A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 33. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 10. [r.]

A J A budapesti kir. ítélőtábla : A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyet ad, az elsőbiróságnak az illetőség kérdésében hozott végzését megváltoztatja és a jelen perben való eljárásra az elsőbiróságot, Ítéletének megsemmisítése mellett illetéktelennek nyilvánítja. Indokok : Az 1881. évi L1X. t.-c. 94. §. b) pontjának második része alapján a tozsdebiróság illetőségének kikötését tartalmazó ügynöki kötjegynek kifogás nélkül való elfogadása által csak a szerződő felek közötti jogügyletből felmerülő peres kérdésekre nézve állapittatik meg a tozsdebiróság illetékessége, nem pedig a szerződő felek egyike és az ügyletet közvetítő ügynök között létesült jogviszonyra nézve is. Ezen az alapon akkor sem áll meg a tozsdebiróság illetékessége, ha az ügynök az ügyletnél mint önszerződő fél szerepelt, mert az idézett törvény 94. §. b) pontjának második része csak ott alkalmazható, ahol az ügynök mint közvetítő szerepel. Minthogy e szerint a kötjegynek felperes, mint az ügylet közvetítő tőzsdei jogosított ügynök által való kézbesítése és a felek részéről kifogás nélkül való elfogadása a tozsdebiróság illetőségét csak az egymással szerződő felek jogviszonyában állapította meg, de nem azon perekre nézve is, amelyek a közbenjáró ügynök és az egyik szerződő fél között keletkezhetnek, felperes, mint közbenjáró ügynök tehát alperessel szemben, ki az eljáró bíróság illetékességének írásban s kifejezetten magát alá nem vetette, azon az alapon, hogy ez az A) alatti kötjegyet kifogás nélkül elfogadta, e tény valósága esetében sem veheti igénybe a tozsdebiróság illetőségét: az elsőbiróság a jelen perre nézve, mely alperes, mint az egyik szerződő fél és az ügyletet közvetítő tőzsdei jogosított ügynök egymásközti viszonyából származik, hatáskörrel nem bir. A m. kir. Kúria: A kir. Kúria a másodbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. (1908. július 13-án 321/V. 908. sz. a.) Bűnügyekben. A katonai közigazgatás közegei, beleértve a tettleges védelemre hivatott u. n. kombattáns tiszteket is, közhivatalnokok nak tekintetnek és igy az ellenük elkövetett rágalmazás, vagy becsületsértés esetében az 1897 : XXXIV. t.-c. 16. §-a értelmében az eskütbiróság itél. A m. kir. Kúria (1908. június 16. 4,636 szám B. 1908.) következő végzést hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete a megelőző íőtárgyalási eljárásokkal együtt, a Bp. 384. §. 4. pontjának hivatalból észlelt semmiségi okából megsemmisíttetik és a per az esküdtbiróság elé utasittatik. indokok: Az 1897 : XXXIV. t.-c. 16. §-a szerint a Btk. 461. §-a értelmében közhivatalnokoknak tekintendő személyek ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetében az esküdtbiróság itél. Minthogy pedig a honvédelem, mint állami feladat, alaptörvényeink által (1848 : III. t.-c. 14 §. 1867 : XII. t.-c. 9-15. §§.) a közigazgatás teendői közé van sorozva és minthogy az állami közigazgatás bármely ágában hivatalt viselő, szolgálatot vagy megbízást teljesítő személyek a fentjelzett értelemben közhivatalnokok: a Btk. szempontjából a hadügyi közigazgatás által alkalmazott katonatisztek is a közhivatalnokok tekintete alá esnek. Áll ez nemcsak a szűkebb értelemben vett katonai közigazgatás közegeiről (katonai tisztviselőkről), hanem a megbízatásuknál fogva a tettleges védelemre hivatott és e feladatukban hatósági (parancsnokló) hatáskörrel felruházott u. n. kombattáns tisztekről is. E felfogáson alapszanak többek között a Btk. 270. §-ának intézkedései is. Hogy az ezen §. 1. pontjában említett »hatóság vagy annak küldöttsége* kifejezés alatt a katonai hatóságok és küldöttségek is értendők, ezt a bírósági gyakorlat mindig elismerte. De e felfogásra mutat a Btk. 270. §-ának 3. pontja is, mely a közös hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség, vagy ezek önálló részei ellen elkövetett becsületsértést vagy rágalmazást az üldözhetőség feltételeire nézve a polgári hatóságokkal egyenlő elbánásban részesíteni. E törvényhelynek ugy értelmi, mint törvényszerkezeti összefüggése mutatja, hogy a törvény a katonai testületeket habár azokról, sajátos szervezetük miatt külön intézkedik, — a többi közhatóságokkal azonos természetű intézménynek tekinti. Ezek szerint a főmagánvádlók, mint tényleges szolgálatban OG 131 álló katonatisztek, a Btk. 461. §-ának tekintete alá esnek, az ily személyek ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés elbírálása pedig az 1897: XXXIV. t.