A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 28. szám - Összehasonlító tanulmányok a kriminológia köréből

A J lapodásra hivatkozással, jogfentartássai tétetett s minthogy ezenfelül peresfelek: az alperes által kinált és felperes által elfogadott íőeskün kivül más bizonyítékot nem nyújtottak : az itt előadott vitás ténykedés tekintetében egyéb bizonyíték hiányában az alperes által a felperesnek F. K. által leteendő eskünek megítélését az, hogy a nevezett a felperesnél viseltjiivatalából állítólag kilépett, nem gátolja felperesnek F. K. által leteendőleg megítélni s a per kimenetelét a kereseti követelés eme 4,176 K. 71 fillért tevő része s járulékai tekintetében a jelen Ítélet rendelkező része értelmében a főeskünek letételétől vagy le nem tételétől függővé enni kellett. Bűnügyekben. A Btk. 96. és 102. ij^-ban foglalt két jogszabály szembeállításából nyilvánvaló, hogy pénzbüntetéssel büntetendő cselekmény összbüntetés kiszabásának tárgya nem lehet; a Btk. 102 §-a nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a pénzmint főbüntetés a btőtörvények különös részében az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetési tételeken, vagy a Btk. 66., ill. 72., vagy pedig a Ktk. 21. § ainak alkalmazásán alapul. A m. kir. Kúria (3,517 8. szám 1908. máj. 7.) következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasitattatnak. Indokok : A kir. Ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész M. József vádlottat illetőleg a Bp. 385. §. 2. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert e vádlottra a Btk. 96. és 97. §-ai alapján fogházbüntetés lett volna kiszabandó. Továbbá semmisségi panaszt jelentett be B. Lajos vádlott védője a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján B. bűnösségének megállapítása miatt, nemkülönben M. József vádlott szintén a Bp. 385. §. 1. a. pontja alapján ugyancsak bűnösségének megállapítása miatt. B. Lajos vádlott a másodbirósági Ítéletnek előtte a Bp. 425. §-a második bekezdése ellenére történt kihirdetésekor csatlakozott a védője által használt semmisségi panaszhoz. A kir. Kúria B. Lajos bejelentését figyelmen kivül hagyva, az érdekében védője által, nemkülönben a M. József vádlott által használt semmisségi panaszokat, mint alaptalanokat a Bp. 437. §-a bekezdése értelmében elutasította. Mert a kir. Ítélőtáblának részben a kir. törvényszékkel egyező ténymegállapítása és helyes jogi indokolása szerint a vád alapjául szolgáló és a nevezett vádlottak terhére bizonyítottnak elfogadott tettek bűncselekményeknek, jelesül mindakét vádlottra vonatkozóan az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározott és a 2. §. szerint minősülő uzsora vétségében való bünsegédi részességnek, Mk József vádlottat illetően pedig ezenkívül a Btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségének ismérveit kimerítik. De alaptalannak találta a kir. Kúria a kir. főügyész semmisségi panaszát is s ez okból azt a Bp. 437. §-a negyedik bekezdése értelmében szintén elutasította. Igaz ugyan, hogy a Btk. 96. §-ának első bekezdése szerint, ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el: az egyes cselekményekre együtt véve egy összbüntetés szabandó ki, viszont azonban a Btk. 102. §-ának első bekezdése azt rendeli, hogy a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg. Minthogy pedig eme két jogszabály szembeállításából, valamint a Btk. 96 §-ának második bekezdésében is következő szakaszaiban foglaltakból nyilvánvaló, hogy összbüntetés alkalmazásának csak akkor van helye, ha az egy ítélet tárgyát képező bűncselekmények mindenkire, illetőleg azok közül többre szabadságvesztés büntetést kellene kiszabni, ellenben a pénzbüntetéssel büntetendő cselekmény összbüntetés kiszabásának tárgya nem lehet; minthogy a Btk. 102. §-a nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a pénz mint fő-büntetés a büntetőtörvények különös részében az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetési tételeken, vagy pedig a Btk. 92.. illetőleg a Kbtk. 21. §-ának, avagy a Btk. 72, illetve 66. §-ának alkalmazásán alapul; minthogy büntetőtörvényekben nincs tiltó reendelkezés arra nézve, hogy ha a vádlottat terhelő és egyazon ítélet tárgyává tett bűncselekmények között olyanok is vannak, amelyekre vonatOG m kozólag a törvény különös