A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 25. szám - A csődtömeg csődben

A J újból foglal: — szükségesnek jelentkezik oly intézkedésnek a megtétele, mely az igényperek ismétlését és ezáltal szükségtelenül felmerülő költségeskedésnek elejét venné. Ebbeli felíedésünk folytán, a §-nak olyképeni módosítását véleményezzük, hogy az ingókat foglalás alól felmentő Ítélet joghatálylyal birjon az újból lefoglalt ingókra is, amennyiben az újbóli foglaltató végrehajtató fel nem hoz, illetve nem igazol oly körülményt, melynélfogva a már egy izben felmentett ingóságok tulajdonát illetően változás történt valamely jogügylet időközbeni létrejötte folytán. A 105. §-t, mely megengedi azt, hogy az árverésnél személyesen, vagy képviselője által közbenjárt hitelező végrehajtató költségeit felszámíthassa, szintén módosítani óhajtanánk és pedig a 91. §-nál, az előbbi közleményünkben — folyó évi folyam 179. lap - felfedett okoknál fogva, valamint a költségek csökkentésére vonatkozóan már általánosságban ugyancsak előbbi közleményünkben — 1902. évi folyam 186—187. lap — kiemeltekre való tekintettel. Nem valótlan azon állitásunk, hogy a gyakorlatban itt is visszaélésekkel találkozunk. Sokszor találkozunk esetekkel, hogy többszöri foglalás — felülfoglalás — alkalmából kitűzött árveréseknél valamennyi foglaltató közbenjár és ezáltal a költségeket nagy százalékban szaporitják. A forgalmi hitel emelése szempontjából csak arra kell törekedni, hogy a hitelező követelését kényszervégrehajtás utján minél előbb s kisebb költséggel érvényesíthesse, a hitelező excontentatiója bekövetkezzék. Módosítani véljük a i>-t oly értelemben, hogy az árverésnél való közbenjárásnak helye nincs végrehajtást szenvedett terhére, — a meg nem tartott árverés költségei pedig a végrehajtást szenvedettet csak akkor terheljék, ha kérelmére nem lett megtartva. A 117. §-t, az olyannyira kívánatos olcsó végrehajtási eljárás céljából megszorítani véljük a költségmegállapitást illetően. A végrehajtató, mint kereső s hitelező félnek elvitázhatatlan joga, hogy az elmarasztalt adósának azon vagyonára kérelmezze s vezethesse a végrehajtást, amelynek értékéből magát saját hite szerint a legkönnyebben kielégíthesse; de nem vindikálhat maga részére jogot arra, hogy a költségek szaporításával az adóst esetleg tönkre juttassa, hanem ellenkezőleg az excontentatióhoz való jogával szemben kötelezettsége — körültekintés ; vagyis ha kétsége van a tekintetben: vájjon az ingókra vezetendő végrehajtás utján teljes kielégítést fog-e nyerni, kérje meg a végrehajtást az ingatlanra is egyidejűleg, mit pedig különös fáradság és költség nélkül kipuhatolhat. Gyakorta előforduló eseteket észleltünk, hogy t. i. a végrehajtást előbb ingóságokra kérik, holott a végrehajtató, illetve helyesebben megbízott képviselője már is tudta azt, hogy ingóságot, különösen külingatlannal nem, de házzal bíró földmivesnél nem fog találni; csak utóbb kérik meg az előbb is tudva volt, de veszélyben nem forgott ingatlanra a §-nak a) pontjára támaszkodva. De gyakorlatunkban találkozunk oly esetekkel is, hogy az ingókra és ingatlanra egyidejűen lett a végrehajtás megkérve, utóbb azonban kitűnt, hogy oly ingatlanra, mely az elmarasztalt adós nevén sohasem állott. Ilyen kiaknázó eljárást a jó törvény nem sanctionálhat. A kiemelt nem lényegtelen szempontból a §-t ugy véljük módosítani: hogy ha a végrehajtást ingókra és ingatlanokra egyidejűen megkérni lehetett, a folytatólagos végrehajtás kérelmezési költségei a végrehajtást szenvedettet nem terhelik. Tehát a nem körültekintő, vagy egyenesen a végrehajtást szenvedettnek tönkretételére pályázó hitelező viselje a következményeket. A 122. §-t módosítani kellene az előbbi közleményünkben a 84. §-nak az ott explanáltak figyelembevétele mellett leendő módosításához képest akképpen, hogy a végrehajtást elrendelő s egyúttal a követelés letiltását tartalmazó végzésben hivatQG 205 n.