A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 29. szám - Becsület és becsületsértés. 2. [r.]

226 A JOG Becsület és becsületsértés. Irta dr. AUER PÁL II. Becsületsértés, — amint láttuk — nincsen. Becsületünktől csak mi magunk foszthatjuk meg magunkat, más senkisem. Az, aki minket sértő szóval illet, nem sérti meg becsületünket. Ha ugy lenne, kénytelenek lennénk akármilyen semmiházi gorombaságából levonni a konzekvenciát és kerülni a becsületes emberek társaságát. Mennyivel vigasztalóbb, mennyivel igazságosabb és menynyivel logikusabb volna, ha átmenne a köztudatba, hogy becsületétől mindenki csak önmaga foszthatja meg magát. Ebből azonban nem következik az, hogy amit rendszerint becsületsértésnek szokás nevezni, hogy az a bűncselekmény, amelyet a büntetőtörvények ilyen néven tárgyalnak, nem büntetendő. Bűncselekmény az, és pedig súlyosabb, mint amilyennek a legtöbb kódex feltünteti. A becsületsértés mivoltának általános felfogását azonban teljesen elhibázottnak tartjuk. Kiindulva azon helytelen és az I. fejezetben megcáfolt alaptételből, hogy a becsületünk mások kezében van, a becsületsértés főtényálladéki elemét abban szokás látni, hogy a becsületsértő szó vagy tett minket megszégyenít, meggyaláz, közmegvetésnek tesz ki. Vagy közvetve : sért és ezáltal az emberek előtti értékünket csökkenti. Mi a «becsületsértés» szó helyett a «lelki sértés» kifejezést tartanok helyesnek, főtényálladéki elemnek pedig a lelki fájdalom-okozást tekintjük. Szerintünk az u. n. becsületsértést az követi el, aki valakinek lelki sértetlenségét megtámadja, valakinek lelki fájdalmat okoz oly szóval vagy tettel, mely azok szemében, akik közt az illető megfordul, megalázónak szokott tekintetni. Mintahogy van testi sértés, ugy van tehát lelki sértés is. Mindkettő fájdalmat okoz (bárha a testi sértés némelyek szerint nem mindig); az előbbi testi, az utóbbi lelki fájdalmat. A lelki fájdalom legalább épp oly gyötrő, mint a testi, sőt akárhányszor testi fájdalmat idéz elő. A testi sértést szigorúan bünteti a törvény, a lelki sértést ugyanolyan szigorúan kellene büntetnie. Ennek az u. n. becsületsértésnek azonban a becsülethez mindössze annyi köze van, hogy a lelki fájdalom rendszerint azáltal okoztatik, hogy valaki kételkedik benne, hogy a sértettnek van becsülete, vagy állítja, hogy kételkedik benne vagy pedig ugy viselkedik sértettel szemben, mint ahogy egy becsületét vesztett emberrel szemben viselkedni szokás. A becsület megsértéséről azonban természetesen szó sincs. A lelki sértés általában ugy bírálandó el, mint a testi. Itt is van előkészítő cselekmény. Pl. ha kényes beszélgetésbe kezdek, hogy ennek folyamán alkalmam legyen valakit megsérteni. Itt is van kísérlet. Pl. ha valakit egy meggyalázó szóval meg akarok bántani, de az illetőnek ezzel lelki fájdalmat nem okozok. Mint a testi sértésnél, ugy a lelkinél is megkülönböztetjük a könnyű és súlyos sértést, a szerint, hogy a fájdalom okozás nagyobb volt vagy kisebb. A lelki sértés (becsületsértés) is elkövethető jogos védelemből. Pl. ha valaki fojtogat, és én őt kétségbeesésemben sértő kifejezésekkel illetem, nem vagyok büntethető. Nehezebb a dolus és culpa kérdése. A testi sértés elkövethető szándékosan és gondatlanságból. Két kérdés merül fel már most. Elkövethető-e lelki sértés (becsületsértés) is gondatlanságból, és okvetlenül kell-e a becsületsértéshez a sértő szándék. Ha egy elvált asszonynak, anélkül, hogy tudnám, hogy házassága felbomlott, azt mondom, hogy nem tartom korrekt asszonynak, aki válik az urától, ezzel talán lelki fájdalmat okozok, lelki sértést követek el — és még sem vagyok büntethető. A gondatlanságból okozott testi sértés büntettetik, mig a lelki