A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 2. szám - A járásbirósági pervezetés

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2. számához. Budapest, 1908. január 12. Köztörvényi ügyekben. A hitvestársnak adott ajándék csak azon esetben számítható be a közszerzemény kielégítésére, ha az ajándékozási szerződés e tekintetben kifejezetten rendelkezik, vagy ha a szerződésből kittinőleg az ajándékozás ezen célzattal történt. A m. kir. Kúria (1007. nov. 5. 6,962/1906. p. szám) következően ítélt : A másodbiróság ítéletének felebbezett azt a rendelkezését, amely szerint felperest elutasította azzal a kereseti kérelmével, hogy a kaposujlaki 179. sz. tjkvben 197 b. hrsz. a. felvett ingatlan s a néh. id. H. József hagyatékául leltározott marhák felerésze végrendeleti örökösödés jogcímén javára megítéltessék s amely szerint felperest arra kötelezte, hogy alpereseket a fen-t jelzett ingatlan osztatlan felerészének birtokába bocsássa és e fele rész után alpereseknek 1907. évi november hó 30 tói a birtokba bocsátásig 15 K. évi elvont hasznot fizessen ; amely szerint továbbá a per- és zárlati költséget a peres felek közt kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja ; felebbezett egyéb rendelkezésében ellenben ugyanazt az ítéletet megváltoztatja s az elsőbiróság Ítéletének azt a rendelkezését hagyja helyben, amely szerint az idézett ingatlan ia a leltározott marhák felerészére a felperes tulajdonjogát közszerzemény jogcímén megállapította s alpereseket annak a tűrésére kötelezte, hogy felperes az ingatlannak erre a felerészére tulajdonjogát beke eleztethesse, amennyiben pedig a tulajdonjog bekebelezése foganatosítható nem lenne, az alpereseket egyetemlegesen az ingatlan feleértékének 250 K.-nak a felperes részére leendő megfizetésére s viszont a felperest a viszonkereset folytán a marhák értéke felének az alperesek részére leendő megfizetésére kötelezte, mindazonáltal a marhák tekintetében azzal a változtatással, hogy azok számát 3 darabban s értéküket 260 K.-ban állapítja meg és ehhez képest felperest az alperesek részére a marhák feleértéke címén 130 K. fizetésére kötelezi. Végül a felebbezési költséget a felek közt kölcsönösen megszünteti s a felebbezésekért munkadíj és kiadás címén a felperesi ügyvéd részére 30 K. k!6. f.-t, az alperesi ügyvéd részére pedig 16 K. 10 f.-t saját feleik irányában megállapít. Indokok: Nem bír alappal felperesnek az a kifogása, hogy alperesek néhai atyjuk irányában fennállott 600 K. tartozásuk elengedéseért az atyjuk utáni öröklési igényeikről lemondottak s ennélfogva az örökhagyó végrendeletének megtámadására kereseti joggal nem bírnak, mert felperes jelzett állítását alperesek tagadása ellenében nem bizonyította, amennyiben az ennek bizonyítása végett csatolt D) alatti egyesség ily kijelentést nem tartalmaz, a felperes és az örökhagyó közt létrejött E) a. ajándékozási szerződésben az örökhagyó által tett ily értelmű kijelentés pedig az alperesek kielégítésére nézve bizonyítékot nem képez. Ennek előrebocsátásával helyben volt hagyandó a másodbiróság ítélete az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott megfelelő indokoknál fogva, valamint saját vonatkozó indokolása alapján abban a rendelkezésében, amely szerint az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek mondotta ki s felperest azzal a kereseti kérelmével, hogy a kaposujlaki 179. hrsz. tkjvben az örökhagyó nevén felvett 197 b. hr. számú ingatlan s a leltározott marhák fele végrendeleti örökösödés jogcímén javára megítéltessék és amely szerint telperest arra kötelezte, hogy az alpereseket, mint az örökhagyó leszármazó örököseit az ingatlan hagyatékot képező eme felerészének közös birtokába bocsássa s e felerésznek 1904. évi november hó 30-tól járó évi 15 K. elvont hasznát, valamint a marhák értékének felét az alpereseknek megfizesse, a marhákra vonatkozóan, mindazonáltal a másodbirói ítélet helyes megállapítása szerint azzal a változtatással, hogy a marhák száma 3 dbot s azok értéke 260 K.-t s e ,hez képest a felperes által a marhák fele értéke fejében az alpereseknek fizetendő összeg 130 K.-t tesz. A másodbiróság Ítéletének felebbezett az a rendelkezése azonban, amely szerint fejperest közszerzemény iránti kereseti kérelmével elutasította, megváltoztatandó s az elsőbiróság ítéletének a felperes közszerzeményi jogát megállapító rendelkezése volt a már fentebb jelzett és indokolt változtatással helybenhagyandó, mert alperesek beismerték, hogy a kaposujlaki 179. számú tjkvben felvett ingatlan, valamint a 3 darab 260 K. értékű marha a felperes és az örökhagyó közt fennállott házasság tartama alatt szereztettek, e szerint pedig azoknak felerésze közszerzemény jogcímén az 1840. évi VIII. t.