A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 25. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 6. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 25. számához. Budapest, 1908. június 21. Köztörvényi ügyekben. Nyugdijintézeti alapszabályokban foglalt olyan intézkedés, miszerint: *uj férjhezmenés esetében az özvegyi segély megszűnik*, helyesen csak ugy értelmezhető, hogy az özvegynek az emiitett segélyhez való joga csakis akkor tekintendő megszűntnek, ha az újbóli házassága valóban érvényes is. A m. kir. Kúria (11)08. máj. 20. 2,175/1908. P. sz.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, egyszersmind a felperesi ügyvédnek munkadiját, a felebbezését 30 K.-ban, az alperesi ügyvédéét pedig 10 K.-ban a saját felükkel szemben megállapítja. Indokok : Igaz ugyan, hogy az alperes nyugdíjintézet alapszabályainak 20. §-a szerint «uj férjhezmenés esetében az özvegyi segély megszűnik*. Ez a rendelkezés azonban helyesen csak ugy értelmezhető, mint a hogyan a másodbiróság azt kifejtette, vagy az özvegynek az özvegyi segélyhez való igénye csak abban az esetben tekinthető megszűntnek, ha az özvegynek újbóli házassága érvényes. Ezt előrebocsátva a másodbiróság ítélete indokolása alapján hagyatott helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Nyereményhalmazattal egybekötött életbiztosítás ; a biztosító részéről történt előzetes becslés joghatálya. Marasztalás, bár felperes az okmányokat ki nem állította. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1900. ápr. 13-án 103,462 905. sz. a.) Kötelezi alperest, hogy a kötvények ellenében 14,239 frank 20 cent és 14,239 K 20 f tőkét stb. fizessen. Felperest keresetének ezt meghaladó többi részével elutasítja. Indokok : Felperes keresetét kizárólag a C) a. nyilatkozatra alapítja . . Ebben a nyilatkozatában alperes csupán azt igéri, hogy a 15 évi nyereményhalmazati idő elteltével felperesnek szabadságában áll a további díjfizetést beszüntetni s a kötvényeknek értékét, ami becslés szerint (nach unserem Schátzungen) 23,420 frank s ugyanannyi K készpénzben felvehetni. Ámde ez a nyilatkozat ezzel a kitételével «nach unseren Schátzungen> mint pusztán kilátásban helyezés, kecsegtetés, az összegszerűség tekintetében alperesre nézve egyáltalán semmi kötelezettséget sem állapit meg, éppúgy, mint az ügynökök kézre adott példakönyvecskék (prosprectusok) adatai, melynek alapján tette alperes is, felperes előadása szerint is a C) a. okiratban foglalt fenti kijelentését. Ezzel a nyilatkozatával tehát alperes nem vállalt kötelezettséget határozott összegek fizetése iránt. Az összegszerűségre vonatkozó külön kötelezés hiányában pedig felperes a kötvényeknek csakis a 15 évi halmazati idő elteltével a biztosítási szerződés feltételei értelmében megállapítandó értéket igényelheti. Felperes előadása szerint is a kötvényfeltételek értelmében nyereségmegállapitás, mert csak a nyereség bizonytalan s mint ismeretlen csak ez szorul külön megállapításra, mig ellenben a díjtartalék nem, a biztositóra bízatott, aki az általa e tekintetben követett elvek és módok alapján eszközli. A felperes keresetében megjelölt két kötvénynek összértéke a biztosit 14,239-20 franc és ugyannyi K.-ban állapíttatott meg. Ez a megállapítás pedig felperesre a kötvényfeltételek értelmében kötelező, mert felperes nem is állitja, hogy a fenti összeget eredményező megállapítás, nem a biztosító által e tekintetben elfogadott elvek és módok szerint, hanem megkárosításra irányuló szándékkal jog s alapszabályellenesen történt volna. Ezeknél fogva, minthogy felperes nem bizonyította, hogy kötvényei összértéke fejében többet igényelhet, mint 14,239*20 franc s ugyanannyi K.