A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 29. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 4. [r.]

A JOG 227 A birói függetlenség és a bírák memoranduma. (Folytatás.) Társadalmunk, mondhatnánk közéletünknek egyik szégyenfoltja a protekció. Tudjuk, hogy ez nem kizáróan hazai baj, hanem hogy szerte e világon mindenütt burjánzik. De másutt is, nálunk is szünetlenül keresik az eszközöket e rettenetesen pusztitó baj kiirtására. A birói kinevezések körül a szokásos értelemben vett protekciónak ugyan semmiféle okból sem volna helye, azért mondottuk föntebb, hogy protekciónak közvetlen vagy közbevetett igénybevételét biróvá kinevezés, vagy a birói pályán előlépés érdekében a bíró, vagy birójelölt súlyos fegyelmi vétségének kellene minősiteni és ha valahol, ugy itt kellene megvalósítani az 1893: IV. t.-c. 5. §-ába iktatott azt az elvet, hogy «a kinevezésnél nem a rangsor, hanem e mellett a szakképzettség, érdemesség és alkalmazhatóság a döntő.» Mégis jól tudjuk, a protekció csábjai a birói kinevezések körül sem pihennek és az igazságügyminisztert sem kímélik meg, aki néha, bár akarata és meggyőződése ellenére, kénytelen alárendelni a közérdeket a pártpolitikai érdeknek oly kényszerhelyzet, amelybe az igazságügyminisztert juttatni sohasem volna szabad, mert nyilvánvaló, hogy minden ilyen befolyásolás egyértelmű a biróság függetlensége ellen irányitott támadással. És bár kétségtelen, hogy a miniszter erélye, egyénisége ebben a tekintetben is fölötte megnyugtató biztositék; bár örömmel tapasztaljuk, hogy Nagyméltóságod kinevező javaslatai tekintetében mily állhatatossággal állott és áll ellen mindennemű illetéktelen beíolyásolásnak : ebben a kérdésben is csak ismételhetjük fönn már kifejezett azt a nézetünket, hogy intézményeket nem szabad egyeseknek kiváló egyéni tulajdonságaira alapitani, hanem azokat olyan talajra és oly szilárdan kell építeni, hogy semiféle külső hatás ne ingassa meg azokat, bárkinek gondozására is bizvák. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a birói hatalom gyakorlásának alkotmányjogi fogalmából és jelentőségéből természetszerűen folyik az az elv, hogy a birák kinevezésére a döntő befolyást maguk a bíróságok gyakoroljak oly képen, hogy ezeknek jelölései legyenek a miniszterre egyedül irányadók előterjesztéseinek megtételénél. Ily módon nemcsak abban az irányban volna biztositék, hogy a mindenképen legalkalmasabbak jutnának az őket megillető helyekre, mert hiszen senki sem ismerheti annyira a birák képességeit és valamely állásra rátermettségüket, mint a velük együtt működő, munkásságukat állandóan biráló és felülbíráló kartársaik, — hanem abban az irányban is, hogy illetéktelen befolyás nem gázolna a birói függetlenség szentségében és nem veszélyeztetné magát ezt a függetlenséget, 'nem lehetvén független az a biró, aki külső befolyásnak köszöni előrehaladását. A törvényhozásnak, amely az elsőfokú bíróságoknak közvetlen felügyeletét máris a kir. Ítélőtáblákra bizta, ezen a nyomon kellene kiépítenie a birói hatalomnak elválasztását a végrehajtó hatalomtól. Az összes bíróságok belső életének és működésének egész berendezése, O felsége főfelügyelő jogának épségben maradásával, kizáróan a bíróságok hatáskörébe tartozzék, de ide tartozzék a bíráknak kinevezésre kijelölése is oly hatással, hogy ez az igazságügyi miniszterre előterjesztései megtételénél, kötetező legyen. Kétségtelen, hogy első pillantásra ennek az elvnek a megvalósítása a miniszteri felelősség alkotmányjogi alapelvébe látszik ütközőnek és már ezért sem találhatna azonnali kedvező fogadtatásra. Közelebbről vizsgálva azonban a kérdést, ez az ellenvetés is könnyen megcáfolható. A birák illetve a