A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 31. szám - Becsület és becsületsértés. 4. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához Budapest, 1908. augusztus 2. Köztörvényi ügyekben. A szolgálatadó követelheti, hogy a balesetet szenvedett munkás, kinek tartására köteleztetik, csak megfelelő szolgálat teljesítése ellenében részülhessen a tartásdíjban. A budapesti kir. ítélőtábla: (9,853/1907.) Az elsőbirósági ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy alperest az általa 1906. dec. 31-ig teljesített fizetések fejében 4,205 K 20 fii. beszámítására jogosítja fel és hogy alperes jogosult mindenkor a felperes havi munkabéréből a 72 K járadékot beszámítás utján kiegyenlíteni, kimondja egyszersmint a kir. Ítélőtábla, hogy az alperes kártérítési fizetése korlátlanul attól az időtől veszi kezdetét, amidőn felperes a munkából akár alperes jogtalan elbocsájtása folytán, akár jogos indokból kilépni kénytelen. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, a 120 K-ra, a havi járadéknak 72 K összegben történt megállapítására vonatkozó részében az abban felsorolt indokok alapján s még azért is helybenhagyta, mert a 12,138/907. sz. kérvény mellett bemutatott munkabérkimutatásból is kitűnik, hogy felperes az év minden napján évenként átlag 5 napi szabadságot leszámítva, munkában állott, alkalmaztatása tehát olyan volt, hogy részére évenként 864 K munkabér számitható, amiből egy hóra 72 K esik. Ki kellett egyszersmind mondani az Ítéletben, hogy alperes a 72 K járadékot a felperes munkabérébe való beszámítás utján kiegyenlíteni jogosult, s hogy alperesnek korlátlan fizetési kötelezettsége csak a munkaviszonynak alperes részéről való jogellenes, vagy felperes részéről jogos indokból bekövetkezett megszüntetésével veszi kezdetét, mert a kötelezett félnek jogában áli a sérültet ugyanazzal a javadalmazással alkalmazni, amelylyel ez sérülése előtt birt és a kártérítés összegét a javadalomba való beszámítás utján kiegyenlíteni, mert továbbá ebben az esetben a sérültet károsodás nem éri, amiből következik, hogy amennyiben a munkaviszonyt önként, vagy nem jogos indokból szünteti meg, kártérítésre igénye nem lehet. Az alperes azonban a csatolt nyugták és fizetési ivek szerint felperes részére az 1902. máj. 10-ig fizetett táppénz fejében 130 K stb. összesen 4,205 K 20 f-t fizetett ki, alperest tehát ennek az összegnek beszámítására kellett feljogosítani. A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítéletét indokai alapján annyival inkább helybenhagyja, mert az a körülmény, hogy alperesnek a felpeies irányában fennálló kártérítési kötelezettsége jogerősen már megállapittatott, nem zárhatja ki a bíróságnak a kártérítés mikéntjére és mérvére vonatkozó oly további intézkedését, amely szerint felperes a kártalanítás fejében megállapított tartásdijat csak a neki felajánlott megfelelő szolgálat teljesítése ellenében igényelheti. (654/908. sz.) A munkaadónak a munkást ért balesetből eredő kárért való vagyonjogi felelőssége annak a vagyonjogi hátránynak megtérítésén tul, mely a munkást a baleset folytán beállott munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által érte, a szépséghibából esetleg származható és kellő biztossággal meg nem állapitható vagyoni hátrányok kártalanítására ki nem terjeszthető. A m. kir. Kúria: (1908. március 19. 447,1907. sz. a.) A másodbiróság Ítéletét annyiban, amennyiben azzal az alperesek kártérítési kötelezettsége azért a kárért, mely a kiskorú Sch. T.-t az ő gyárukban ért baleset folytán beállott munkaképességcsökkenés által érte, megállapittatott, — helybenhagyja, ellenben annyiban, amennyiben az elsőbirósági Ítéletekkel az alperesek kártérítési kötelezettsége kiskorú Sch. T. jobb kezének a baleset folytán bekövetkezett eltorzulása által reá hárult hátrányokért is megállapittatott, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s az ebből származott kártérítési igényével felperest elutasítja, egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletét feloldja. Indokok: A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét annyiban, amennyiben azzal az alperesek kártérítési kötelezettsége azért a kárért, mely a kiskorú Sch. T.