A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 25. szám - A Btk. novellája. 1. [r.]

A JOG 203 közzétett anyag II. részében a tervezet szövegének módositá­sára vonatkozólag előterjesztett. A kormány legújabb bányatörvényjavaslata ezek szerint 1903-tól 1907-ig a bányászok és kohászok kezében volt, s igy ezeknek bő alkalmuk s elegendő idejük volt ezzel a terve­zettel behatóan foglalkozni. Máskép áll azonban ez a dolog a jogászokra nézve. Az igazságügyminiszter ugyanis az uj bányatörvényjavaslat tervezetét s annak indokolását csak 1907. évi október hó clsö fel eben küldte meg az összes ügyvédi kamaráknak észrevéte­lezés végett és akkor is meghagyta nekik, hogy ebbeli észre­vételeiket 1907. évi december hó közepéig terjeszszék be. Mig tehát a bányászok és kohászok ezzel a tervezettel több éven át foglalkozhattak, addig a jogászoknak észrevételeik megszerkesztése- és beterjesztésére mindössze csak két hónapi határidő állott rendelkezésükre. Ez valóban furcsán hangzik, ha meggondoljuk, hogy köz­gazdasági életünk egyik legfontosabb szaktörvényének a meg­alkotásáról van a szó és ha figyelembe vesszük, hogy az uj bányatörvényjavaslat 433 szakaszból áll és annak indokolása 400 oldalra terjed. Hiszen ennek a bő anyagnak az egyszerű figyelmes elol­vasása már önmagában véve is annyi időt vesz igénybe, hogy a mellett a kormány által annak tanulmányozására és észrevételezésére engedélyezett két hónapi határidő nevetsé­gesen rövidnek jelentkezik! De az igazságügyminiszter még ezt a rövid határidőt is megnyirbálta, mert amikor a temesvári ügyvédi kamara ezt a tervezetet indokolásával együtt akkor nekem adta ki azzal a megtisztelő megbizással, hogy a javaslatra vonatkozó észrevé­teleimet irásba foglaljam s azokat aztán felterjesztés céljából 1907 november hó végéig beküldjem, s amikor ennek folytán ezen feladatom teljesítéséhez hozzáláttam sa munkám javában folyt: akkor legnagyobb meglepetésemre november hó közepefelé ügy­védi kamarámtól egész váratlanul egy sürgető végzést kaptam, melyben arról értesített, hogy az igazságügyminiszter egy ujabb leiratában a bányatörvényjavaslatra adandó észrevételeknek a felterjesztését 1907 november hó közepéig kívánja s ennél­fogva felkért, hogy észrevételeimet lehetőleg 3 nap alatt ter­jesszem be. Az észrevételezési határidő rövidségének és későbbi meg­nyirbálásának az oka abban feküdt, hogy a kormány akkor teljesen el volt határozva, hogy az uj bányatörvény-javaslatot még 1907. évben a képviselőháznak beterjeszti. Igen ám, de megint jelenkezett a törvény létrejöttét meg hiúsító fátum, megint itt voltak a fontosabb ügyek, különösen a valóban fontos házszabályrevizió, es az uj bányatörvény­javaslat sem 1907. év végéig, de még mai ?iapig sem lett a képviselőháznak beterjesztve ! Az uj bányatörvény megalkotásának a kérdése tehát megint leszorult a napirendről és ha nem tévedünk, akkor talán ismét évek fognak elmúlni, mig ezzel a kérdéssel újból fogunk foglalkozhatni. Hát ezzel bizony bányajogi reformtörekvéseinkkel egy nagyon sajnálatos stádiumba jutottunk. Marad tehát továbbá is az az állapot, amelyet a mult év november havában a «A Jog», a «Bányászati és Kohászati Lapok» és a «Jó szerencsét)) cimü szaklapok hasábjain meg­jelent egyik bányajogi cikkemben a jogbizonytalanság álla­potának neveztem volt. Az időközben Selmecbányán megjelent «Uj bányatör­vényünkben kőszenünket szabaddá kell tennünk* cime alatt megjelent könyvemben pedig kimutattam, hogy a bányajog terén a jogfejlődés hibás alakulásának megakadályozására és a jogbizonytalanság állapotának a megszüntetésére csak egy mód van, s ez az: hogy a ránk oktrojált osztrák bányatör­vényt