A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 35. szám - A jogfolytonosság elve a magyar közjogban. 1. [r.]
Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 35. szám. Kiadóhivatal: VM Rudolf-rakpart 3. az. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR L'GYFRDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MÓR dr. ügy védek. Budapest, 1908. augusztus 30. Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél « _ 8 « / Egész t _ 16 c 1 ; Az előfizetési pénzek \ legcélszerűbben bérmentesen V postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A jogfolytonosság elvea magyar közjogban. Irta Horváth János dr., bpesti egyetemi m. tanár. — Belföld (A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentése az igazságügyminiszterhez az ügy védi díjszabás tárgyában. - A végrehajtási törvény végrehajtása ) — Irodalom (A büntető novella zsebkönyve. Irta Edvi Illés Károly dr — Az uj végrehajtási eljárás az életbeléptető rendelettel együtt.) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A jogfolytonosság elve a magyar közjogban* « . . Alkotmányunknak legkiválóbb jellemvonása a folyto nosságn, (L. Bpesti Szemle 1860. IX. K.) ((jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él,» — a jogfolytonosság nemcsak a törvények alkotásának módjára, hanem azok megtartására és végrehajtására is kiterjed. A jogfolytonosság elvét minden kor oly időben vetették föl a magyar alkotmány védői, mikor külső hatalom alkotmányos életünkbe rendelkezőleg akart benyúlni, p. o. 1778—90 közt, majd 1860 — 67 között. Eme két most jelölt korra nézve, azt jellemzendő, föl lehet hozni Jhering következő sorait: «Zwei Eigenschaften des römischen Volks sind es, die in der Geschichte seines Rechts sich unausgesetzt betátigen, und die sich beidé als Ausflüsse und Merkmale eines festen energischen Willens darstellen: die eiserne Konsequenz und der záhe conservative Sinn. Etwas wirklich wollen, heisst es ganz und dauernd wollen; Konsequenz und Ansdauer sind die Ke?mzeichen und unsere freilichen Begleiter des ecliten Willens in Dingen des praktischen Lebens.» A jogfolytonosság kiváló momentumai p. o. az 1681. évi fordulat, az 1790 január hó 28-iki királyi reseriptum, melyben a nemzet : ((kardcsapás nélkül tisztán az elégedetlenségnek szóval és írással feltüntetésével megnyerték azt, miért az ősöknek annyiszor kellett, hosszú válságos harcokat viselniök: alkotmányunk folytonosságát.)) (Marczali 1790/91. orsz. gyűlés I. 42. 1.) — Különösen fontos azonban a jogfolytonosság elve 1687 után az örökletes monarchiával szemben, midőn szükségesnek is mutatkozott az elvet pozitív jogtétellé változtatni, mert most már nyilvánvalóvá kellett tenni azt is, hogy ugyan a dinasztia örökös, de épp oly örökös a magyat alkotmány is. E tétel az 1687. II. t.-c. által lesz nyilvánvalóvá, mely az uralkodás alkotmányos voltának symbolumául a koronázást és a vele járó hitlevélkiadást és esküt teszi sine qua nonjává. Az 1722/23. II. t.-c 9. §-a az 1687. II. t.-c. rendelkezését magáévá teszi. Különös sanctiót ad mindennek az 1715 óta kiadott kir. hitlevelek 5-ik pontja, mely az örökösöket végtelenig köti arra nézve, hogy magukat megkoronáztassák, a hitlevelet kiadják s az alkotmányra esküt tegyenek. * Töredék Dr. Horváth János bpesti egyetemi m. tanárnak az 15-J07/8. tanév második felében tartott ily cimü előadási sorozatából: « \ magyar állam függetlensége, mint történeti fejlemény az európai cons'ellatiók s a magyar közjog szempontjából.)) * 1867. (VI.) A brüsszeli «Independence Belge» ezeket