-t az ő gyárukban ért baleset I folytán beállott munkaképességcsökkenés által érte, megállapittatott azért hagyta helyben, mert az alperesek kartongyárában a gépek mellett végzett munka állandó veszélylyel jár és az ily munkánál a munkást a gépek által okozott baleset folytán ért károkért a munkaadó felelős, ha csak nem bizonyítja, hogy a baleset a sérült ember hibájából vagy elháríthatatlan eseményből, vagy egy harmadik személy elháríthatatlan cselekményéből eredt s mert habár a másodbiróság által helyesen megállapított tényállás szerint, a gép tisztogatása, melynél Sch. T. dolgozott, oly napokra szokott elrendeltetni, mikor az üzem nem folyt, s a baleset napján s a Sch. T. jelentésében oly rendelkezés történt, hogy a gép a reá következő második ünnepnapon fog tisztíttatni és Sch. T. ennek dacára fogott a csak kis időre megállított gép tisztogatásába és tekintettel arra, hogy Sch. T. a baleset idejében alig 14 éves volt, az ily serdületlen és a kellő értelmi fejlettséggel nem bíró gyermekek pedig még tettök következményeit megfelelően mérlegelni nem képesek, a Sch. T. terhére oly hibául nem minősíthető, mely a munkaadót a felelősség terhe alól felmentené, valamely elhárithatlan cselekménye pedig a baleset körül nem merült fel, mert végül alperesnek a 6. alattiban foglalt kiegyezésre alapított kifogása a másodbirósági ítéletnek az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokoknál fogva figyelmet nem érdemel. Ellenben annyiban, amennyiben az alsóbirósági Ítéletekkel az alperesek kártérítési kötelezettsége a kisk. Sch. T. jobb kezének a baleset következtében beállott eltorzulása folytán reáhárult hátrányokért is megállapittatott, a kir. Kúria az elsőbiróságok ítéletét azért változtatta meg és felperes az ebből származtatott kártérítési igényével azért utasíttatott el, mert a munkaadónak a munkást ért balesetből eredő káráért való vagyonjogi felelőssége annak a vagyoni hátránynak megtérítésén tul, mely a munkást, a baleset folytán beállott munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által érte, a szépséghibából esetleg származható és kellő biztossággal meg nem állapitható vagyoni hátrányok kártalanítására ki nem terjeszthető. Egyebekben a kir. Kúria az 1908: LIV. t.-c. 108. §-a alapján minkét alsóbirósági Ítéletet azért oldotta fel, mert a jelen ítélet feloldó részében megjelölt kérdések a perben kellően felderítve nem lettek, eme hiányok pótlása nélkül pedig a per kellően el nem bírálható. A jelzálog-intézeteknek jelzálogilag biztosított kölcsön követeléseire harmadik személyek, kik közé a kir. kincstár is tartozik, jogokat nem szerezhetnek. A titeli jbiróság: A titeli kir. adóhivatalnak Ask. 1,681 905 sz. a. kelt kimutatása alapján az alzálogjog 56 K. 50 f. illeték erejéig az 5% kamatláb kitüntetése mellett, a csurogi 2,521. sz. betétben C. 2., 3. és 4. a. az újvidéki takarékpénztár után a magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja, mint r.-t. javára 10,000 K. tőke és jár. erejéig bekebelezett zálogjogra a kincstár javára bekebeleztetni rendeltetik. A szegedi ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének a megváltoztatásával a titeli kir. adóhivatalt a zálogjog bekebelezése, illetőleg felül bekebelezése iránt előterjesztett kérelmével elutasítja. Indokok : A csurgói 1,521. sz. tkv. betétben C. 2. sorsz.. a. zálogjogilag biztositott s a magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjára C. 3. sorsz. a. engedményezett az a 10,000 K. követelés, melyre az elsőbiróság a zálogjogot 56 K. 50 f. és ennek