A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 31. szám - Becsület és becsületsértés. 4. [r.]

122 A JOG 5% kamata erejéig felülbekebelezni, illetve az alzálogjogot a kir. államkincstár javára bekebelezni rendelte a felfolyamodó pénzintézet által kibocsájtott záloglevelek összességének biztosítására szolgál és ez a körülmény C. 4. sorsz. a. fel is van jegyezve, arra pedig az 1876: XXXVI. t.-c. 17. §-a szerint, a csőd esetét kivéve, harmadik személyek, kik közé a kir. kincstár is tartozik, jogokat nem szerezhetnek. A m. kir. Kúria: (1908 április 14. 0,453. sz.) A másodbiróság végzését indokolása alapján helybenhagyja. Bűnügyekben, Az 1894 : XXXIII. t.-c. 44. igában meghatározott kihágást követi el az a nő, aki a születési anyakönyvbe bejegyzett családi és utónév helyett más nevet használ anélkül, hogy erre a házassági viszonyból kifolyóan jogositva lenne. — A Bp. 13. ij-a értelmében sértett az, kinek jogosan viselt nevét más bitorolja. A kir. Kúria : (1908. május 6. 3,264/908. sz. a. 1. B. t.) A koronaügyész perorvoslatát alaposnak találván, kimondja, hogy az a nö, aki más családi és utónevet visel, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve, csak abban az esetben nem büntethető az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-ában körülirt anyakönyvi kihágás miatt, ha az emJitett családi és utónév használatára a házassági viszonyból kifolyóan jogosult. Kimondatik továbbá, hogy az, aki valamely nevet jogosan visel, ennek bitorlása által jogaiban sértettnek (BP. 13. $-ának hatodik bekezdése) tekintendő', s ehhez képest a bűnvádi perrendtartás szerint a sértettet illető jogokat igénybe veheti. Megsértette tehát a törvényt a békéscsabai kir. járásbíróság 7,190. B. 100/3. sz. a. hozott ítéletével, mikor M. Zs. vádlottat az 1894: XXXIII. t.-c. 44. §-ában meghatározott és ezen törvény 83. §-a szerint büntetendő anyakönyvi kihágás vádja alól felmentette, habár megállapította, hogy vádlott az özv. M. S.-né nevét jogosulatlanul használta. Megsértette a törvényt a gyulai kir. törvényszék mint másodfokú bíróság is annyiban, amennyiben az említett névbitorlás miatt sértettként fellépett özv. B. G.-né szül. M. M.-tól a sértett minőségét megtagadta és annak a felmentő ítélet ellen közbevetett felebbezését visszautasította. Jelen határozat a felekre nézve nem bír hatálylyal. Indokok: Ozv. B. G.-né szül. M. M. aradi lakosnőnek azon feljelentése folytán, mely szerint M. Zs. békéscsabai szakácsnő nem az anyakönyvébe bevezetett ezt a családi és utónevét, hanem dacára annak, hogy nem volt felesége M. S.-nek, jogtaianu özv. M. S.-né nevet használ, az ügyészségi megbízott M. Zs. ellen az 1894. XXXIII. t.-c. 44. §-ában körülirt és ezen törvény 83. §-a szerint büntetendő anyakönyvi kihágás miatt emelt vádat. A békéscsabai kir. járásbíróság a vádlott védője által a tárgyaláson tett előterjesztés alapján megállapítottnak vette ugyan, hogy M. Zs. özv. M. S.-né nevét használja, őt mégis, habár nem is állíttatott, hogy vádlott az említett név használatára jogositva volt, a kérdéses kihágás vádja alól, hivatkozással a BP. 326. §-ának 1. pontjára, felmentette azzal, hogy a jelen esetben a vád tárgyává tett kihágás tényálladéka nem forog fenn. Az ítélet indokolása szerint ugyanis az 1894. évi XXXIII. t.-c. 14. §-a csak a születési anyakönyvbe bejegyzett családi és utónév jogtalan használatát tiltja ; ellenben a házassági viszonyt, illetőleg az özvegyi állapotot jelző elnevezés jogtalan használata minthogy a nő férjhezmenetele utólag sem jegyeztetik be a születési anyakönyvbe, nem esik a törvény tilalma alá. A sértettként fellépett özv. B. G.-né szül. M. M.-nak ezen ítélet ellen közbevetett felebbezését a gyulai kir. törvényszék mint másodfokú bíróság a BP. 550. §-a alapján visszautasította azért, mert özv. B. G.-né ki nem mutatta, hogy bármely jogát sértette vagy veszélyeztette volna a vád tárgyát képező cselek mény; anélkül pedig a BP. 13. §-a értelmében sértettnek nem tekinthető. A békéscsabai kir. járásbíróság azzal, hogy M. Zs.-t az eljárás tárgyát képező anyakönyvi kihágás vádja alól a fentebb részletezett indokokból felmentette, a törvényt megsértette. Az L894: XXXIII. t.-c. 44. i?