-c. 8. §-a értelmében a felperest, mint örökhagyó hitvestársát tulajdonul megilleti. Nem bír alappal alpereseknek az a kifogása, hogy az örökhagyó felperest közszerzeményi igényére nézve az E) alatti ajándékozási szerződéssel reá átruházott ingatlanokkal és ingóságokkal kielégítette, mert ezek a vagyontárgyak az átruházás folytán j a felperes külön vagyonává váltak s mert az ajándékul adott I vagyon a közszerzemény kielégítésére csak abban az esetben \ számitható a hitvestárs terhére, ha az ajándékozási szerződésben | ez iránt kifejezett rendelkezés foglaltatik, vagy ha az ajándékozój nak az a célzata, hogy az ajándék tárgya a közszerzemény kielégítéséül beszámittassék, a fennforgó körülményekből megállapítható, amint ezt a kip. Kúria 4,823/906. p. sz. a. hozott ítéletében is kimondotta; már pedig az E) alatti ajándékozási szerződésben oly kijelentés, hogy az örökhagyó az ajándékozás által a felperest közszerzeményére nézve kielégíteni kívánta volna, nem foglaltatik, s az örökhagyónak ily célzata a per körülményeiből sem állapitható meg, sőt az E) alatti szerződésből éppen az ellenkező tűnik ki, mert annak tartalma szerint az örökhagyó az ajándékozást azzal indokolta, hogy alpereseket örökrészükre nézve már kielégitette. A felebbezési költségek kölcsönös megszüntetése abban találja indokolását, hogy a felebbezések csak részben vezettek eredményre. Az 1877. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében a kiskorúak saját keresményük felett szabadon rendelkeznek, tehát keresményük szerzése tárgyában rendszerint szerződést is köthetnek és ezen szerződést keresményükre terjedő hatálylyal kötbér kikötésével is megerősíthetik. A m. kir. Kúria (1907. nov. 15. 7,370/1906. P. sz.) L. László dr. ügyvéd által képviselt L. András felperesnek G. Soma dr. ügyvéd által képviselt F. István dr. mint kiskorú leánya F. Sári törv. képviselője alperes ellen 50,000 K. kötbér és járulékai iránti perében következő' ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyja, egyúttal a felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását a bélyegköltséggel együtt megbízójával szemben 98 K. 30 fill.-ben megállapítja. Indokok: A felperes keresete arra irányul, hogy az alperes 50,000 K. kötbér megfizetésére azon az alapon köteleztessék, hogy az alperes az 1901. évi október hó 22. napján megkötött A. alatti szerződéssel, a felperes igazgatósága alatt álló Magyar színházhoz szerződvén, a felhívott szerződés 3. pontjában eltiltatott -attól, hogy a felperes beleegyezése nélkül vendégszerepeljen és ugyané tilalom megszegése, mint a szerződésnek alperes egyoldalú önkényes felbontása esetére magát 50,000 K. kötbér fizetésére kötelezte ; minthogy pedig a szerződésben foglalt megállapodás ellenére az alperes 1901. évi április havában a felperes beleegyezése nélkül vidéki színpadokon fellépett; 1902. évi június hó 2. napján pedig a felpereshez intézett levelében a szerződést felmondotta és a Magyar színháznál működését tényleg megszüntette, annálfogva a szerződési kikötés alapján a kötbér követelhetővé vált. Ezzel szemben az alperes a kereset ellen azzal védekezett, hogy vele szemben az A. alatti szerződésnek a kötbérre vonatkozó rendelkezése érvénytelen, mert ő a szerződéshez kiskoruságában járult hozzá, annak tehát joghatálya csak akkor lett volna tulajdonitható, ha a szerződés gyámhatóságilag jóváhagyatik ; már pedig az be nem következett, továbbá mert a felperes azzal, hogy az alperesnek szerződésileg megállapított szerződési dijait pontosan ki nem szolgáltatta, hanem visszatartotta, a szerződés lényeges feltételét megszegte és maga szolgáltatott okot arra, hogy azokat az alperes se tartsa be. A szerződési kikötés érvénytelenségére alapított kifogásnak nincs megállható alapja; mert az 1877. évi XX. t.-c. 3- §-a értelmében a kiskorúak saját keresményük felett szabadon rendelhezhetnek, mihez képest keresményük szerzése tárgyában rendszerint szerződést is köthetnek és ezt a szerződést keresményükre terjedhető hatálylyal kötbér kikötésével is megerősíthetik. Mindamellett a felperes kötbérkövetelhetési jogosultságát megállapítani nem lehetett; mert R. Szidi tanú vallomásának az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. és 215. §-ainak megfelelő módon való mérlegelése mellett valónak volt elfogadandó az alperesnek az a tényállítása, hogy a felperes a szerződésben elvállalt ama kötelezettségének, hogy az alperes illetményeit pontosan, 10 napi időközökben kiszolgáltassa, már mielőtt az alperes a vendégszerepléseket megkezdette volna, nem teljesítette pontosan, másfelül a per adataival bizonyítva van az is, hogy a felperes az 1902. évi május hóra alperesnek járó illetményeket visszatartotta, sőt azoknak kiszolgáltatását még a szerződésnek az alperes által 1902. évi június hó 2-án történt felmondása után is megtagadta és azoknak letétbe helyezését is csak az esetre volt hajlandó megtenni, ha • az alperes előzetesen a tőle követelt kikötéseket teljesiti. Minthogy pedig az A. alatti szerződés kifejezett tartalma szerint az alperes szinpadi fellépéseinek ellenértéke, az alperes közre-