-c. 16. §. második bekezdése szerint az esküdtbiróság hatáskörébe tartozván, mindkét alsóbiróság túllépte hatáskörét, midőn jelen ügyben eljárt és itélt, ami a Bp. 384. §. 4. pontjának, e § utolsó bekezdése szerint mindig hivatalból észlelendő semmisségi esete. Ehhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletét a Bp. 437. §• második bekezdése alapján meg kellett semmisíteni és a pert a törvényes hatáskörű esküdtbirósághoz kellett utasitani. A sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjában meghatározott bejelentési kötelezettség a nem politikai lapokra is kiterjed, mert különben a sajtótörvény 33. §-ában kimondott fokozatos felelősség az ily lapokkal szemben hatályositható nem volna, a sajtotörvény 36. §-a pedig, mely a felelős személy helyettesítéséről rendelkezik, értelemmel sem birna, ha az esetleg helyettesítendő személy a hatóságnál bejelentve nem volna. A miskolci kir. törvényszék: Gy. B. vádlottat a sajtótörvény 31. §-ába ütköző és e §. szerint minősülő sajtóvétségnek vádja alól menti. Indokok: Minthogy a sajtótörvény 30. §-a szerint újság vagy időszaki lap, amely havonkint legalább kétszer jelenik meg, azon hatósághoz, amelynek kerületében az ily lap megjelenik, annak alispánjához, főkapitányához, grófjához, polgármesteréhez csak akkor jelentendő, illetve nyújtandó be a nyilatkozat, ha az illető lapnak tartalma akár részben, akár egészben politikai tárgyak körül forog; minthogy a vádlott szerkesztésében, illetve kiadásában megjelent, s a vádbeli «Magyar szent korona országai vasutas szövetsége miskolci kerül- hivatalos közlönyéinek tartalma sem egészben, sem részben politikai tárgyak körül egyáltalán nem forog, hanem az csak hivatalos vasúti szövetségi s a vasutasoknak egymásközti ügyeik megbeszélését tartalmazza; ily lapokra nézve pedig nyilatkozat benyújtására a sajtótörvényben törvényes rendelkezés nem foglaltatik; s minthogy ezek szerint vádlott lapjának az illetékes hatósághozi be nem jelentés által mulasztást, s illetve büntetendő cselekményt nem követett el; ezeknél fogva vádlottat az elleae a sajtótörvény 31. §-ában meghatározott sajtóvétségnek vádja alól felmenteni kellett. (1907 szeptember 5. 6,095/907. sz.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, vádlottat bűnösnek mondja ki a sajtótörvény 31. §-ában meghatározott sajtórendőri vétségben azért, mert a vádlott az első. bíróság ítéletében körülirt havonkint kétszer megjelenő lapot adott ki anélkül, hogy arra nézve a sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjában megjelölt nyilatkozatot B.-megye alispánjához benyújtotta volna és azért a sajtótörvény 31. §-a alapján a Btk. 92. §-a alkalmazásával 10 K fő- és 5 K mellékbüntetésre ítéli. Indokok : Habár a sajtótörvény 30. §-ának bevezetése csak az egészben vagy részben politikai tartalmú újság, vagy időszaki lap kiadásának feltételeit emliti fel, mindazáltól a sajtótörvény 33. és 36. §-aiból, melyek a felelős személyek sorrendjének meghatározásáról, illetve a fogságba került felelős személy helyettesítéséről rendelkeznek, kétségtelen, hogy a felelős személyeknek bejelentésére vonatkozó kötelezettség minden, havonkint legalább kétszer megjelenő időszaki sajtótermékre kiterjed, és pedig tekintet nélkül annak politikai vagy nem politikai tartalmára. Minthogy pedig tény az, hogy a kérdés alatti lap M n havonkint kétszer megjelent anélkül, hogy arra nézve a sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjában megjelölt nyilatkozat B.-megye alispánjához benyujtatott volna, továbbá, hogy a lapnak megjelenéséért és szétküldéséért a vádlott felelős, hogy eme lap kiadójának ő tekintendő; minthogy a sajtótörvény 31. §-a szerint a nyilatkozat benyújtásának kötelessége az időszaki sajtótermék kiadóját terheli, minthogy eszerint a vádlott ellenében, tekintet nélkül arra, hogy az általa kiadott lapnak példánya politikai tartalmu-e vagy nem, a sajtótörvény 31. §-ában meghatározott sajtórendőri vétség tényálladéka fenforog : annálfogva őt eme vétségben bűnösnek kimondani stb., stb. kellett. (19' is január hó 8 43/908. sz.) A m. kir. Kúria: (1908 április 14. 2,872 908. sz. a. I. Bt.) A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: Vádlott a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert az általa kiadott lap