-ának első bekezdése szerint ugyanis senki sem viselhet más családi és utónevet, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve és ezen rendelkezés megszegését az idézett törvény 83. §-a 200 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágásnak minősiti. A 44. §-ban kifejezett szabály alkalmazásánál azonban nem hagyhatók figyelmen kivül az egyébként fennálló törvényeknek és a törvényes gyakorlatnak azok a megállapításai sem, melyek a név használatára vonatkozván, az emiitett szabály kiegészítését vagy megszorítását tartalmazzák. A házastársak közötti jogviszonynak, s különösen a férj családfői minőségének egyik lényeges folyományát az képezi, hogy a nő férjhezmenetele által férje nevét, címét és polgári állását nyeri. Ezzel kapcsolatban áll az I894:XXXI1I. t.-c. 64. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a házasságkötésnél eszközlendő házassági anyakönyvi bejegyzésnek a házasulok családi és utónevét és állását is tartalmaznia kell. Ezekhez képest a férjes nő férjének a házassági anyakönyvbe bejegyzett nevét viseli; használhatja ezt a nevet férjének halála után annak özvegye is ; az elvált nem vétkes nő pedig férje nevét az 1894. évi XXXI. t.-c. 94. §-a és az ennek alapján kifejlődött birói gyakorlat értelmében a házasság felbontása után is megtarthatja, ha a biróság a nőt az elvált férje nevének viselésétől el nem tiltotta. Kétségtelen ezekből, hogy az a nő, aki a házassági viszonyból kifolyóan férje nevét használja, minthogy ezzel törvényileg biztosított jogát gyakorolja, azon a címen, mert más családi és utónevet visel, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve, az 1894. évi XXXIII. t.-c. 44. §-a alapján nem vonható felelősségre; de másrészt kétségtelen az is, hogy abban az esetben, ha a nő a születési anyakönyvébe bejegyzett családi és utónév helyett más nevet használ anélkül, hogy erre a házassági viszonyból kifolyóan jogositva lenne, az idézett 44. §-ában körülirt anyakönyvi kihágás tényálladéka fenforg. Minthogy pedig M. Zs. a kir. járásbíróság megállapítása szerint nem a születési anyakönyvébe bejegyzett családi és utónevét, hanem özv. M. S.-né nevét anélkül, hogy arra jogositva lett volna, vagyis jogosulatlanul használta; s minthogy a név használata egyértelmű annak viselésével, nyilvánuló, mikép vádlott a terhére rótt anyakönyvi kihágás vádja alól a kir. járásbíróság ítéletében felhozott indokokból nem volt felmenthető. A kir. törvényszék azzal, hogy a sértettként fellépett özv. B. G.-né szül. M. M.-tól a sértett minőségét megtagadva, ennek alapján a nevezett nő részéről a kir. járásbíróság felmentő Ítélete ellen használt felebbezést visszautasította, szintén a törvényt megsértette. A névnek mint a személy megjelölésére és a családi hovátartozás felismerésére szolgáló jelnek az állami élet és a jogrend szempontjából való fontossága kitűnik már abból, hogy az 1894: XXXIII. t.-c. 38. §-a szerint minden embernél a családi és utónév a születési anykönyvbe bejegyzendő s hogy ezen törvény 44. §-a más családi és utónévnek, mint a születési anyakönyvbe bejegyzettnek, használatát a 83. §-ban megállapított büntetés terhe alatt tiltja. De a magánjogi jogviszonyokban is rendkívül nagy fontossággal bír a név, amennyiben azzal nyer megjelölést viselőjének a személyisége ; s amennyiben a jogügyleteknél és a jogszerzésnél ezek alanyai legbiztosabban neveik után ismerhetők fel. Ebből következik, hogy a név védelme a személyiség védelme s hogy minden személyt a saját nevéhez való jog megillet, melynek természetszerű folyománya az, hogy mást ugyanazt a nevet jogtalanul nem használhatja. Kétségtelen ezekből az is, hogy valak nevének más által való jogosulatlan használata a név jogos viselőjének jogait sérti, vagy legalább veszélyezteti; hogy tehát a név jogos viselője annak bitorlása által a BP. 13. §-ának hatodik bekezdése értelmében jogaiban sértettnek tekintendő. Minthogy pedig a fenforgó esetben nem vonatott kétségbe, hogy a feljelentőként szereplő özv. B. G.-né a M. családi nevet jogosan viseli, s hogy a feljelentett M. Zs. ezt a nevet bitorolja, nyilvánvaló, mikép a törvényszék a nevezett feljelentőtől a sértett minőségét és a felmentő Ítélet elleni felebbezés jogát csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a kétrendü törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a BP. 442. §-ának utolsó, bekezdésén alapul.