A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 27. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 8. [r.] - A birói függetlenség és a birák memoranduma. 2. [r.]

A JOG 219 tossággal és kérlelhetetlen kiválasztással teljesen elejét vehetni annak a veszélynek, amelyet némelyek az automatikus előlépés rendszerében látnak. Ha a kötelességmulasztások — a nagyobbak fegyelmi, a kisebbek rendbüntetés utján — az előlépésből kizárással is büntethetők, akkor tetemesen csökken az az aggodalom, hogy az elsőfokú bíró biztos előlépésének tudatában kevésbé fogja teljesíteni hivatali kötelességét, arról nem szólva, hogy az elsőfokon működés mellett is magasabb cimnek, jellegnek és javadalmazásnak elérhetése a nagy többségnél a becsvágyat sohasem fogják lohasztani, még kevésbé elaltatni és arról sem szólva, — pedig első helyen érdemelt volna fölemlitést, — hogy a birák túlnyomó többségének egyénisége kizárja a bizottság érzetéből való visszaéléseknek még gondolatát is — a kötelességnek minden körülmények közepette hajthatatlan teljesítése lévén mindenkoron a magyar birói karnak egyik legnagyobb ékessége. Nagyon szomorú volna és a birói egyéniségének erkölcsi értékét fölötte csökkentené, ha csakis az esetleges elő nem lépéstől való félelem hatna buzditóan a biró munkáságára és ha ezt egyéb módon nem lehetne fokozn." Sőt tovább megyünk és azt állítjuk, hogy ha ez valóban így volna, — amint hogy nincs ugy - akkor az igazságügyi kormánynak sürgős kötelessége lenne olyan reformot kezdeményezni, amely a birói munkásságot, tehát a birói függetlenséget is, teljesen függetleníti az előlépés esélyeitől — szóval a felhozott aggodalom sajátképpen csakis az automatikus előlépés rendszerével szüntethető meg. De ha az automatikus előlépésnek háűánya valósággal az volna, hogy a hanyag biró is előléphetne, ugy hogy senki sem iparkodnék kötelességeinek nagyobb mértékben és jobban teljesítésére, mint amennyi a fegyelmi eljárás alá vonás kikerülésére elégséges : akkor lehetetlen volna megérteni, hogy miért tért rá Poroszország erre a rendszerre és miért alapította az 1908. április 1-én hatályba lépett uj szabályozást is az automatikus előlépésre. Lehetetlen föltenni, hogy Poroszország igazságügyi kormánya, amely évtizedes kísérletezés után iktatta csak törvénybe az automatikus előlépést, az összes figyelembe jöhető szemrontók lehető leggondosabb számbavétele nélkül határozta volna el magát erre a reformra és annak javított alakban föntartására. Azt pedig önhittség nélkül állithatjuk, hogy a magyar birák megbízhatósága miben sem marad a poroszok mögött ugy, hogy valóban nem találunk a legtárgyiasabb birálattal sem érvet, amely ennek a rendszernek hazánkban megvalósítása ellen szólna, annál kevésbé, mert ez annak sem gátja, hogy a valóban kiváló erők ne kerüljenek soron kivül a felsőbírósághoz. A Poroszországban 1908. április 1 óta hatályos uj törvény értelmében az első fokon működő birák és ügyészek (Amtsrichter, Landrichter, Staatsanwülte) összes száma 4,931. Ezeknek állásaiból betöltetlen volt ugyanakkor összesen 46. A többiek a következőképen oszlanak meg az egyes fizetési fokozatban, megjegyezvén, hogy a feltüntetett fizetések a lakpénzt nem foglalják magukban : 863 biró (ügyész) illetménye 7,200 márka 267 « « 6,600 « 440 « « 6,000 « 551 « « 5,400 « 627 « « 4,800 « 719 « « 4,200 « 706 « « 3,600 « 712 « « 3,000 « Ebből az összeállításból kitűnik, hogy 1,570 e. f. bírónak van 6,000 márkánál (tehát 7,200 koronánál) nagyobb illetménye tehát az összes elsőfokú létszám 2/r, részének. Az illetmények nagyobbak, mint a magyar biráké, sőt aránytalanul nagyobbak, ha figyelemmel vagyunk élelmezésünk, lakásunk és iparcikkeinknek rendkívüli drágaságára, szemben a megfelelő porosz árakkal és ha tudjuk, hogy egy német márka vevóképessége fölér 2 koronáéval. Az is kitűnik ebből a táblázatból, hogy az egyik fizetési fokozatból a legközelebbig mindig 600 márka i720 K) az emelkedés. A magyar állapotot, az 1908 : VI. t.