A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 25. szám - Bányajogunk kodifikálása

202 A JOG statálnunk, hogy Magyarországnak ma sincsen meg saját önálló bányatörvénye. Ha ennek a sajnálatos és szégyenletes állapotnak az okait kutatjuk, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy bányajogunk reformálásával nincsen szerencsénk. Valóságos fátum és balsors az, mely ezen reformtörekvéseinket kiséri és a magyar bányatörvény létrejöttét folytonosan meghiusítja. Mi kétséget sem szenvedhet, hogy a tőakadályt a szerencsétlen kőszénkérdés képezi. De azért nemcsak ebben, hanem másban is kell keresnünk a baj okát! Mert habár kormányaink a kérdés fontosságát mindenkor elismerték s az uj magyar bányatörvény megalkotását mindig őszintén óhajtották és akarták is: mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy ez az ügy már több izben másfontosabb vagy legalább fontosabbnak látszó feladatok felhalmozódása is elodázhatatlansága folytán nemcsak a háttéi be szorult és halasztást szenvedett, hanem egészen a napirendről lekerült. Hányszor voltunk már ugy, hogy joggal feltehettük, sőt biztosra vehettük, hogy az uj bányatörvény megvalósulásának a küszöbén állunk ? De azért mostanáig sem valósult meg ezen jogos vágyunk? mert mindannyiszor ott volt a fátum, az akadályt képező fontosabb és elodázhatatlan országos ügy, mely a már kész javaslat beterjesztését lehetetlenné tette. 1870. évben jelent meg az úgynevezett bizottsági bányatörvény javas lat és annak indokolása. Az ennek megvitatása végett összehivott bizottmány tárgyalásai eredményre nem vezettek. Volt a bizottmánynak egy kisebbsége, mely különvéleményt adott. Erre következett a bizottmány többségének az ellennyilatkozata. Erre ismét következett az országgyűlési bányabizottság kisebbségének különvéleménye. Majd azután a javaslat ujabb megvitatására egy szűkebb körű bizottság kül detett ki, melyben ismét volt egy többségi vélemény és egy kisebbségi különvélemény. Addig tárgyaltak, vitatkoztak, véleményeztek és különvéleményeztek, mig a javaslat azután más fofitosabb ügyek miatt a napirendről leszorult és az egésznek az eredménye egy nagy semmi volt. De hogy akkor milyen közel állottunk a törvény meg valósulásához, azt legjobban mutatja a legfőbb bányahatóságnak egy 1878. évi leirata, amelynek indokaiban szórói-szóra ezen szavak olvashatók : «nincsen kizárva azon remény, hogy a bányatörvényjavaslat a közeljövőben törvény erejére emelkedjék.)) 1884. évben egy uj szakértekezlet hivatott össze, mely 25 ulcsben a törvényjavaslatot letárgyalta. Az ilykép létesült törvényjavaslat második olvasására egybehivott értekezlet azt 1 2 ülésben újból tárgyalta és nagy munkáját különvélemények és ellennyilatkozatok nélkül szerencsésen befejezvén, már most mindenki azt hitte és azt remélte, hogy annyi kínlódás és vajúdás után végre-valahára megszületett már a várva-várt uj magyar bányatörvény. Akadtak azonban akkor megint más fontosabb ügyek és bezzeg javaslat maradt ez az újonnan átdolgozott törvényjavaslat is. És hogy az akkori kormány megint mily messze jövőben látta a magyar bányatörvény megvalósulásának az idejét, azt maga mutatta meg legjobban azzal, hogy 1885. évben a zárt kutatmányok felügyeleti illetékéről egy külön törvényben intézkedett; ami bizonyára meg nem történik, ha akkor a törvény megalkotására a legkisebb kilátása lett volna. Megint hevert a magyar bányatörvény ügye 1890-ig, amikor ismét egy uj bányatörvényjavaslat készült el, amely azonban szintén nem emelkedett törvény erejére, mert árnbár Wekerle Sándor dr. miniszterelnök az 1894. évben megtartott bányakongresszuson kijelentette, hogy biztos tudomása és nézete szerint ez a bányatörvényjavaslat még a téli ülésszak folyamán be fog terjesztetni, ez a beterjesztés ismét más fontosabb ügyek miatt, de még azért is maradt el, mert