A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A járásbirósági pervezetés

6 A JOG működésével megtartott szini előadások jövedelmének tiznaponként felvehető 10o;0-tólijából állott, amely fellépési dijak kétségen kivül az alperes életszükségleteinek fedezésére és életfentartásái a nélkülözhetetlenek voltak, midőn tehát a felperes a kiérdemelt dijakat és illetményeket pontosan ki nem szolgáltatta, súlyosan mégsértette a maga részéről a szerződés feltételeit és maga szolgáltatott okot arra, hogy az alperes az életszükségleteinek fedezésére szükséges összeget vendégszereplések utján szerezze be, illetve, hogy a szerződés lényeges feltételeinek a felperes által történt megszegése okából a fennállott szerződési viszonyt felbontsa. Ezek szerint az alperes szerződésellenes cselekményei a felperes megelőző szerződésellenes ténykedésének lévén kifolyásai, a felperes az eme szerződésellenes cselekvények bekövetkezése esetére kikötött kötbér követelésére nem jogosult, mihez képest a kir. ítélőtábla Ítélete az itt felhozott indokok alapján helyben volt hagyandó. A gőzcséplőgéppel való csépeltetés tüzveszélylyel járván, a magából ebből a veszélyből származó károkért a géptulajdonos rendszerint nem felelős. Annak bizonyítása tehát, hogy a tűzvész, mely felperes terményeit elhamvasztotta, cséplés közben, a gőzgép közelében ütött ki, nem elégséges alperes géptulajdonos kártérítési kötelezettségének megállapítására. (A m. kir Kúria 1907. nov. 15. 3,976/906. sz. a. VII. p. t.) A telekkönyvi rendtartás 62. §-a szerint a bekebelezés csak azon jog tekintetében ad dologbani jogot, amely bejegyeztetett: a zálogjogi bejegyzés tehát csak azon követelésnek szolgál biztosítására, melyre nézve a bejegyzés történt, amiből következik az, hogy a kifizetés által megszűnt követelés biztosítására szolgáló zálogjog hatályát vesztvén, ujabbi lekötelezésből eredő tartozásnak biztosítására fenn nem tartható és az ezt célzó szei-ződések hatálylyal nem birnak. (A m kir. Kúria 1907 szeptember 2Í. 3,9oö/906. sz. a. VII pt.) Abból a rendelkezésből, hogy alperes a perköltség viselésére köteleztetett, szükségkép folyik az is, hogy felperes, amerynyiben a pénzügyi hatóságok az ítéleti illetéket felperestől haj. tanák be, azt az összeget az alperestől visszakövetelheti (A m. kir. Kúria 1907. november 20. 1.374/906. sz. a. v. IV. p. t) Az örökrészre történt kielégítés és ennek folytán az örökösödésről való lemondás akkor is érvényes és a kielégítettnek örököseivel szemben figyelembe veendő, ha az még az örökség megnyílta előtt történt. (A m. kir. Kúria 1907. november 13. H',240/906. sz. a. VIII. p. t.) Okleveles erdész felmondási ideje egy év. Ha a munkaadó felismerhetően kifejezést ad ebbeli elhatározásának, hogy alkalmazottját elbocsátja, ez a formaszerinti felmondást pótolja. (A m. kir. Kúria 1907. november 20. 8,161 /U0ö. sz. a II. pt.) Zálogjog előjegyzésének a telekkönyvi rendtartás 88. § ának a) pontjának értelmében helye van oly levél alapján, melyben az adós részéről világos elismerés foglaltatik arra nézve, hogy az előjegyzést kérőnek ellene betáblázandó követelése van, mert ezzel a követelés biztosításának joga meg van adva és mert a levél alakjában kiállított okirat, külalakjára való tekintettel is, peres eljárás esetében bizonyítékul szolgálhat. (Telekkönyvi rend tartás 87 §,) A Kúria elutasítja a keresetet, mert a H. T. 9 >. ig ának abból a rendelkezéséből, hogy a végleges nötartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása és a nőnek jövedelme irányadó, következik, hogy a végleges nőtartási igény kérdése a házassági bontó perben döntendö el ott pedig felperes nő ilyen igényt nem érvényesített, sőt azzal a kijelentéssel, hogy vagyonjogi igénye nincs, arról lemondott. (A m. kir. Kúria 1907. dec. 12. 