irja : «A jogfolytonosság drága kincse a magyarnak, mely 1818 után 1867-ig szünetelt : ismét helyre van állítva, ezután a törvény uralkodik Magyarországon.)) — Ugyanekkor a «Times» ezt irja : ((Alkotmány és koronázás a legrégibb idő óta elválaszthatatlan fogalmak a magyar előtt.» Lapunk mai száma A jogfolytonosság elve szempontjából kidönösen fontosak as 1790 és 1867. évi koronázások**, melyeket és pedig az 1790 évit tis éves, az 1867. évit tizennyolc éves alkotmánynélküli állapot előzi meg, mindkét esetben azon tévtan dőlt meg, hogy az elözö uralkodó cselekményei az utódot nem kötelezik, s igy az utód magát meg nem koroiiáztatván, uralkodhat alkotmányellenesen is. Ezt az elvet mindenkor a hatalom eszközeire támaszkodó kor állította fel és követte, — de ez homlokegyenest áll a magyar alkotmány lényegével és pozitív tételeivel, — már az 1222-ik évben kelt aranybulla XXXI-ik cikke is jelzi, hogy a király nemcsak magára és az országlakosokra, hanem utódaira nézve is kötelezőnek tekinti emez intézkedéseket. . (quam ordinatio sít nostris nostrorumque succesorum temporibus in perpetuum valitura. . . .) Ezzel ellentétben áll p. o. a volt lengyel alkotmány fölfogása, mely szerint: «egy lengyel fejedelem sem volt elődeinek cselekményeihez kötve. A pactum conventumok, csak az uj király és a rendek közt létrejött, jobbára államjogi természetű megállapodásokat, jelentik, melyekre a kormányralépés előtt esküt is kellett tenni. Ezek magukban foglalták nevezetesen az'összes «jogok és szabályok)) pontos megerősítését, miután a lengyel király nyugoti Európa feudális királyaihoz hasonlóan elődeinek cselekvényei által nem volt kötve. Ezen felfogás a királyválasztás germán rendszerével hozatott be, a piasta-királyság idejében lehetetlen volt. A pactum conventumok a német nemzetiségű római birodalmi választási capitnlatiónak felelnek meg. (L. Hüppe, Lengyelorsz. alk. 50. 1. 153. 1.) A magyar közjog, mely eredeti nemzeti képződmény, melyre a germán felfogás nem volt semmi hatással, tisztán nemzeti alapon fejlődött, e tárgyra nézve is ép az ellenkező felfogásra helyezkedik. Igen érdekesek a tárgyra nézve Schultze Hermann ismert német államjogász nyilatkozatai, melyek szerint: «In jedem Monarchen ist eine doppelte Persönlichkeit enthalten, die öffentlich rechtliche des Staatsoberhauptes und die privátrechtliche des Privatmannes. Dieser bei Lebzeiten meist latente Dualismus tritt beim Hinscheiden des Monarchen zu Tage. . . Durch den Tod des Monarchen erfahrt die Staatsgewalt juristisch keine Veránderung, das mit derselben verbundene Staatsvermögen bleibt Eigenthum der Staatspersönlichkeit Durch den Thromvechsel greift keine andere Veránderung Platz, als dass dieselbe dauernde Staatsgewalt einen neuen Tráger empfángt; Sie selbst bleibt unverándert wie der Staat selbst: «civitas non moritur.» AUe Willensáusserungen der Staatsgewalt sind daher als Handlungen des Staates selbst aufzuíassenj Wobei es juristisch gleich bedeutend ist, durch welchen zeitweiligen Tráger sie ihren Willen geáussert, ob der jetzige Herrscher oder sein Vorgánger einen Staatsact vollzogen hat Beidé sind staatsrechtlich dieselben Personen: «successor pro una eademque persona cum praedecessoribus habetur.» Aus diesem Princip ergeben sich folgende Rechtssátze: «Alle vvirkliche Regierungshandlungen cines Vorgángers binden den Nachfolger ganz so, als wenn sie von ihm selbst ausgegangen wáren. Eine ausdrückliche Anerkennung durch den Nachíolger ist juristisch überílüssig. Diese dauernde, vom 8 oldalra téried.