A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 33. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 10. [r.]

130 A JOG engedményes felel-e a követelésnek érvényesítése körül az engedményezés előtt felmerült költségekért. A kir. törvényszék a kérdést igenlöleg döntötte el oly érteemben, hogy az engedményes — más Kikötés hiányában — leleló's az engedményezés előtt felmerült érvényesítési költségeikért akkor, ha azok oly perben merültek fel, a melybe az engedményes az engedményező jogutódaként lépett be. Mert az engedményes a per alatti követelést mint egyelőre bizonytalan értéket szükségképen azokkal a költségekkel megterhelten vehette csak át, amelyek a pervitel egyessége folytán el nem különíthetők, hanem a maguk egészében kapcsolatosak azzal a követeléssel, melynek érvényesítése során felmerültek. Alperes ennek folytán marasztalandó volt. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert az engedmény szövegéből és alperes előadásából is kitűnik, hogy alperes tudomással birt arról, hogy az engedményezett követelés iránt per folyik, ezen per folytatására felperesnek megbízást is adott és igy e perben már a megbízás adása előtt felperes által teljesített munkálatok és kiadások az alperes érdekében és javára is teljesittetteknek lévén tekintendők, azok megfizetésére jogszerűen köteleztetett. Kűria: A másodbiróság Ítéletét felhívott és felhozott indokaiból helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A biztositónak az ajánlat el- vagy el nem fogadása iránt az ajánlattevővel szemben kell nyilatkozni, ha tehát az alperes a visszautasító nyilatkozatot nem közvetlenül a felperessel, hanem saját közegével, az ügynökével közölte és ez a közege az ajánlattevőt csak a törvényben meghatározott időtartam i elteltével értesítette, akkor az ügylet, még ha az ügynök kellő időben értesíttetett is, érvényesen létrejött. Ha pedig a biztosítási ügylet érvényesen létrejött és írásbeli szerződés, illetve kötvény ki nem állíttatott, akkor a törvénynek rendelkezései az ajánlat kikötéseivel kapcsolatosan szolgálnak irányadóul. Kétséget nem szenved, hogy a szerződésben, illetve kötvényben érvényesen kiköthető, hogy a biztosító kockázata az ügylet megkötése után bizonyos idő múlva vegye kezdetét. Ha azonban szerződés, illetve kötvény ki nem állíttatott, akkor a biztosítás kezdetére (kockázatra) nézve a törvénynek az a rendelkezése irányadó, mely szerint az érvényesen létrejött biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon déli 12 órakor veszi kezdetét (468. §.). A törvénynek ez a rendelkezése csak akkor nem irányadó, ha a biztosítottnak ajánlata a biztosítás kezdetére a törvény rendelkezésétől eltérő kikötést tartalmaz. A m. kir. Kúria: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletének e részbeni helybenhagyásával az alperesnek kértéritési kötelezettségét megállapítja és a költségekre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésével, a másodbiróságot arra utasitja, hogy a kár mennyisége tekintetében hozzon határozatot. Indokok : Felperes az alperessel létrejöttnek vitatott biztosítási szerződés alapján tűzkárának megtérítését kéri. Alperes a kereset elutasítását kéri azon az alapon, hogy a biztosítási ügylet érvényesen létre nem jött, illetve a tűzkár idejében hatályban nem volt; egyúttal megtámadja a szerződést, mert a felperes a közlési kötelezettséget megsértette és mert a felperest vétkesség terheli. A keresk. törv. 468. §-a értelmében a biztosítási ügylet érvényesen létrejött, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasította. A fenforgó esetben nem vitás, hogy a felperesnek 1904. augusztus 2-án kelt B) alatti ajánlatát az alperes augusztus 3 án megkapta és nem vitás az sem, hogy az alperes közvetlenül a felperest az ajánlata visszautasításáról sem 48 óra alatt, sem a tüzkáreset előtt nem értesítette. Azt az állítását pedig, hogy ügynöke J. F. a felperesnek tulajdonostársát O. M.-t a visszautasításról kellő időben értesítette, az alperes nem bizonyította, mert az általa felhívott tanuk közül J. F. azt vallja, hogy amikor az alperestől az ajánlat visszautasítását megkapta, azt O. M.-nak I). J. szolgával megüzente, D. J. tanú pedig azt vallja, hogy őt J. F. azzal küldötte O. M.