birójelöltek (jegyzők) általában a pályázók minősítését természetszerűen ma is a bíróságok végzik. (Hogy a minősítés mai rendszere ellenkezik a birák és a közszolgálat érdekével, mivel az elnök önkényes belátásának van kiszolgáltatva és mert a titkos minősítést éppen a biróság köréből kellene kiküszöbölni, mivel itt az «audiatur et altéra pars» minden érdemleges eljárásnak alapvető gondolata, — erről most ne essék szó.) Az igazságügyminiszter tehát, aki a kinevezésre kerülők nagy többségét, a dolog természeténél fogva amúgy sem ismerheti, előterjesztéseinél erre a minősítésre kénytelen támaszkodni és az ezen alapuló arra a kijelölésre, amely a bizottságok vezetői részéről elébe kerül. A valóságban tehát ma is a bíróságok kijelölése dönt az esetek túlnyomó részében; már gyakorlati okokból is és szives készséggel elimerjük azt a tényt is, hogy Nagyméltóságod hivatali működésének egyik különösen tiszteletreméltó jellemvonása, hogy alig-alig méltóztatik eltérni a bíróságok kijelöléseiben foglalt javasla toktól. Amin tehát változtatni kellene, az csak az, hogy az igazágügyminiszter kötve legyen a bíróságok kijelöléséhez olyképen, hogy kinevezésre csakis a jelöltek közül tegyen előterjesztést a legfelsőbb helyen. A kinevező jogkörnek ilyen megszorítása nem áll példa nélkül állami életünkben. Hiszen még Ő Felsége kinevező jogát is korlátozta a törvényhozás, midőn az 1870: XVIII. t.-c. 6. §-ában kimondotta, hogy «az állami számvevőszék elnöke a képviselőház kezdeményezése folytán, az országgyűlés által kijelölt három egyén közül, Ő Felsége által a miniszterelnök ellenjegyzésemellett neveztetik ki.» A közös hadsereg és a honvédség tisztikarának tagjául nem nevezhető ki az, akit az illető tisztikar becsületügyi tanácsa nem tart alkalmasnak a tisztikarba való befogadásra. A tudomány-egyetem tanácsának kijelölő fölterjesztései nyilvános tanár kinevezése érdekében a vallás- és közoktatásügyi miniszterre nézve a gyakorlat szentesitette szokás alapján csaknem kötelezők stb. A kinevezés körül való szabadabb elhatározás lehetőségének érdekében annak sem volna semmi akadálya, hogy a ma szokásos hármas kijelölés helyébe a jövőben esetleg egy nagyobb számú kijelölés lépjen. Sőt még avval is lehetne bő viteni a miniszter döntésének körét, hogy az egyszer már jelöltek közül, ha a jelölésre jogosult bírósági szerv időközben kifejezetten nem vonja vissza kijelölő javaslatát, a miniszter későbben is választhat, mert hiszen igy is csak feltétlenül alkalmas erő jutna az üresedésben levő állásba, már pedig minden kinevezésnek csakis ez lehet a közérdekű célja. ^Befejezése következik.) Belföld. Ügyvédi dijszabás. (Elfogadva a szegedi ügyvédgyülés által.) a) A polgári, peres és perenkivüli ügyeknél. A rendes, sommás eljárás és a váltóperben: az egyszerű keresetért, kifogásért, periratért, előkészitő iratért, a végrehajtási és ingatlan árverés iránti kérvényért, makacssági, egyezségi és beismerés melletti, ugy egyéb egyszerű, érdemleges (egyes v. társas biróság előtti, pertári) tárgyalásért, felfolyamodásért, ugy indokok nélküli felebbezésért, végrehajtás, avagy (ingó, ugy ingatlan) árverés foganatosításért és más hasonló természetű beadvány, és eljárásért; mindez helyben, és amennyiben az egyes eljárás az általános ügymenetből kifolyólag követelt várakozást és időveszteséget is beleértve, 3 óránál többet nem vesz igénybe. A dijban benfoglaltatik a tényállás kideritése körüli ténykedés, az irás- és másolási dij, a beadvány felszerelésének és benyújtásának a dija 3 példányig. Minden további példány 1 koronával több. Perérték : Kor.-tól Kor.-ig Kor. 20 4 20 40 7 40 70 10 70 100 12 100 150 14 150 200 16 200 300 18 300 400 20 400 500 23