kiküszöböljük, az uj magyar bányatörvényt megalkotjuk s abban a magyar kőszenet teljesen szabaddá teszszük. Alkossuk meg tehát végre-valahára az uj magyar bánya­törvényt ! Mert az általunk jogbizonytalansági állapotnak neve­zett mostani jogrendszerünk valóban tarthatatlan és tűrhetetlen bányajogi viszonyokat teremtett ! Mutatja azt legjobban az a bányaadományozás ügy, amely most a Kesicabánya 7nelletti Lupák községben már hetek óta folyamatban van, ahol az ellentétes érdekű felek éveken és heteken át arról vitatkoznak, hogy tulajdonképen kit is illet a szén iránti jog azon a területen, ahol az adomá­nyozás kéretik ? Amióta az 1861. évi országbírói értekezletnek szénbá­nyászatunkat megbénító határozatai életbe léptek, ennél érde­kesebb adományozási eset alig fordnl még elő. Erről az esetről azonban csak későbben, nevezetesen majd akkor fogok írni, ha az ügy a legfőbb bányahatóságnál jogérvényes elintézést fog nyerni. K A Btk. novellája. Irta FALK PÁL dr. A magyar büntetőtörvények (Btk. Kbtk.) és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényja­vaslatot a képviselőház letárgyalta. A javaslat rövidesen a fő­rendiház elé kerül és ottan is letárgyaltatván, mihamar tör­vényerőre fog emelkedni és hatályba lépni. Közel három évtized mult el immár a magyar büntető­törvénykönyvek hatálybalépésétől, kezdve és ezen idő alatt, mint minden tudomány, ugy a büntetőjog tudománya is óriási méretekkel haladt előre és nevezetes változásoknak volt alá­vetve. Az egyes államokban a kodifikációknak hosszú sora ke­letkezett. Az irodalom és gyakorlat terén nem egy helyesnek, célszerűnek bizonyult eszme merült fel. Uj viszonyok, nevezetes tudományos küzdelmek keletkeztek, egyesek túlzásokat haj­tottak, felforgatást idéztek elő, mások nevezetes ideákat jut­tattak diadalra. A bűncselekmények elleni küzdelemben uj és ujabb eszközök váltották fel egymást, korszerű intézmények keletkeztek és a gyakorlati élet tapasztalatai az ezen a téren folyó munkát szüntelenné tették. A mi büntetőjogi kodifikációnk hibái, fogyatékosságai is az idők folyamán egyre szembetűnőbbek lettek és parancsolólag követelték a tudomány és gyakorlat mai állásának megfelelő korszerű reformot. A magyar igazságügyi kormány már 1888-ban meg­kezdte az ez iránybani munkálatokat és azok kevés megsza­kítással azóta szakadatlanul folytak. Első ízben 1892-ben ter­jesztett elő törvényjavaslatot, ezt visszavonta. Egy ideig a munka egyéb javaslatok miatt szünetelvén, 1901-től 1903-ig egy nagyobb terjedelmű tervezet készíttetett, legkiválóbb szak­férfiaink közreműködésével. Ezen tervezet a végleges revíziót célozta. Időközben a munkálatok eredeti iránya megváltozott és arra koncentrálódott, hogy egy kisebb terjedelmű javaslattal, szűkebb keretű reform­mal orvosoltassanak elsősorban büntetőtörvénykönyveink leg­égetőbb hiányai és elégíttessenek ki a modern élet követel­ményei. Ilyképpen a most letárgyalt javaslat távolról sem jelent végleges revíziót, bár komoly, értékes s egynémely vonatkozásban korszakot alkotó törvénymű és mindenképpen a modern eszmék jegyében született. Kegyeletteljes érzéssel emlékezünk meg ezen alkalommal Fayer Lászlóról, a nemes eszmék törhetetlen bajnokáról, akinek — fájdalom nem adatott megérni eszméinek győzelmét. Mélységes tisztelettel hajtjuk meg lobogónkat tudományos világunk, kimagasló alakja Balog Jenő dr., egyetemi tanár előtt. E fenkölt lelkületű tudós férfiú kodifikatora a törvény­javaslat legértékesebb részének: a «fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezéseknek. O minden nemes és szép eszmének egyaránt úttörője, gyermekvédelmi mozgalmaink lelkes előharcosa. A

Next

/
Thumbnails
Contents