A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 8. [r.]

90 A JOG kai, hogy eme hosszabb időre kötött kölcsönszerződés egyoidalulag az adós felperes részéről egyáltalán nem bontható fel, nem volt ugyan elfogadható, mert viszont sem a B). sem a C) alatti kötelezvények, melyek a törültetni kért zálogjog bekebelezésére alapul szolgált nem vitás tartalmú okiratok, semmi olyan kikötést nem tartalmaznak, amely kikötés az adóst kellő felmondás mellett is elzárná a határidő előtt való visszfizetési jogtól. Ezekhez képest az alperes védekezése következtében azt kellett bírálat tárgyává tenni, hogy a felperest a fentebbiek szerint érő joghátrány miben állapitható meg, illetőleg az alperes hitelező a jelzett idő előtt való visszafizetéssel érintett érdekeit mennyiben óvhatja meg ? Habár a szerződés időelőtti felbontására irányuló felmondás a jelen kölcsön ügyletekről kiállított B) és C) alatti kötelezvényekben nem szabályoztatott, és igy az sem köttetett ki, hogy az adóst az idő előtt visszafizetés esetén terheli-e valamely — esetleg százalékos — összegnek fizetése : kétségtelen mégis, hogy éppen a kölcsönnek már fentebb is jelzett természetére tekintettel a hitelezőt a felmondási időnek kedvezménye megilleti, mely idő alatt módjában lehet azt az esetleges hátrányt elhárítani, amely az ilyen kölcsönök időelőtti visszafizetésénél a kamatlábak' ingadozhatása következtében, az eleve nem tájékozott hitelezőt pénzének további gyümölcsöztetése körül érheti. A felmondási időt pedig, tekintettel a szóban forgó kölcsönügylet körülményeire, különösen pedig a fizetési időpontokra, hat hónapban kellett megállapítani, amely felmondási kötelezettségnek a jelen esetben az a következménye, hogy a felperes által kimutatott hátralékos tőkeösszegnek a törlesztési tervszerint további félévi tehát az 1906- évi május hó 1. napjától — ugyanaz évi november hó 1. napjáig terjedő időre számított 6°/u-ban kikötött kamatával is tartozik az alperesnek. E kamatösszegnek megfelelő kötelezettség kiszámításánál tekintetbe kellett venni, hogy 4,954 K. 60 f. tőke az alperes javára helyeztetvén letétbe, az részére az 1892. dec. 16. 48,788 I. M. sz. értelmében 312%-ot jövedelmez, miért is a felperes részéről fizetendő összeg az 1906. évi máj. hó 1-től június l-ig terjedő időre 6%-azontul pedig a mikortól már a letét is kamatozott,— a csakis 6"/„-ota kiegészítő 2'/s%s kiszámítással állapitatott meg. Ezekből következik, hogy a felperes tartozása az 1906. év1 május 1-én összesen 5,027 K 42 f-t tévén ki, a teljesített 4,953 K 60 f. első sorban a kamatok kiegyenlítésére volt számítandó, miért is tőkéből még összesen á3 K. 62 f. marad fizetetlenül amiből arányos megosztással a C) 10. alatti bekebelezett követelésre 49 K. 14 f. a C) 13. alatti bekebelezett követelésre pedig 24 K. 68 f. marad fizetetlen tőke hátralék. Ezekből az adatokból következik, hogy az alsóbbb fokú bíróságok ítéletének e részben megváltoztoztatásából, minthogy a a tőke után az alperest az 1906 évi május hó 1-től további 6" 0-os kikötött kamat is megilleti: a zálogjogot a rendelkező rész értelmében hatályában fent kellett tartani, viszont pedig a másodbiróság ítélete, mennyiben a zálogjog összesen 4,953 K. 60 f. tőke s kamat erejéig töröltetni rendeltetett, ebben a rendelkezésében a fentebbiekből következőleg helybenhagyatott azért, mert a most jelzett összeg erejéig az alperes követelése fizetés következtében megszűnt, aminek következménye az ennek megfelelő zálogjognak is megszűnése. A költségeknek kölcsönös megszüntetését az indokolja, hogy a felperes a felmondási időre járó kamatösszegnek megfelelő összeget nem fizetvén ki, ennek az összegnek követelésére nézve, tehát részben az alperes is pernyertessé vált. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A künnlevő követeléseknek az ellenérték felvétele mellett való átruházása által a közadós hitelezői nem károsittattak meg, és ezért az ily ügylet sikerrel meg nem támadható. A budapesti kir. ítélőtábla. Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével egészben elutasítja. Indokok: S. M., ki 1903. március 5-én csődbe jutott, 1903. január 7-én 22,467 K. künlevő követelését annak leszámítolása végett az alperes takarékpénztárra átruházta, az alperes pedig 1903. január 9-én az engedményezést elfogadta és az átruházott követelések összegének megfelelő teljes ellenértékét egy félévre eső 7 i kamat levonásával a m.