A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 8. [r.]

A JOG 91 Zs. vádlottról rendelkező része hatályon kivül helyeztetik és ez a vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A D. S. beckói és Sch. Zs. Dolesói lakosok elleni kezdetben a Btk. 386. §-ába ütköző csalás, utóbb pedig a 414. §_ 2. pontja aiá eső csalárd bukás büntette, illetve abban való részesség miatt folytatott bűnvádi ügyben megszerzett adatokkal megállapittatott, hogy Sch. Zs., aki D. S. unokájával D. F.-val 1902. szeptember hó 23-án házasságra lépett, 1902. évi július hó 22-én kelt és 1902. évi szemtember hó 22-én lejárt három darab egyenként 2,000 K-ról szóló váltó alapján D. S. ingatlanaira a zálogjogot '0000 K erejéig 1902. évi december hó 2-án előjegyeztette, mely zálogjog utóbb a per utján érvényesített emiitett követelés behajtása céljából vezetett kielégítési végrehajtás folytán mint végrehajtásilag igazolt bekebeleztetett; a végrehajtást D. S. ingóságaira is foganatosíttatta, minek következtében az 1904. évi január hó 19-én csődbe jutott D. S. többi hitelezőinek követelései nem találtak kielégítést. A kir. ügyész, aki azt vette bizonyítottnak, hogy Sch. Zs.-nak említett követelése koholt volt és hogy D. S. ezt a fenn nem álló tartozást csak a többi hitelezők megkárosítására irányzott célból ismerte el valónak, Sch. Zs. pedig ezt a koholt követelést, DS.-nal előzetesen egyetértve, ugyancsak a jelzett kárositási célbó^ érvényesítette, D. S. ellen a Btk. 414. §-ának 2. pontjában meghatározott csalárd bukás büntette és Sch. Zs. ellen ezen bűntettben való részesség (69. §. 2. p.) miatt emelt vádat. A kir. törvényszék azonban azt vette megállapítottnak, hogy Sch. Zs. a kérdéses három váltót D. S.-tól az ennek unokájával történt házasságra lépés alkalmából a nő hozományakép kapta, hogy tehát a Sch. Zs. részéről D. S. ellen a váltók alapján 6,000 K és járulékai iránt érvényesített követelés nem a hitelezők megkárosítására irányzott célból koholt, hanem valódi követelés volt. De megállapította a kir. törvényszék egyúttal azt is. hogy vagyonbukott D. S., miután fizetésképtelenségét tudta, a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára Sch. Zs. 6,000 K erejéig zálogjogot nyerjen ; Sch. Zs. pedig tudva D. S. fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának elmulasztását arra használta fel, hogy az említett követelés erejéig D. S. ingatlanaira zálogjogot szerzett és ennek alapján 1905. évi október hó 19-én 3,644. sz. alatt hozott Ítéletével D S. vádlottat a Btk. 416. §-ának 4. pontjában körülirt vétkes bukás vétsége miatt mint tettest a Btk. 92. §-ának alkalmazásával behajthatlanság esetén tiz (10) napi fogházra átváltoztatandó kétszáz 20J ) K pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre, Sch. Zs. vádlottat pedig a jelzett vétkes bukás vétsége miatt mint bűnsegédet (69. §. 2. pontja) a 416., 72. és 66. §§-ok alapján behajthatlanság esetén nyolc (8) napi fogházra átváltoztatandó egyszázhatvan (160) K pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre ítélte el. Ezt az ítéletet a kir. ügyész a B. P. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból a cselekmény minősítése miatt, továbbá W. S. dr., ügyvéd D. S. csődtömegének gondnoka mint sértett a magánjogi igények és a költségek tárgyában feleb. bezvén, a pozsonyi kir. Ítélőtábla 1906. évi március hó 1-én 260 sz. alatt hozott jogerős Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül, egyéb felebbezéssel megtámadott rendelkezéseit pedig helybenhagyta. A trencséni kir. törvényszék azzal, hogy Sch. Zs. vádlottat a Btk. 416. §-ának 4. pontja alá eső vétkes bukás vétsége miatt mint bűnsegédet (69. §. 