6,186/907. sz.) Házassági perekben az alperes személyesen eljárhat ugyan, de írásbeli beadványokat csak ügyvédi ellenjegyzés mellett adhat be. (A m. kir. Kúria 1907. évi április 9-én. 92o/9U7. polg.) A család nevezet alatt a törzsszülök, valamennyi utódaikkal együtt értetnek. (A m. kir. Kúria 1907. november 15. 7,160/906 sz. a. VII. p. t.) A felsőfokban pernyertes alperes, ki az alsóbiróság marasztaló ítélete folytán a marasztalási összeget a biztosítási végrehajtás elkerülése céljából birói letétbe helyezte, igényelheti, hogy a pénznek letétbe helyezése és letétből való visszavétele által felmerült költségeit a felperes neki megtérítse. A budapesti kir. kereskedelmi és váltotörvényszék: (1907. nov. 25. 1907. E. 416.) Az elsőbiróság végzésének meg nem támadott részét nem érinti, megtámadott azt a részét pedig, melylyel felperes az alperes letéti s letét visszavételi költségeinek viselésére köteleztetett, helybenhagyja. Indokok: Alperes nem önként és perenkivüJ, hanem az elsőbiróságnak készpénzben, feltétlenül marasztaló Ítélete alapján s az 1881: LX. t.-c. 224. §-a értelmében ellene elrendelhető biztosítási végrehajtás elkerülése céljából helyezte az elsőbirósági ítéletben megállapított marasztalási összeget birói letétbe s utóbb a jogerős harmadbirósági ítélet alapján vette azt a birói letétből vissza. Az ilyen marasztalási összegnek birói letétbe helyezése és letétből visszavétele - mint a marasztalt félnek védelmére szükséges cselekménye folytán felmerülő költség perköltségnek tenkintendő elbánás alá esik. Minthogy pedig felperes a harmadbirósági ítélettel jogerősen és teljesen pervesztes lett s az összes perköltség viselésére köteleztetett és minthogy a S. E. T. 109. §-a értelmében a vertes fél az ellenfélnek okozott mindazon költség megtérítésében elmarasztalandó, mely a védelemre szükséges cselekményekből merült föl, ennélfogva az elsőbiróság végzésének felperes által egyedül e letét körüli költség viselése tekintetében megtámadott részét — mint a fentiek szerint helyes rendelkezést - helybenhagyni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az előbbi váltóbirtokos (kibocsátó és forgató) részére teljesitett fizetések a váltóbirtokos (forgatmányos) irányában csak akkor érvényesíthetők hatálylyal, ha az elfogadó igazolja azt. hogy a váltó az óvás felvételére rendelt határidő után forgattatott a váltóbirtokosra. A nyitrai kir. törvényszék (1900. aug. 7-én 9,855/1900 sz. a.) A. Lajos dr. ügyvéd által képviselt W. Salamon felperesnek M. Rezső dr. ügyvéd által képviselt P. János alperes ellen 86 K. tőke s. j. iránti perben következően Ítélt: A 3,315/906. számú sommás végzés részben való hatályon kivül helyezése mellett alperes, mint a Vágyócon 1903 július 6-án 36 K-ról kiállított váltó elfogadója köteles a kereseti 36 K. tőkét s ennek 1906 évi március 19-től járó 6o/0-os kamatját és 8 K. 65 f. sommás végzési költségen felül még 12 K. 30 f. perköltséget három nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. A kereseti tőke után 1904 január 6-tól 1906 március 19-ig követelt kamatok tekintetében felperes keresetével- elutasittatik. Felperesi ügyvéd dija és költsége 8 K. 65 f., sommás végzési költséggel együtt 20 K. 95 f.