a javaslat a szakkörök és különösen a jogászok igényeit ki nem elégítette, amiért is azt a kormány később maga ejtette el és egy ujabb törvényjavaslat kidolgozását helyezte kilátásba. A nagybányai bányakongresszus óta, vagyis 1894. évtől fogva a bányajog reformálásának a munkájába az Országos bányászati és kohászati egyesület jelentékeny módon folyik bele. Magán a nagybányai bányakongresszuson ez az országos egyesület a kőszén szabaddá tétele mellett foglalt állást és egy bányajogi bizottságot küldött ki, melynek feladatává tétetett, hogy az egyesület nevében a kormányhoz forduljon azon kérelemmel, hogy a kész bányatörvényjavaslat az egyesületnek tanulmányozás végett kiadassék. A bányajogi bizottság kitűzött feladatához képest mindjárt a kongresszus után fordult a kormányhoz, minek folytán a pénzügyminisztérium a bányatörvényjavaslatot még 1894. szeptember havában az egyesület elnökségének be is küldötte; minthogy azonban ezt a javaslatot időközben maga a kormány már elejtette volt, az elnökség erről a bányajogi bizottság tagjait értesítette s az 1894. október hó 14. és 15. napjaira már kitűzve volt bizottsági gyűlést bizon> talán időre, vagyis addig halasztotta mig a kormány a szerkesztés alatt" állott ujabb bányatörvényjavaslatot beküldendi. Az Í895. évben Vajda-Himyadon megtartott bányakongresszuson az országos egyesület a bányatörvényt megsürgető memorandum szerkesztésére egy bizottságot küldött ki. Ez a meviora7idum-bizottság 1896 április hó 11-én Selmecbányán gyűlésre összejővén, három napi tanácskozás után munkáját befejezte. Az ilyképp elkészült memorandum azután a pénzügyminiszternek 1896 május hó első napjaiban küldöttségileg átadatván, ezzel a bizottság feladatának teljesen megfelelt, sőt még ezen tul is ment, amennyiben emlékiratában nemcsak a bányatörvény megalkotását megsürgette, hanem még azokat a főbb elveket és eszméket is megjelölte, amelyeket a törvény megalkotásánál irányadóknak s azért figyelembe veendőknek tartott. Ezen memorandum dacára a következő három évben nem történt semmi sem. Csak 1899. évben vették fel ismét az elejtett fonalat, amikor is a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter között az a megállapodás jött létre, hogy egy megfelelő uj bányatörvényjavaslat elkészítése végett jogászokból és bányászokból egy vegyes bizottságot szerveznek. Ez a vegyes bizottság 1899-től 1901-ig működését befejezvén, létrehozta a kormány legújabb bányatörvény-javaslatát, amely azonban mint elémdói tervezet csak 190H. év nyarán lett közzétéve. A kormány a közzététellel egyidejűleg a tervezetet külön megküldötte az Országos magyar bányászati és kohászati egyesületnek, melynek igazgatótanácsa még 1903. év november havában a javaslattal foglalkozván, azt mindenekelőtt véleményezés végett az egyesület vidéki osztályainak kiadta; azután pedig a vidéki osztályok véleményeinek s az e célból kirendelt előadók javaslatainak figyelembe vételével 1904. évi június és július havában az egész tervezetet letárgyalta s ebbeli tárgyalásainak egész anyagát két kötetben közzé is tette. Az első kötet a vidéki osztályoknak a kiküldött előadók részéről feldolgozott véle ményeit, a másik kötet pedig a bányatörvényjavaslat előadói tervezetének szövegével szembe állítva, az igazgatótanács részéről javasolt modósitásokat, valamint azok megokolását is foglalja magában. Az igazgatótanácsnak ezen javaslatait sem az az évben, sem a rákövetkező két évben megtartott közgyűlés nem tar gyalhatta. Csak az 1901. szeptember hó 1,5-én Budapesten lefolytatott közgyűléseit mondhatta ki az országos egyesület határozatilag, hogy a kormány előadói tervezetét a bányatörvény reformjának alapjául általánosságban elfogadja: a részletekre nézve azonban összességükben magáévá teszi azokat a javaslatokat, amelyeket az igazgatótanács az 1904-ben sajtó utján