A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A járásbirósági pervezetés

A JOG / 14. §-a értelmében felperessel szemben csak abban az esetben hozhatók fel sikerrel, ha a váltó az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatott, illetve jutotta felperes birtokába; tekintettel továbbá arra, hogy a váltó hátlapjára vezetett üres forgatmány nincs keltezve s igy magából a váltóból sem a forgatásnak időpontja, sem pedig az meg nem állapitható, hogy a felperes mely időben szerezte meg a váltó b;rtokát : mindenekelőtt meg volt állapítandó, hogy váltóra vezetett üres forgatmány lejárat előttinek vagy utáninak tekintendő-e. E kérdést illetően a kir. ítélőtábla megállapította, hogy a váltó forgatása és felperes részére való átadása az óvás felvételére előirt határidő eltelte után történt s hogy ennélfogva az alperes mint a váltónak elfogadója a V. T. 14. §-a alapján felperes ellenében ugyanazokat a kifogásokat érvényesítheti, mint amelyeket- felperes előzője W. Dávidné ellenében felhozhatott volna. E tényt azért találta megállapitandónak a kir. ítélőtábla, mert felperes nem is állította, hogy a váltót annak lejárata illetve az óvás felvételére rendelt idő eltelte előtt szerezte volna meg, minélfogva, figyelemmel arra, hogy alperes a becsatolt postafeladó vevényekkel hitelt érdemlőleg igazolta, miszerint a váltóösszeget és annak kamatát a váltó lejárta után W. Dávid részére elküldötte és hogy felperes a kibocsátó és forgató \Y. Dávidnénak sógora, W. Dávidnak pedig testvére, a bizonyítás felperest terhelte abban az irányban, hogy a váltót még annak lejárta, illetve az óvás felvételére rendelt határidő előtt szerezte meg. Minthogy pedig a váltóösszegnek aiperes által való kifizetése igazolva van s igy azt a felperes alperestől ujabban nem követelheti : az elsőbiróság ítéletének neheztelt rendelkezéseit meg kellett változtatni és felperest a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasítani. A per- és feiebbezési költség viselésére felperes mint pervesztes a prts. 251. §-a értelmében köteleztetett. A m. kir. Kúria (19<>7. dec. 4-én 1,442/1906. v. sz. a.) következően Hélt: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének alperest marasztaló rendelkezését hagyja helyben. Indokok : Az előbbi váltóbirtokos W. Dávidné kibocsátó és forgató részére teljesített fizetésének a felperes forgatmányos irányában csak abban az esetben volnának hatálylyal érvényesíthetők, ha alperes a bizonyítási teher szabályainál fogva általa bizonyítandó azt a körülményt bizonyította volna, hogy a váltó az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatott W. Dávidné által felperesre (V. T. 14. §-a) ; vagy hogy felperest egyébként a váltó megszerzése körül rosszhiszeműség terhelné, ebben az irányban azonban alperes bizonyítékot nem nyújtott; magában véve a \V. Dávidné és felperes közt fennforgó sógorsági viszony pedig arra alapos következtetést nem enged. A felhozott okokból a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének az a rendelkezése, amely szerint alperes a sommás végzésnek részben hatályban tartása mellett mint elfogadó a V. T. 23. §-a értelmében a kereseti tőke és ennek 1906. márc. 19-tői járó 6%-os kamata és mint legnagyobb részt pervesztes az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésében elmarasztaltatott, volt helybenhagyandó. A betéti társaság beltagja ellen vezetett végrehajtás folyamán a tag lefoglalt illetményének érvényesitésére kirendelt ügygondnok a betéti társaság többi tagjaitól az illetmény megállapítása végett számadást követelhet. A hitelező azonban nem követelhet a társaság bejegyzésétől kezdődő számadást, a számadásnak csak arra az időpontra kell vonatkoznia, amikor a végre hajtást szenvedett illetménye megállapítandó. Ez irányban az alperes eleget tesz számadási kötelezettségének, ha oly kimutatást terjeszt elő, amely a társaság vagyonértékeit és terheit tételeként és ezek alapján a vagyonilletmény kiszámítását magában foglalja. (A m. kir. Kúria 1907. dec. 6. 1,530 19U6. sz.) Az u. n. «Strohmami» részvényesek szavazása tiltott és érvénytelen, de ilyen szavazatok miatt a közgyűlés határozatai csak akkor semmisitendök meg, ha a jogosulatlan szavazatok a szavazás eredményét számuknál fogva befolyásolták. Ha az alapszabályok értelmében a részvénytársaság igazgatósága a közgyűlést nyolc nappal megelőzőleg a mérleget és a felügyelőbizottsági jelentést a társaság irodájában közzétenni tartozik s ezen időn belül azok nyomtatott példányokban az emiitett helyiségben a részvényesek rendelkezésére bocsájtandók, továbbá, ha az igazgatóság a részvényeket letétbe helyezett részvényesek jegyzékét a közgyűlésen nyilvános betekintés végett kitenni tartozik akként, hogy a részvényesek által hozzáférhető legyen de az igazgatóság mindezt elmulasztja megtenni, ugy e mulasztások alapul szolgálhatnak arra, hogy az igazgatóság tagjai a cégbíróság által pénzbirsággal sújtassanak és hogy a közgyűlés határozatai sikeresen megtámadtassanak. A határozatokat meg támadó felperesnek kötelessége bizonyítani, hogy az igazgatóság ezen mulasztásokat elkövette. (A m. kir. Kúria 19U7. nov. \ >. 