-c. és az 1908. évi költségvetés előirányzatának alapulvételével, a kir. törvényszékeknél és járásbíróságoknál működő birák, továbbá a kir. törvényszékek mellett működő kir. ügyészek és alügyészek tekintetében együttesen a következő adatok tüntetik föl (pótlékok és lakáspénz nélkül): 38 biró (ügyész) illetménye 8,C00 korona. 37 « 7,200 75 « a 6,400 « 4 « a 6,000 « 82 « « 5,400 « 914 « « 4,800 « 1,000 « 3,600 « 380 « « 2,600 « Nem akarván ezúttal az illetmények kérdését érinteni, evvel nem is foglalkozunk bővebben. De utalni akarunk arra, hogy az anyagi javadalmazásnak a tényleges megélhetési viszonyokkal arányos megállapítása elsőrendű állami érdek, mert az eszményi céloknak annyira kívánatos ápolása biztos anyagi exisztencia hiján lehetetlen, vagy legalább is csak kivételesen teljesíthető feladat. Még kevésbé kívánatos állami és társadalmi szempontból, hogy a birói pálya csak a vagyonos osztálybelieknek jusson osztályrészül, mert ez az egyoldalúság — nem is tekintve, hogy lényegében homlokegyenest ellenkezik az általános hivatalképesség alapvető elvével — okvetlenül a kínálat minőségének rosszabbodására fog vezetni, kizárván a birói pályáról nagyon sokakat, akiket tehetségük egyenesen arra praedestinálna, akiket azonban magánvagyon hiánya arról eleve leszorít, már pedig nem könnyű feladat oly sok ezer kitűnő bírót találni, amennyire szükségünk van. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy az állam pénzügyi viszonyai szükségképpen határt szabnak a javadalmazás tetemes és kielégítő emelésének, ezt a magunk részéről csak ugy véljük lehetségesnek, ha az eljárás és ügyvitel egyszerűsítésével a létszám csökkentésére fogunk gondolhatni, - oly cél, amelyet ismételten bátorkodunk Nagyméltóságod figyelmébe ajánlani, most inkább, mint valaha, mert a polgári eljárás és a birói szervezet átalakítása erre vaóban olyan kivételesen kedvező alkalmat nyújt, amelynek elmua sztása egyhamar nem lesz pótolható. Visszatérve azonban az automatikus előlépésre és összehasonlítva a magyar viszonyokat a poroszokkal, szembetűnő, hogy mennyivel több Poroszországban a magasabb fizetésű elsőfokú állás, mint nálunk. Viszont az egyes fizetési fokozatban Poroszországban nincs meg az arányosság, amelyet mi az automatikus előlépéssel elérni óhajtunk és amelyet csakis a VII—IX. fizetési osztályokba, ill. ezek fizetési fokozataiba (3 évenként 600 koronás emelkedéssel) sorozott bírákra kiterjesztve, ugy vélünk megvalósitandónak, hogy az egész létszám — természetesen a már szerzett jogok épségben tartásával — egyenlően oszoljék meg ezekben a fizetési fokozatokban. Ellenben nem véljük kiterjeszthetőnek az automatikus előlépést a kir. ítélőtáblai, ill. kir. főügyészhelyettesi cím és jelleg adományozásával való előléptetésekre, mert a VI. osztálytól kezdve, az alább kifejtendő alakban a legszigorúbb szelekciót tartjuk csak helyén valónak. Sőt az automatikus előlépés rendszerének éppen az az egyik kiváló előnye, hogy három évenként kedvezőbbé tevén az elsőfokú biró anyagi helyzetét: az átlagos képzettségű és alkalmasságu biró nem fog mellőzésről panaszkodhatni és a kiváló erőknek a felsőbíróságok számára kiválasztása meg fog történhetni anélkül, hogy az elsőfokon megmaradóknak jogos okuk lehetne az elégedetlenségre és az elkedvetlenedésre, ami ma, amikor a magasabb fizetési osztályba előlépés (a IX—VII. fizetési osztályokon belül) külön-külön kinevezéstől függ, amely az azt előterjesztő igazságügyminiszter kezében van, eléggé gyakran és okkal is megtörténik, noha sietünk elismerni, hogy az 1908 : VI. t.-c. az addigi panaszok nagy részét tárgytalanná tette. (Folyt, köv.)