ínak fel a végrehajtást szenvedettnek az adósai a 122. 1—3. pontjai alatt meghatározott körülmények tekintetében való nyilatkozattételre. A 228. §-t illetően, mivel amellett foglaltunk állást előbbi közlemény a f. évi 153. lap, — hogy a kérvényezés legalább is egy példány beadására legyen redukálva, szintén módosítás alapjára helyezkedünk, — vagyis elégségesnek tartjuk a kérvény egyetlen egy példányban való beadását. A §-t tehát ily irányban kellene módosítani. A 230. §. — véleményünk szerint — módosításra szorul oly értelemben, hogy a hitelező részéről való és végrehajtást szenvedett terhére eső közbenjárás megengedhetősége kizárassék, vagy legalább is a substrátum mérvéhez képest legyen korlátozva és pedig az előbbi közleményünkben — 19(>2. évi folyam 186 — 187. lap - előadottakra való tekintettel. A csődtömeg csődben. Irta WALDMANN MÁRK dr., nagyváradi ügyvéd. Legtöbb adós, fizetésképtelensége esetében, a csődöt megelőzőleg igyekszik hitelezőivel megalkudni s ha az sikerül, tovább marad meg a szinen, - - ellenben ha a hitelezővel való megegyezés nem jön létre, megkéri önmaga ellen a csődöt, esetleg bevárja, amíg valamelyik hitelezője ellene azt megkéri és a csődbíróság elrendeli. De nem igy a csődtömeg fizetésképtelensége esetén, mert a törvényhozás nem intézkedett még arról, hogy a csődtömeg csődöt mondhasson. Rendes csőd beálltával, a tömeghez tartozó vagyon feletti képviseleti, kezelési és rendelkezési jog a csődtömeggondnokot illeti, egyszersmind őt terheli a kötelesség a tömeg aktiv és passzív állapotát kipuhatolni, annak biztosításáról, behajtásáról, illetve megállapításáról gondoskodni és mindezekben a rendes családi apa gondosságával eljárni. Tömeggondnokká történt kineveztetése minden meghatalmazást pótol, feljogosítottnak tekintendő mindazon jogcselekvényekre, melyek tisztével járnak. C) vizsgálja meg a bejelentett követeléseket s ő képviseli a tömeget, melyek azt akár cselekvőleg, akár szenvedőleg illetik. Megtámadási perek indításához azonban a tömeggondnok a csődfelszámolási tárgyalás határnapjáig a csődbíróság, annak megtartása után pedig, a csődválasztmány felhatalmazásához van kötve. A tömeggondnok által a csődválasztmány felhatalmazása alapján indított perekben felmerült perköltségek a tömeg tartozásaiként tekintendők s mint ilyenek, még a költségek előtt is kiegyenlitendők, mert a csődtörvény 46. §-a értelmében a csődtömeghez tartozó javakból mindenekelőtt a tömeg tartozásai elégitendők ki, még pedig az idézett törvénycikk 5-ik ij-a szerint a költségek előtt. Felmerült esetből kifolyólag közlöm, hogy egy csődügyben, mely a nagyváradi törvényszék mint csődbíróság előtt még folyamatban van, a tömeggondnok derüre-borura megtámadási pereket indított többek ellenében, amelyekben sorra pervesztes lett és a perköltségekben elmarasztaltatott. Mire a perköltség fizetésére került a sor, egyszerűen kijelentette a tömeggondnok, hogy tömege nem rendelkezik pénz fölött, nem fizetheti még a perköltséget sem. Megjegyezendő, hogy a csődtömeg oly vagyon fölött is rendelkezett, melyre bérpénz cimén elsőbbségi igény támasztatott, amely ugyan a tömeg hitelezőivel szemben bírhatott elsőbbséggel, de nem a tömegtartozásokat megelőző rangsorozatban s ez okból a tömeggondnok a felperessége alatt indított perben történt marasztaltatásánál fogva a csődtörvény 48. és 50. §-ára való utalással a perköltségek kifizetését joggal nem tagadhatta meg, azokat bármely cimen a tömeg javára, befolyt összegekből fizetni tartozik s ha esetleg kiadta a bérpénzt anélkül, hogy az általa indított perekben felmerült perköltségek fedezéséről gondoskodott volna, mulasztásáért saját