részében megállapított szabadságvesztés büntetés helyett, a Btk. 92., illetve a Kbtk. 21. §-a vagy a Btk. 72., illetve a 66. §-a feltételeinek fenforgása mellett pénzbüntetés kiszabása mutatkozik indokoltnak, az esetben a biróság az adott körülmények között egyedül igazságosnak tartott ezt a büntetést ne alkalmazhassa, amely felfogás helyessége mellett szól az is, hogy a büntetéskiszabására befolyással biró súlyosító és enyhítő körülmények, a dolog természete szerint, az eg)ütt elbírálandó bűncselekmények mindenikére nézve külön-külön mérlegelendők ; minthogy az esetben, ha a biróság a bűnösség fokának ily mérlegelése folytán a Btkv. 92. avagy 66. §-a, illetve a Kbtk. 21. §-a értelmében a büncsélekmények egyikére, illetve azok közül többre csupán pénzbüntetés kiszabásának látja helyét s ezenfelül már csak egy olyan bűncselekmény marad fenn, amelyre szabadságvesztés büntetés állapítandó meg: az öszbüntetés kiszabása elesik, mert annak törvényszerű feltétele hiányzik; minthogy a jelen esetben a kir. ítélőtábla M. József vádlott irányában a terhére eső uzsora vétségében való bünsegédi részesség miatt főbüntetésül pénzbüntetést állapított meg, amely ítéleti rendelkezés a Btk. 72., illetve 66. §-ában foglaltakra való tekintettel törvényesség szempontjából kifogás alá nem esik; minthogy a nevezett vádlottat ezenfelül csupán egy oly bűncselekmény a sikkasztás vétsége terheli, amelyre a biróság a Btk. 358. §-a rendelkezéséhez .képest, a Btk. 89. §-ában foglaltak szemelőtt tartásával, fogházbüntetés alkalmazását tartotta indokoltnak ; minthogy ebből folyóan M. József vádlottra vonatkozólag az öszbüntetés kiszabásának törvényes feltétele hiányzott : mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott törvénysértést nem követte el azzal, hogy a nevezett vádlottal szemben az öszbüntetés kiszabását mellőzte. A BTK. 473. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaéiés vétségének mellékbüntetése súlyosabb mint a 302. szerint büntetendő k. t. sértés vétsége, tehát e két §. concurrálása eseten is az előbbi alkalmazandó. A m. kir. Kúria (1908. február l2-*én 1,063/1908 B. sz. a.) következő végzést hozott: A semmiségi panaszok elutasitta^nak. Indokok : A kir. Ítélőtábla ítélete ellen a közvédő es a védő a Bp. 385. §. 1. p) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a cselekmény nem a könnyű testi sértés, hanem a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének minősíttetett, ezen felül a védő a Bp. ,385. §. 3. pontja alapján is a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt. A vádlott a védő semmiségi panaszához csatlakozott. A vádlottnak az a cselekménye, hogy rendőri szolgálatának teljesítése közben a sértettet tettleg bántalmazta s ez által rajta nyolc napon belül gyógyult testi sértést okozott, a Btk. 473. i?-ának világos rendelkezése szerint csak abban az esetben volna a Btk. 301. §-ába ütköző könnyű testi sértés és nem a 473. §. alá eső hivatali hatalommal való visszaélés vétségének minősítendő, ha az előbbi vétség az utóbbinál súlyosabb beszámítás alá esnék. A Btk 302. §. első bekezdésének harmadik tétele és a Btk. 473. §-a szerint főbüntetésül ama vétségek mindegyike egyenlően hat hónapig terjedhető fogházzal lévén bünletendő, a minősítés kérdése attól függ, hogy a könnyű testi sértés vétségének mellékbüntetése súlyosabb- e a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének mellékbüntetésénél. A könnyű testi sértés vétségének mellékbüntetése a Btk. 302. §-ának imént megjelölt tétele szerint 400 koronáig terjedhető pénzbüntetés a 473. $-ban meghatározott vétség mellékbüntetése pedig a 484. §. szerint a viselt hivatal vagy állás elvesztése. Minthogy a pénzbüntetés a Btk. 26. §-a szerint két koronányi összegben is kiszabható, a viselt hivatal vagy állás elvesztése mint mellékbüntetés pedig a kir. Kúria büntető teljes ülésének 42. számú határozata szerint nem mellőzhető; s minthogy ez utóbbi vagyoni tekintetben is rendszerint hasonlithatlanul érzékenyebben sújtja az elitéltet, mint az előbbi, erkölcsi súlya pedig ez utóbbinak mindig nagyobb : a könnyű testi sértés vétsége a Btk. 473. §-ában meghatározott hivatali hatalommal való visszaélés vétségénél súlyosabb beszámítás alá nem esik ; ugyanezért a kir. ítélőtábla nem tévedett, midőn a cselekményt a Btk. 473.