nem. Ez tehát következetlenségnek látszik. Pedig nem az. A lelki sértés, amint láttuk, éppúgy elkövethető gondatlanságból, mint a testi, mig azonban az utóbbi büntetetik, addig az előbbi nem. Ennek azonban egyszerű magyarázata az, hogy a gondatlanságból okozott testi sértésnél az eredmény kényszeríti az igazságszolgáltatást, hogy büntessen — célszerűségből. A gondatlanságból okozott lelki sértésnél, a culposus becsületsértésnél azonban erre azért nincs szükség, mert itt az eredmény rendszerint sokkal kevésbbé súlyos. Ha ugyanis a sértett megtudja, hogy őt nem is akarták — mondjuk becsületében — sérteni, aligha lesz nagyobb lelki fájdalma. Mig a testi sértésnél, ha a sértett megtudja is, hogy őt nem akarták sérteni, fizikai fájdalmain ez a tudat aligha fog enyhíteni. A másik kérdés, vájjon szükséges tényálladéki eleme-e a dolus a becsületsértésnek ? A jogtudósok véleménye e tekintetben ép oly különböző, mint a birói gyakorlat. így Starkie (Treatise on the law of libel and slander) azt mondja, hogy ha valaki olyat követ el> amit a törvény bűncselekménynek mond, tekintet nélkül az indokokra, szándékra és körülményekre, büntetendő. Szerinte, ha valaki felmentetnék a büntetőjogi felelősség alól, csak azért, mert nem volt rossz szándéka, ugy az egyén lelkiismerete lenne biróvá a törvény alkalmazója helyett. Hasonlóan gondolkodik a német Schwarze, aki érdekes példával igyekszik bizonyítani, hogy a becsületsértés megállapítandó akkor is, ha nincs dolus. Valaki nyílt* utcán megcsókol egy hölgyet. Nem volt becsületsértő szándéka, sőt ellenkezőleg, hódolatát akarta kifejezni. Dolus tehát szerinte nincsen és mégis fenforog a becsületsértés bűncselekménye. A gyakorlat nálunk megkívánja a dolust a becsületsértéshez, — habár van számos ellentétes határozatunk is. Szerintünk dolus nélkül nincs becsületsértés. A dolus azonban — ha az ellenkező nem kétségtelen — mindenkor fenforgónak vélelmezendő. Nem szükséges, hogy a dolus a fájdalmatokozásra irányuljon. Elegendő, ha az illető tudatában van annak, hogy sértő szavakat használ, vagy sértő cselekményt követ el. Álláspontunk megvilágítására szolgáljanak a következő példák. X. azt mondja Y-nak, hogy nem méltó a képviselőségre. Ez esetleg lelki fájdalmat okoz Y-nak, és mi még sem állapitanók meg a becsületsértést, ha X bebizonyítja, hogy nem volt sértő szándéka. Ha azonban X előbbi kijelentéséhez meg azt fűzi hozzá, hogy: mert a képviselőségre csak tisztességes ember méltó, — ugy a becsületsértést feltétlenül fennforgónak tekintjük. Itt ugyanis kétségtelen, hogy a dolus fennforog, mert akár akart X. lelki fájdalmat okozni Y-nak akár nem, kétségtelenül tudta, hogy mikor azt mondta, hogy Y. nem tisztességes, becsületsértő szót használ. Ez pedig teljesen elegendő a dolus megállapíthatóságához. így ha X nem is Y-nak mondja, hogy nem tisztességes ember, hanem Z-nek, talán nem is tudta és nem is akarta, hogy Y füléhez jusson a dolog, tehát nem is sejtette, hogy neki lelki fájdalmat okoz, mégis megállapítható a dolus és így a becsületsértés is, mert a sértő szó használata tudatos, szándékos volt. Schwarze példája eszerint nem bizonyítja, hogy a becsületsértés bűncselekményének a dolus nem tényálladéki ellema. A férfi, aki nyilt utcán megcsókol egy hölgyet, tényleg becsületsértést követ, de a dolus itt is megvan. Nem elegendő ugyanis, hogy a férfi hódolatát akarta kifejezni, tehát nem akart lelki fájdalmat okozni, mert azzal, hogy nyilt utcán tudatosan, szándékosan megcsókolt egy hölgyet, oly cselekményt követett el, melyről tudta, hogy megbélyegzőnek tekintik. A dolus fenforgása tehát minden esetre itt is vélelmezendő. Ennyit a becsületsértés tényálladéki elemeiről. (Folyt, köv.)