1,152/906. sz.) Bűnügyekben. Az 1895. évi XLI. t.c 8. és 9. §§-aiban körölirt kihágások a BP. 41. $-a szerint fömagánvád tárgyat képezvén, az ezen kihágások által jogaiban sértett egyén a fömagánvádlót megillető összes jogokat igénybe veheti, igy nevezetesen a BP 383. §. III 1. pontja szerinti feiebbezési jogot. A m. kir. Kúria (1907 okt. 16. 8,072/1907. B. szám. alatt) a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán a következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az 1895. évi XLI. t.-cikk 8. és 9. §§-aiban körülirt kihágások a BP. 41. §-a szerint fömagánvád tárgyát képezik s hogy ennélfogva az emiitett kihágások által jogaiban sértett mindazokat a jogokat veheti igénybe, melyek törvényileg a főmagánvádló részére biztositvák: nevezetesen a BP. 383. §. III. 1. pontja szerint a fömagánvádlót illető feiebbezési jogot megszorítás nélkül gyakorolhatja. Megsértette tehát a törvényt a zalaegerszegi kir. törvény| szék 1906. évi december hó 22-én 5,589. sz. alatt hozott másodfokú végzésével annyiban, amennyiben B. Kálmán fomagánvádlóI nak az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánjogi igények és a bűnügyi költségek tárgyában közbevetett felebbezését abból az indokból utasította vissza, mert a nevezettet, mint «sértettet», a I felebbezés joga a BP. 383. §. III. 2. a) pontja és 518. ij-ának ötödik bekezdése értelmében nem illeti meg. Jelen határozat a felekre nézve nem bir. hatállyal. Indokok: A zalaegerszegi kir. járásbíróság a B. Kálmán [ budapesti nagykereskedő feljelentése folytán K. Lajos zalaeger! szegi gyógyszerész ellen védjegybitorlás kihágása miatt folytatott bűnvádi ügyben 1906. évi november hó 7-én 1906/803/4. B. szám alatt hozott Ítéletével megállapítván, hogy a nevezett gyógyszerész az általa készített sósborszeszt B. Kálmán nevével és az annak részére lajstromozott védjegygyei ellátott üvegekben tudva, jogtalanul forgalomba hozta és árulta. K. Lajost az 1895. évi XLI. t.-cikk 8. §-ában körülirt védjegybitorlás kihágásában bűnösnek nyilvánította és behajthatatlanság esetén tiz (10) napi elzárásra átváltoztatandó kétszáz (200) korona pénzbüntetésre ítélte el. Elmarasztalta egyúttal a kir. járásbíróság vádlottat B. Kálmán javára 20 korona ügyvédi képviseleti dij megfizetésében; I ellenben ezt az összeget meghaladó költségek iránti igényével fömagánvádlót elutasította; kártérítés iránti igényével pedig polgári perre utasította. Főmagánvádló az elsőfokú bíróság Ítéletének a költségekről és a kártérítésről rendelkező részét felebbezvén, a zalaegerszegi kir. torvényszék, mint másodfokú bíróság, 1906. évi december hó 22-én 5,589. szám alatt hozott jogerős végzésével a felebbezést visszautasitolta abból az indokból, mert a BP. 383. §-ának III. 2 a) pontja, illetve a BP. 548. §-ának ötödik bekezdése értelmében a vádlott terhére a sértett fél a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen egyedül magánjogi igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor élhet felebbezéssel, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett. A zalaegerszegi kir. törvényszék azzal, hogy B. Kálmánt a jelen esetben csak sértettnek s nem egyúttal fomagánvádlónak tekintvén, reá a sértettre vonatkozó jogszabályokat alkalmazta és tőle, hivatkozással ezekre a jogszabályokra, a feiebbezési jogosultságot megtagadta, a törvényt megsértette. Mert az 1895. évi XLI. t.-cikk 8. és 9. §-aiban körülirt kihágások a BP. 41. §-a szerint fömagánvád tárgyát képezik : a vádlott terhére megállapított védjegybirtorlás hihágása által jogaiban sértett B. Kálmán tehát a jelen ügyben nem pusztán mint sértett, hanem mint főmagánvádló is szerepelt, ki mindazokat a jogokat vehette igénybe, melyeket a törvény a magánvádló részére biztosit; nevezetesen a BP. 383. §. III. 1. pontja értelmében a felebbezésnek megszakítás nélküli használatára is jogosítva volt. Nyilvánvaló ezekből, hogy B. Kálmán főmagánvádlónak az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánjogi igények és a bűnügyi költségek tárgyában közbevetett felebbezése a BP. 383. §-ának III. 2. pontja, illetve 548. §-ának ötödik bekezdése alapján nem volt visszautasítható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatállyal, a BP. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. A büntetlen előélet, tekintet nélkül annak indokaira, mindig enyhítő körülmény. A m. kir. Kúria (1907. október 29-én 8,376 1907. B. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt F. E. elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok : A védő semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §. 3. pontja alapján a Btk. 92. $-nak nem alkalmazása miatt. Minthogy a büntetlen előélet, tekintet nélkül annak okaira, mindig enyhítő körülmény, a Kúria a kir. Ítélőtáblának azt a megállapítását, hogy a vádlott büntetlen előélete a jelen esetben enyhítő körülményül nem mérlegelhető, figyelembe nem vehette s enyhítő körülménynek tekintette a vádlott büntetlen előéletét is. Minthogy azonban a vádlott büntetlen előélete és szorongatott életviszonyai, tekintettel a súlyosító körülményekre, jelesül, hogy az okozott kár jóval meghaladja a minősítő négyezer koronát, hogy a bűncselekmény nagy kitartással követtetett el s különösen tekintettel a cselekménynek a közhitelre felette veszélyes voltára, nem oly nyomatékos enyhítő körülmények, hogy a Btk.