A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 25. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 6. [r.]

A JOG 99 addig fenn nem forgott s mely ha eredetileg fennállott vala, az eljárás kifogás alá nem esett volna. Az ellenkező felfogás meghiúsítaná a törvénynek a fentebbiekben ismertetett célzatát, amenynyiben tényleg nyilvános megvitatás alá bocsátaná azt, aminek szellőztetését a törvény kizárni akarta. Ezek szerint az esküdtbíróság eljárása, mint törvényszerű vád nélküli, a Bp. 384. §. 11. pontjának semmiségi esetét, Ítélete pedig, mint mely az eljárás megindítását kizáró feltételek ellenére hozatott, a Bp. 385. §. 1. c) pontjának semmiségi esetét eredményezte. Ehhez képest az ítéletet az előző eljárással együtt megsemmisíteni és a Bp. 437. §. 2. bekezdése értnlmében fölmentő ítéletet hozni kellett; O. B.-nak és védőjének egyébként érvényesített semmiségi panaszai pedig,mint immár tárgytalanok, elbírálás tárgyává teendők nem voltak. Megjegyeztetik végül, hogy a szóban levő szabálytalanság követtetett el az esküdbiróság első (rész) ítéletével és az azt megelőzött eljárással is. Minthogy azonban amaz Ítéletre nézve ebbeli perorvoslat nem érvényesíttetett, fölmentő ítélet esetében pedig ez a semmiség hivatalból nem észlelhető (A Bp. 384. §. utolsó bekezdés), ez irányban rendelkezni nem lehetett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 99. §. 4,029/1901. szám. 1. Habár a házasság nem egyedül a H. T. 80. §. c) pontjában meghatározott bontó ok alapján, hanem elsősorban a 76. §-ban irt házasságtörés miatt bontatott is fel, ágytól és asztaltól való különélés a H. T. 99. §-ának 2. bekezdése értelmében elrendeltetett, mert a H. T. 99. '§-a szerint a különvetés a 76. §. esetében rendszerint, a 60. §. esetében pedig mindenkor elrendelendő. (Kúria 1901 nov. 5. 6638/1901. sz., 2,908/1896. tábl. 2. A H. T. 99. §-ában szabályozott ágy- és asztaltól való elválasztásnak csupán akkor van helye, ha a házasság felbontására törvényes ok fenforogni látszik. 117/1898. 3. A házass. törvény 99. §-ban irt ágytól és asztaltól való különélést elrendelő s felebbezhető Ítéletben a házasságvédő dijai megítélendők ugyan, de a perköltségek és ügyvédi dijak iránti határozat ezen Ítéletbe nem foglalandó be, hanem a per érdemében hozandó Ítéletre tartandó íenn. (Kúria 5,967/1897.) Szám: 3,149/97. 4. Ha bontóperben alperes viszonkeresetével elutasittatik s azon megnyugszik, alperes nem jogosítható fel arra, hogy az ágytól és asztaltól való különélésre kiszabott határidő letelte után a házasság felbontását kérelmezhesse, mert a H. J. T. 100. §. értelmében erre alperesnek csak viszonkereset esetében van joga, ez a jog tehát a viszonkeresetével elutasított alperest nem illetheti. (Kúria: 5,230/97.) Szám: 228/901. 5. Ha a peres házastársaknak ágytól és asztaltól való ideiglenes különélése a H. T. 99. §-a alapján a kibékülés megkísérlése céljából rendeltetett el, ezen ítélet ellen a házasságvédő felebbvitellel nem élhet, s a beadott felebbezés hivatalból visszautasitandó. (Kúria: 6,255/900.) Szám: 3,101/98. 6. Az ágytól és asztaltól való különélésnek mint békéltetési kísérletnek elrendelésénél a bíróság csak annak méltatására van hivatva, hogy a keresetnek avagy viszonkeresetnek támogatására a per során felhozattak-e oly adatok, melyek esetieg bontó oknak minősithetők, az 1894 . XXXI. t.-c. 99. §. alapján keletkezett határozatnak tárgyát azonban a kereset avagy viszontkereset érdemi kérdésének eldöntése nem képezheti. Az 1894: XXXI. t.-c. 100. §. rendelkezéséből önként következik, hogy az ügynek érdemi eldöntését a különélésre kitűzött határidő letelte után 3 hónapon belül ugy felperes, ' valamint viszontkereset esetben az alperes is kérelmezheti (Kúria: 5,175/98.) Szám: 691/900. 7. A H. T. 80. §-ának b) pontjában meghatározott bontó oknak jelenségei fenforogván, a 99. §-nak e tekintetben kivételt nem ismerő rendelkesésénél fogva a házasság felbontása előtt peres feleknek ágy és asztaltól való különélését a 1007. §-ban megállapítottakhoz képet mindenkor el kell rendelni s a házasságot nem lehet felbontani a 77. §. a) pontja alapján ennek mellőzésével, mivel a 77. §. a) pontjában meghatározott bontó ok más bontó okkal együtesen nem érvényesithető (Kúria: 6,611/99.) 