2. p.) büntette azért, mert ez a vádlott tudva D. S. fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának ennek részéről történt elmulasztását felhasználta arra, hogy a nevezett vagyonbukott ingatlanaira zálogjogot nyerjen, a törvényt megsértette. A büntető törvénykönyvnek a csalárd és vétkes bukásra vonatkozó rendelkezései a vagyonbukottnak olyan tetteit és mulasztásait sújtják büntetéssel, melyek az összhitelezők kielégítésére szolgáló vagyon kevesbitése vagy a vagyoni állapot felfedezésének megnehezítése által a hitelezők követelési jogait sértik vagy veszélyeztetik. A hitelezők jogainak megsértése vagy veszélyeztetése forog fenn a vétkes bukás vétségének a Btk. 416. §-ának 4. pontjában meghatározott esetében is, melyben a törvény büntetést szab arra a vagyonbukottra, aki miután fizetésképtelenségét tudta, a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára egy vagy több hitelezője zálog- vagy megtartási jogot nyerjen, mert az által, hogy a vagyonbukottnak egy vagy több hitelezője a többiek megelőzésével kielégítéshez jut, az összes hitelezőknek a csődeljárás célját képező egyenlő mérvben való kielégítése lehetetlenné válik, mi végeredményében nem egyéb mint a fedezetet nyert hitelező kedvezményezése, mely azonban már csak azért nem állapítja meg a csalárd bukás bűntettének a Btk. 414. ij-ának 3. pontjában körülirt elkövetési cselekedetét, mert ez a hitelezők megkárosítására irányzott célzatot tételezi fel. Ámde a törvény a 416. §. 4. pontja alá eső vétkes bukás vétségéért csak a vagyonbukottat bünteti, mert csak a fizetésképtelenségbe jutott adósnak törvényes kötelessége, hogy minden olyan tett vagy mulasztás elkövetésétől tartózkodjék, mely az összes hitelezők követeléseinek egyenlő kielégítést lehetetlenné teszi; ellenben az egyes hitelezővel szemben oly kötelezettség, melynél fogva a többi hitelezők érdekeit megóvni tartoznék, nem áll fenn, az egyes hitelező tehát, aki habár tudva az adós fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának ez által történt elmulasztását felhasználja arra, hogy követelését biztosítsa és az adós vagyonára zálog-, vagy megtartási jogot nyer, csak jogával él és mások jogait nem sérti és ezért sem a Btk. 416. igának 4 pontja alapján, sem más cimen büntetőjogilag nem vonható felelősségre. Ebben az esetben a Btk. 416. §-ának 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségében való részesség azért sem foroghat fenn, mert a Btk. 69. §-ának 2. pontjában körülirt bünsegély a bűntett vagy vétség elkövetésének szándékos előmozdítását vagy könnyítését tételezi fel; már pedig a hitelező jelzett ténykedése a vagyonbukott mulasztásának szándékos előmozdítását sem foglalja magában. Nyilvánvaló ezekből, hogy a Sch. Zs. vádlott terhére rótt tett nem képez büntetendő cselekményt és hogy ez a vádlott a kir. törvényszék által a Btk. 416. §-ának 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében való részesség miatt a törvény megsértésével ítéltetett el. A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság Ítéletének Sch. Zs. vádlott bűnösségének megállapítására vonatkozó rendelkezését felebbezés hiányában érintetlenül hagyta. Ezzel a kir ítélőtábla is törvénysértést követett el, mert Sch. Zs. vádlottat illetően a fentebbiekben kifejtettek szerint a B. P. 385. £-ának 1. a.) pontjában megjelölt',, és ezen utolsó bekezdése szerint hivatalból is figyelembe veendő semmisségi ok forgott fenn; mert továbbá az elsőfokú biróság ítélete a kir. ügyész részéről, habár vádlottak terhére felebbeztetvén, ez a felebbezés a B. P. 387. §-ának második bekezdése értelmében a vádlottak javára is használtnak tekintendő volt; s mert ezekhez képest a kir. ítélőtáblának a Sch. Zs. vádlott javára íenforgott anyagi semmisségi okot a B. P. 423. £-ának második bekezdése szerint felebbezés folytán, de hivatalból is, figyelembe venni, az esküdtbirósági Ítéletnek vonatkozó részét megsemmisíteni és a nevezett vádlottat a vád alól felmenteni kellett volna. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani és a B. P. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Szám: 952/99. 4. ) A házasság tartatna alatt született gyermek elhelyezése és tartása iránt a H. T. 95- §. értelmében akkor is hivatalból teendő intézkedés, ha a gyermek születéseitek bejelentése alkalmával nem a férj, hanem más férfi ismerte el az atyaságot, mert a házasság tartama alatt született gyermekek mindaddig törvényes születésüeknek vélelmezendők, mig a törvénytelen születés törvényszerűen ki nem mondatik. 5. A házasság tartama alatt született gyermek törvényes származásúnak vélelmezendő, s ha az anyakönyvben a törvényes atya megjelölését feltüntető rovatok kitöltve nincsenek, ez elrendelendő, s a kiskorú gyermek érdekében az itélet a gyám-