-ben, alperesi ügyvédé 18 K. 60 f.-ben állapittatik meg saját feleikkel szemben. Indokok : Alperes kifogáskép azt hozta fel, hogy a kereseti váltó a felperes előzője által nyújtott korcsmai hitelből származik, tehát mint ilyen nem érvényesíthető, s hogy erről felperesnek is, aki a váltó eredeti birtokosának a sógora, — tudomással kellett birnia. — Felperes ezt a kifogást tagadásba vévén, alperes tanukra hivatkozott. Tekintve azonban, hogy alperes az általa előállítandó tanút a kitűzött határnapra elő nem állította — azokat a V. E. 25. §-a értelmében mellőzni és ennélfogva alperes kifogását bizonyitatlannak venni kellett; — tekintve továbbá, hogy egyedül abból a körülményből, miszerint felperes a váltó eredeti birtokosának a sógora, még nem lehet következtetést vonni arra, hogy felperes a váltó megszerzésekor annak alperes által vitatott eredetéről tudomással birt volna s ennélfogva ez a kifogás vele, mint harmadik személylyel szemben is sikerrel érvényesíthető lenne, ezek alapján tehát ez a kifogás elvetendő volt. De nem érdemel figyelmet alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti váltótőkét az 1—3% alatti postai feladóvevények tanúsága szerint a váltó előző birtokosának kifizette, mert a felperessel, mint harmadik személylyel szemben csak abban az esetben jöhetne figyelembe, ha alperes bebizonyította volna, hogy a fizetések a váltó forgatása előtt történtek és arról felperesnek a váltó megszerzésekor tudomása volt, alperes azonban ezt bizonyítani meg sem kísérelte, minek folytán ezt a kifogását is elutasítani kellett. Kamatfizetésre azonban alperes csupán a kereset kézbesítése napjától volt kötelezhető s e részben a sommás végzés hatályon kívül helyezendő volt, mert a váltó alperesnek fizetés végett szabályszerűen be nem mutattatott, alperes tehát nem tudhatta, hogy a váltó kinek a birtokában van és ennélfogva kénytelen volt bevárni a váltóhitelező jelentkezését, alperest tehát csupán a kereset kézbesítése napjától terheli késedelem. A felperes által vitatott levélbeli értesítés a V. T. által szigorúan meghatározott fizetés végetti bemutatásnak nem tekinthető, miért is az e tárgyban felajánlott bizonyítás mint felesleges mellőzendő volt. Az ügyvédi díj és költség iránti intézkedés az 1864. évi LIV. t.-c. 252 §-án alapszik. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1900 okt. 30-án 2,070/1906. sz. a. következően itélt: Az elsőbiróság ítéletét a kamatkövetelés részbeli elutasítására vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, egyéb felebbezéssel megtámadott rendelkezései tekintetében pedig megváltoztatja s az 1906. évi március hó 17-én 3,315. szám alatt kelt sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével egészben elutasítja s ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy az alperesnek 18 K. 60 f. per- és 10 K. 05 f. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. Egyszersmind az alperes képviselőjének felebbezési munkadiját és kiadását 10 K. 05 f.-ben saját felével szemben megállapítja. Indokok: A peresített váltót annak kibocsátója és rendelvényese W. Dávidné látta el üres forgatmánynyal s minthogy felperes neve a váltói kapcsolatban elő nem fordul, nyilvánvaló, hogy a váltót a felperes átadás utján szerezte meg a forgatóként szereplő W. Dávidnétól. Tekintettel arra, hogy az alpeires kifogásai a közte és a forgató, illetve ennek férje W. Dávid között fennforgott jogviszonyra vonatkoznak, azok tehát a váltótörvény