100. §. 1. Agy- és asztaltól való különélés elrendelése eseten a viszontkeresettél élö házastárs is kérheti a házasság felbontását, habár a per addigi adataival viszonkereseti állításait nem támogatta. 242/1903. Az 1894: XXXI. t.-c. 100. §-ában kitűzött határidő alat* viszontkereset esetében mindkét fél szorgalmazhatja a házasság felbontására irányult kérelmének érdemi elintézését, mert az ágytól és az asztaltól különélésnek, mint békítési kísérletnek elrendelésével az ügy érdeme nincs eldöntve; magában véve az a körülmény pedig, hogy kizárólag a keresetben felhozott bontó okokra nézve merültek fel kellő jelenségek, nem zárja ki azt, hogy alperes a különélésre kitűzött határidő leteltével a viszontkereset érdemi eldöntését, illetve a házasság felbontását esetleg uj bizonyítékokra való hivatkozással is kérelmezze (Kir. Kúria 1903. január 7-én 7,062/1902. sz. a. hozott Ítélete.) 2. Agy- és asztaltól való különélés elrendelése esetén, ha a felbontó Ítélet az 1894: XXXI. t.-c. 100. §-ában előirt 3 hónap előtt hozatik meg, azon félnek keresete, illetve viszonkeresete, aki az Ítélethozatalig a házasság felbontását nem kérte elbirálás tárgyát képezheti. Indokok : 3,599/1903. I. szám: Amennyiben a házasság a viszonkereset folytán s felperes hibájából is felbontottnak mondatott ki, e tekintetben az elsőbirói Ítélet megsemmisítendő volt, mert eltekintve attól, hogy az ágy és asztaltól való különélést elrendelő 7,534/1901. sz. ítéletben foglalt rendelkezéshez képest alperes részéről beadható kérés lejárati ideje előtt hozatott meg, mert az 1894: XXXI. t.-c. 100. §. rendelkezéséből következik, hogy a viszontkereset felett az alperes részéről kellő időben elő nem terjesztett kérés nélkül határozni nem lehet, a perben érvényesített okra alapított kereseti joga elenyészett, már pedig alperesnek a 7,534/1901. sz. Ítélet a vonatkozó vétiv tanúsítása szerint 1901. december 23-án kézbesittetett, minélfogva a házasság felbontása iránti kérése 1902. szeptember 2+ ig volt előterjeszthető, ez azonban a felterjesztett iratok szerint ez idő alatt nem történt meg, miért is szabálytalanul járt el az elsőbiróság, midőn a viszontkeresetet (1902. aug. 11-én hozott ítéletében) kérés nélkül is eldöntés tárgyává tette. (Kúria: 2,789/1902. sz. Ítélete.) 3. Agy és asztaltól való különélés elrendelése esetén a különélésre kiszabott idő letelte előtt beadott kérvény alapján az eljárás folyamatba nem tehető. 37/1903. Az 1899. évi 5,409. sz. alatt kelt végzés, melylyel a felek között az ágy- és asztaltól való különélés 6 hóra elrendeltetett, alperesnek 1899 december hó 3-án kézbesittetett. Ugyanazért reá nézve a 6 havi idő csak 1900 június hó 3-án járt le. Felperes tehát a házasság felbontása iránti kérvényét 1900 március 25-én idő előtt adta be és az eljáró kir. törvényszék a H. T. 10'.;. §-án alapuló lényeges eljárási szabályt sértett meg az által, hogy ezen idő előtti kérvény alapján a további eljárást folyamatba tette s Ítéletet hozott. (Kir. Kúria 1902 december 17-én 5,890. sz. a. hozott ítélete.) 2,134/897. 4. A kir. Kúria a házassági törv. 99. §. alapján hozott különvető ítéletben kifejezést adott annak, hogy a házasfelek különélését a hat havi időtartamra az alperes által viszonkeresetileg érvényesített bontó ok (80. §. a) pont) alapjá?i rendeli el, s hogy a házasság felbontását a különvetési időszak lejártával csak alperesnek áll jogában kérelmezni, nyilvánvaló, hogy ez által felperes keresetével elutasítottnak tekintendő, miért is a házassági bíróság a Ház. törv. 100. §. alapján hozott érdemleges ítéletben csak a viszonkereset és nem egyszersmind a kereset felett hozhat határozatot. (Kúria: 4,264/1896.) 1894: XXXI. 99. §. 100. és 83. §. 5. Az ágy- és asztali különélésre kiszabott határidő kérdése, ame?myiben az erről rendelkező Ítélet külön erre irányadó jogorvoslattal meg non taniadtatott\ az Ítélet kézbesítésétől számítandó.