-nát s igy felperes már ezen összeg fizetése ellenében köteles a kötvényeket alperesnek beszolgáltatni ; minthogy az a körülmény, hogy alperes ezekkel az összegekkel felperest meg is kínálta, de az ezt el nem fogadta, miután a visszautasított összegeket felperes javára birói letétbe nem helyezte, a fizetés helyét nem pótolja és alperest fizetési kötelezettsége alól fel nem menti stb. A budapesti kir. itélő tábla (1906. november 20-án, 1,863. sz.) Felperest keresetével teljesen elutasítja. Indokok: Az 1888. évi november hó 19-én kelt C) alatti levél alperesnek azt a kijelentését tartalmazza, hogy 15 évi nyereményhalmazati időnek az 1903. évben bekövetkező leteltével szabadságában áll felperesnek az életbiztositási dijak további fizetését beszüntetni és a kötvények értékét, melyet a C) alatti okiratban alperes előzetes becsléssel az ott megjelölt összegekben határozott meg, a kötvények ellenében felvenni. Ez a kijelentés . . . nem egyéb mint a C) alatti okiratban megjelölt kötvények vonatkozó feltételeinek előzetes becsléssel, tehát a fizetendő összegek hozzávetőleges meghatározásával kapcsolatos megerősítése. Minthogy ezek szerint a C) alatti okirat az abban megjelölt életbiztositási kötvények feltételein nem változtatott: a feleknek a köztük létrejött kétrendbeli életbiztositási ügyletből felmerülő kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok a K. T. VII. címének harmadik fejezetében megállapítva nincsenek, nem a C) alatti okiratban 15 évre előre hozzávetőleg számitott becslés, hanem a K. T. 507. §-a értelmében csupán a biztosítási szerződésnek a felek által változatlanul fentartott határozatai szolgálnak irányadóul . . . Felperes nem csatolta ugyan be a kötvényeket, de vitán kívül áll, hogy a ... szerződés ide vonatkozólag akkép rendelkezik, hogy a felperes által 15 év elteltével igényelhető nyereményrész az alperes biztosító társulat által a nála szokásos elvek és módszer alapján, jog és méltányosság szerint fog kiszámíttatni és hogy az ekkép elért eredményben felperes előre is megnyugszik. Ezeknél fogva nem alperest terheli a bizonyítás arra nézve, hogy a C) a. okiratban foglalt előzetes és hozzávetőleges becslésnél tévedett az által, hogy a nyereség kiszámítására befolyással bíró és változásoknak alávetett tényezőket, ugy mint a halálozási arányt, kamatlábat és a biztosításoknak nem fizetés következtében való megszűnését stb. 15 évvel előre pontosan nem mérlegelte és hogy amikor 15 év immár letelőben volt, a felperesnek önként felajánlott összegeket a nála szokásos elvek és módszer alapján jog és méltányosság szerint számította ki, hanem a felperesen állott volna bebizonyítani, hogy a . keresetbe vett magasabb összegeket jogszerűen igényelheti. Minthogy pedig felperes ezt nem bizonyította . . . meg kellett állapítani, hogy az alperes részéről önként megajánlott összegek a szerződés határozatainak megfelelőleg vannak kiszámítvaEzekből folyólag az elsőbiróság ítéletét annyiban, a menynyiben felperest keresetének magasabb összegekre irányuló részével elutasította, az itt kifejtettek és az elsőbiróság ítéletének ezekkel nem ellenkező vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. Ellenben meg kellett változtatni az elsőbiróság Ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint alperest a kötvényeknek felperes részéről való visszaadása ellenében a D) a. levél M) pontjában kitett összegek megfizetésében marasztalta. Ugyanis . . alperes másfél hónappal aló évi nyereményhalmazati idő letelte előtt már felajánlotta felperesnek azon tőkeösszegek kifizetését, a melyek megfizetésében az elsőbiróság alperest elmarasztalta. Kifejezetten beismerte felperes, hogy a 15