-i takarékpénztárnál S. M. részére készpénzben utalványozta. S. M. ezt az utalványozott ellenértéket Í903. január 10-én az m.-i takarékpénztártól megbizottja utján 21,675 K.-ban fel is vette. E tényállás mellett a csődtörvény 26. §. 1. pontjára alapított keresetnek helyt adni akkor sem lehet, ha a közadós fizetéseit az átruházási ügylet megkötésekor már megszüntette volt. A megtámadásnak ugyanis nélkülözhetetlen feltétele az, hogy az ügylet megkötése által a hitelezők megkárosittassanak. A künnlevő követeléseknek az ellenérték felvétele mellett való átruházása által azonban a közadós hitelezői nem károsittattak meg. Mert közadós vagyona az ellenérték felvétele által annyival gyarapodott, mint amennyivel a követelések átruházása által csökkent, vagyonállapota tehát nem változott, s igy az ellenérték felvétele mellett történt vagyonátruházás, ha az valóságos időre esik is, alperesre nézve jogtalan vagyoni előnynyel nem járt, a közadós hitelezőire nézve pedig károsodást nem foglalt magában. Nem változtat ezen az sem, ha a közadós az átruházott követelésekért részére kiutalványozott és általa felvett pénzt hitelezői elől félretette, mert ebből előállott kárt nem az ügylet megkötése okozta a hitelezőknek, hanem az, hogy a közadós a megtámadott ügylet joghatályos létrejötte és lebonyolítása után tiltott módon rendelkezett a felvett és vagyonába befolyt pénzzel ; azt pedig felperes nem is állította, hogy alperes az átruházás elfogadásakor és az ellenérték kiutalványozásakor tudomással birt volna arról, hogy a közadós az A) a. összeirt követeléseit .°zzal a szándékkal idegenítette el, hogy a követelések ellenértékét hitelezői elől félretegye. A m. kir. Kúria (1908 jan. 23. 141. sz. a.) A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes vitatta ugyan, hogy az alperes, illetve az ennek képviseletében eljárt közegei az ügylet megkötésénei tudomással birtak arról, hogy a közadós S. M. az engedményezés fejében kapandó összeget a hitelezői elől elvonni akarja ; erre a tudomásra vonatkozólag azonban a felperes nem hozott fel és nem bizonyított oly konkrét adatokat, amelyekből ez a körülmény megállapítható volna. A másodbiróság tévesen hivatkozik arra, hogy a felperes ezt a körülményt nem is állította ; miért is ezen indoknak mellőzésével a kir. Kúria a másodbiróság ítéletét egyéb indokaiból helybenhagyja. Bűnügyekben, A vagyonbukott egyén hitelezőjére nézve oly kötelezettség nem all fenn miszerint minden olyan tett vagy mulasztás elkövetésétől tartózkodjék, mely az összes hitelezők követeléseinek egyenlő kielégítését lehetetlenné teszi, ez a kötelezettség egyedül a vagyonbukottat terheli, a hitelező, ha a csődkérvénynek a vagyonbukott által való beadásának elmulasztásáról tudomással birva azt követelésének zálogjoggal való biztosítására használja fel, ezért sem büntethető. A m. kir. Kúria (1908. máj. 6-án 3,460/1908. B. szám alatt) következő ítéletet hozott : A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy nem követ el büntetendő cselekményt az a hitelező, aki a csődkérvény beadásának a vagyonbukott részéről fizetésképtelensége tudatában történt, a Btk. 416. §-ának 4. pontja alá eső elmulasztását felhasználva, követelését a fizetésképtelen adós ellen biztosítja és annak vagyonára zálogjogot nyer. Megsértette tehát a törvényt a trencséni kir. törvényszék 1905. évi október hó 19-én 3,654. sz. alatt hozott ítéletével, anynyiban, amennyiben Sch. Zs. vádlottat a D. S. terhére megállapított, a Btk. 416. §-ának 4. pontjában körülirt vétkes bukás vétségében való részesség (69. §. 2. pontja) miatt büntette azon az alapon, hogy Sch. Zs. tudva D. S. fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának ez utóbbi részéről fizetésképtelensége tudatában történt elmulasztását felhasználta arra, hogy 6,000 K követelését a vagyonbukott D. S. ellen biztosítsa ésilyként annak vagyonára zálogjogot szerzett. .Megsértette a törvényt a pozsonyi kir. Ítélőtábla is 1906 évi március hó 1-én 260. sz. alatt hozott másodfokú Ítéletével annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróság Íteletének Sch. Zs. bűnösségének megállapítására vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyta. Egyúttal pedig mindkét alsófoku bíróság ítéletének Sch.