-hoz, hogy jöjjön hozzá az irodába, de nem mondotta meg, hogy mi célból és igy tanú sem mondhatta meg az üzenet okát. Ezekkel a tanukkal tehát az alperes nem szolgáltatott elfogadható bizonyítékot srra nézve, hogy a felperes az ajánlat visszautasításáról értesíttetett Az a körülmény pedig, hogy az alperes az ajánlat visszautasításáról az ügynökét értesítette, nem döntő, mert a biztositónak az ajánlat el- vagy el nem fogadása iránt az ajánlattevővel szemben kell nyilatkozni, ha tehát az alperes a visszautasító nyilatkozatot nem közvetlenül a felperessel, hanem saját közegével, az ügynökével közölte és ez a közege az ajánlattevőt csak a törvényben meghatározott időtartam elteltével értesítette, akkor az ügylet meg, ha az ügynök kellő időben értesíttetett is, érvényesen létrejött. Közömbös tehát a fenforgó esetben az, hogy az alperes a maga ügynökét mikor értesítette arról, hogy a felperesnek ajánlatát visszautasítja, egyedül az az időpont döntő, amelyben a visszautasítást magában foglaló nyilatkozat a felperesnek megadatott, az pedig a kihallgatott tanuk vallomásával igazolva van, hogy ez az értesítés a tüzeset után történt. Ezek szerint a biztosítási ügylet érvényesen létrejött. Ha pedig a biztosítási ügylet érvényesen létrejött és Írásbeli szerződés, illetve kötvény ki nem állíttatott, akkor a törvénynek rendelkezései, az ajánlat kikötéseivel kapcsolatosan szolgálnak irányadóul. Kétséget nem szenved, hogy a szerződésben, illetve kötvényben érvényesen kiköthető, hogy a biztosító kockázata az ügylet megkötése után bizonyos idő múlva vegye kezdetét. Ha azonban szerződés, illetve kötvény ki nem állíttatott, akkor a biztosítás kezdetére (kockázatra) nézve a törvénynek az a rendelkezése irányadó, mely szerint az érvényesen létrejött biztosítás az ajánlat elküldését vagy átadását követő napon, déli 12 órakor veszi kezdetét (468. §.). A törvénynek ez a rendelkezése csak akkor nem irányadó, ha a biztosítottnak ajánlata a biztosítás kezdetére a törvény rendelkezésétől eltérő kikötést tartalmaz. A fenforgó esetben a B) a. biztosítási ajánlat 1904. augusztus 3-án az alperesnek elküldetvén és ez az ajánlat a biztosítás kezdetére nézve semmi kikötést nem tartalmazván, a fentebb kifejtettek szerint érvényesen létrejött biztosítás kezdete augusztus 4-én déli 12 órakor beállott és a biztosító alperes ettől az időponttól kezdve viselte a kockázatot. Ezek szerint nem bir alappal az alperesnek az a kifogása sem, hogy a szóban forgó ügylet az augusztus 16-iki tüzeset időpontjában még hatályba nem lépett és pedig annál kevésbbé, mert sem Írásbeli szerződés, sem kötvény ki nem állíttatván, a biztositás hatályát nem a kötvény feltétele, hanem a törvénynek az a rendelkezése állapitja_"meg, amely annak kezdetét az ajánlat elküldését követő nap déli 12 órájára határozta. Nem alapos az alperesnek az a kifogása, hogy a felperes az ajánlatában a locomobilt nem teljes értékében ajánlván biztosításra, a biztositás elválallására fontos körülményt hallgatott el és ezzel a közlési kötelezettséget megsértette. Nem alapos ez a kifogás azért, mert az ajánlat nem foglal magában kérdést arra nézve, vájjon a locomobilnak biztosításra bemondott értéke annak teljes vagy nem teljes értékét képviseli-e, már pedig ilyen kérdés hiányában felperes nem volt köteles a locomobilnak teljes értékét bemondani s igy annak be nem mondása folytán fontos körülmény elhallgatása, illetve a törvényes közlési kötelezettségnek megsértése fenn nem forog. (K. T. 474. §.) Végre alaptalan az alperesnek a K. T. 477. §-ára fektetett kifogása is, mert a felperes által becsatolt okiratokkal bizonyítva van, hogy a felperest a tüzeset körül vétkesség nem terheli, egymagában véve az a körülmény pedig, hogy a locomobil a tűzvész idejében a szalma és ki nem csépelt gabona színhelyén volt, nem állapítja meg, a felperesnek vétkes gondatlanságát és pedig annál kevésbé, mert az ajánlat a szalmának, illetve asztagnak a locomobiltól való távolság nem irja elő és mert az alperes nem is állítja, hogy a gőzmozdonyra vonatkozóan az ajánlatban foglalt elővigyázati szabályok be nem tartattak. Mindezek alapján a másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani és a másodbiróságot a kár nagyságának elbírálására utasítani kellett. (1908. június 9-én 705. sz. a.) A tőzsdebiróság illetőségének kikötését tartalmazó ügynöki kötjegynek kifogás nélkül való elfogadása által csak a szerződő felek közötti jogügyletből felmerülő peres kérdésekre nézve állapittatik meg a tőzsdebiróság illetékessége, nem pedig a szerződő felek egyike és az ügyletet közvetítő ügynök között létesült jogviszonyra nézve is.