróság, szabadalmi ügyek bírósága vagy például a rendes bíróságok kebelében a tagositási úrbéri ügyek. Ezzel korántsem akarjuk azt érteni, mintha ezen ügyek díjszabása nem volna lehetséges, de mindenesetre elodázná a kérdést : véleményünk tehát, hogy a rendes bíróságok előtt folyó peres ügyek szabál\ oztassanak az egyszerű esetekre tarifaszerü számok odairásával, a nem egyszerűk a fennebb említett elvek és átszámításokkal; ezen most említett és esetleg elhagyandóknak jelzett ügyek pedig csak a legtávolabbról és csuppán elvekkel érintett módon, mind dijszabás tekintetéből a rendkívüli elbírálást igénylő ügyek említtessenek meg. b) A pereshez hozzáértendőnek találjuk nemcsak a polgári, hanem a bűnügyeket is; habár elismerjük, hogy a bűnügyekben azok a szempontok, amelyek egy polgári peres eljárásban kiinduló pontok lehetnek, például érték, értékhatár, nehezen, sokszor erőszakolva, sőt sokszor sehogysem alkalmazhatók. Bizonyos elvek szerint azonban, ha nem is mindig tarifaszerüleg, ezeket is szabályozandóknak véljük és legfeljebb az esküdtszéki tárgyalásokat vennék ki a közvetlen, t. i. tarifaszerü vagy átszámítással értékelhető ügyek mellől s ezeket pusztán csak elvekkel érintenénk a díjszabásban. c) Az ily értelemben vett peres ügyek szabályozásában véleményünk szerint, a tarifaszerü számjelzésekkel értékelt ügyek csak minimális értéket képviselhetnek; ennek keretén belül azonban ugy, amint az nálunk szokásba ment, némely munkáknál az értékhatár szerint fokozatosan emelkedhetésnek egy maximum megállapításával határt lehetne szabni, némely ügyeknél azonban vagy nem, vagy pedig csak magas értékhatáron tul eső esetekre. Melyek legyenek ilyen vagy olyan ügyek, illetve esetek, részletkérdés, de példaszerüleg megemlíthetjük, hogy pld. egy lakhelybejelentő kérés értékhatáros tarifa mellett eltűri, hogy bizonyos határon tul a munkadíj ne emelkedjék, ellenben egy kereset vagy érdemleges tárgyalás kevésbé alkalmas erre. d) Véleményünk szerint minden önálló cselekménynek alkalmazható és alkalmazandó dija ugy a tarifaszerü és értékhatáros egyszerű ügyeknél, mint átszámítással értéklendő nem egyszerű ügyekben, meg kell hogy legyen, ennélfogva átlagos értékelésnek, amely több önálló peres cselekményt átfog és egy összegben díjaz, éppen ezért, mert ezt teszi, létjogosultsága nincsen ; az ily értelemben vett átlagosság igazságtalan, mert emellett a fél akkor is többet fizethet, amidőn kevesebb munka lett teljesitve de pld. időközben fizetni akar. Az átlagosság sokféle értelmezhetést megtűr s mert a feltett kérdés közelebbi magyarázat nélkül veti fel az átlagosságot, véleményünk más nem lehet. e) Véleményünk szerint szabályozandó mindazon ügyvédi tevékenység díjazása, amelyet «perenkivüli»-nek neveznek, e tekintetben hivatkozunk a kamaránk által elfogadott s jelen jelentésünkhöz csatolt ügyvédi díjszabásban megirt perenkivüli és tömeggondnoki díjszabásra, azon kiemelendő megjegyzéssel, hogy annak részletessége és körülirtsága azért történt meg annak idején, mert köztapasztalat volt és ma is az, hogy éppen a perenkivüli ügyek mibenlétével van legkevésbé tisztában a bíróság, a nagyközönség! sőt igen sokszor az ügyvédek is, akiket különben sokszor egy neme az indokolatlan tartózkodásnak tart vissza attól, hogy pld. perenkivüli ténykedésért az egyes cselekményeket külön megne vezve és értékelve számítsák fel a dijakat s igy ebben egyúttal magyarázatát is adják annak, hogy mit, miért követelnek. E helyett az általános szólásmódokat használják, amivel aztán per esetén semmire sem mennek, mert sem a biró, sem a közönségnek tény- és jogbeli, vagy szakszerű útmutatást nem adnak. Megjegyzendőnek tartjuk még, hogy ezen perenkivüli és tömeggondnoki dijszabás csak része lévén a kérdésnek, abban olyanokról is van szó, amelyek általános érvényűek lehetnek, de szükséges volt felvenni oda, hogy az abban irt töredékes rendezés érthetetlen ne legyen. /) Véleményünk, hogy az alkotandó dijszabás, bármily terjedelemben s bármi más módszer szerint is szabályozza a munkadijakat, az egész országra egyforma legyen és az értékelésben szigorúan mellőzze az úgynevezett helyi különbségeket. Indokunk erre az, hogy az ügyvédi hivatás sajátszerűsége a dijak tekintetében is kihat, melynél fogva azt a közönséges magánjog szerint elbírálandó dijak Közül kiemeli és hogy ugy mondjuk sui generis díjjá minősiti a munkadijak között. Fölösleges kiemelnünk, hogy ezt az ügyvédi hivatással járó tisztesség, lelkiismeretesség, közbizalom, szakképzettség, sőt az ügyvédi hivatás közjogi intézményes jellege okozza. Ennélfogva szigorúan mellőzendő mindaz, ami nem fér meg a fennebb emiitett különös jellegével az ügyvédi tisztnek; ilyen kétségtelenül a verseny, a kínálat, a kereslet és mindaz, ami ezen gazdasági tényezők további folyománya. Már pedig, ha helyi különbségeknek az értékelésben hely adatik, ezzel — akarva, nem akarva — az olcsó és drágábbnak gazdasági fogalmai vitetnek bele a díjazásba s ami további következményeiben a versenyzés gondolatához vezet és utat nyit arra, hogy visszaélésszerű módozatokkal az olcsó, olcsóbb és legolcsóbb árak jobbra-balra kiaknáztassanak. Hisszük, az ügyvédség bajainak egyik főoka manapság is a versenyzés a dijak körül; vétek tehát ezen bajt még súlyosbítani De kizárja a helyi különbségek méltatását az is, hogy enr\ek foganatosítása nemcsak bonyolódottá tenné a díjszabást, hanem valóságos és számos külön-külön magánjogra vezetne