A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 21. szám - A gyilkosság és emberölés. 2. [r.]

A JOG 17 Más szóval a turpis causa a teljesítés meg nem engedhetőségének a kifogása, a naturális obligatio pedig a teljesítés vagy viszontteljesítés nem-követelhetőségéntk az exceptiója. De lássuk a példákat. A szülők gyermekeiket tartásban, nevelésben és ellátásban tartoznak részesíteni, de arra már nincs kötelező jogszabály, hogy a szülő gyermekének kiházasilása alkalmává1 kelengyét is tartozik adni. Az ily kötelem csupán naturális obligatiót képez és a bíróság a netán előforduló ily keresetet jogsegélyben nem részesítené. Mindazon plus tehát, amelyet a szülő gyermekének a törvény szerinti tartás, nevelés és ellátás mértékén (elül nyújt vagy igér, csak erkölcsi alapon álló természeti kötelemnek képezheti tárgyát. Gyakrabban előforduló példája a naturális obligatiónak az elévült tartozás lerovása vagy annak megtörténte eseten a teljesítés visszakövetelése. Itt azonban a különbség az, hogy míg az elévült tartozás teljesítése alól az adóst tételes intézkedés vagyis az elévülés menti tel, addig a megtörtént teljesítés visszakövetelésének a naturális obligatio vet gátatEzt az elvet vallja a T. 1,356. §-a. «Elévült követelés kielégítésére teljesített szolgáltatás, bár a teljesítő nem is birt tudomással az elévülésről, vissza nem követelhető.)) Ugyancsak természeti kötelmet szülnek a nem hazárd, tehát a nem tilos játékból és fogadásból eredő ügyletek. Miként már előbb fejtegettük : a megengedett játékból természeti kötelem'.keletkezik, ellentétben a meg nem engedett vagyis hazárdjátékból fo;yó kötelemmel, mert ennek érvényesítése turpis causa indokából nem engedhető meg. A jálékügyleteknek csak némely neméből származik naturális obligatio, mert a hazárdjátékból a turpis causa okából érvénytelen kötelem keletkezik. Az áliamüag szabályozott sorsjátékból és fogadási ügyletekből pedig, miként már feniebb láttuk, civilis obligatio származik. Egy másik neme a természeti kötelmeknek a 8% on felül kamat kikötése, annyiban az uzsoravétség jelenségei fenn nemj forognak. Itt is ugy áll a dolog, hogy maga a kikötés érvényes, de sem a teljesítést birói uton nem követelheti a hite. lező, sem a már megtörtént teljesítést — uzsora esetét kivéve - az adós vissza nem követelheti. Hasonlóképpen áll a dolog a kiskorú által elvállalt és nagykorúságában elismert tartozás teljesítésével. Ezt sem követelheti vissza az adós, ha már egyszer elismerte és teljesítette. De ne tévesszük itt szem elől, hogy a kiskorú által vállalt kötelezettség egymagában, amennyiben azt nagykorúságában el nem ismeri és magára kötelezőnek nem vállalja, még naturális obligatiót sem képez: mert az önmagában semmis és érvénytelen. Naturális obligatiónak tekintendő továbbá az a kötelem is, mely a vétlen jegyestárs részéről fennáll az általa kapott jegyajándékok visszaadása tekintetében, úgyszintén ugyanily körülmények között a vétlen házastárs kötelme e házasság felbontása esetében. A H. J. T. 3. §-a csupán a vétkes félre nézve állit fel kötelezettséget arra nézve, hogy a másik jegyesnek és rokonainak a kötendő házasság céljából tett kiadások erejéig kártérítéssel tartozik és hogy köteles azt, amit a fenti okból ajándékként kapott, visszaadni, vagy annak értékét gazdagodása erejéig megtéríteni A 89. §. hasonlóan rendelkezik a vétkes félre nézve, a házasság felbontásának esetére. A két törvényhelyből nyilván kitűnik az, hogy a törvényhozás csak a vétkes felet kötelezi az általa kapott ajándékok visszaadásán a vétlen félre azonban kötelezettséget nem hárít. Ebből következik, hogy a vétlen fél a kapott ajándékokat megtarthatja. A birói gyakorlat is az, hogy amennyiben a vétkes fél lép fel követelési joggal az általa adott jegyajándékok visszaadása iránt, az ily kereseteket a bíróságok mindig elutasítják. A vétlen fél tehát megtarthatja a kapott jegyajándékot, de miután az erkölcsi érzés azt diktálja, hogy az ily ajándékok meg nem tarthatók. általánosan az a szokás, hogy azokat a vétlen fél is visszaszolgáltatja. Ha pedig már visszaadta, utóbb azokat azon az alapon, hogy a törvény őt visszaadásra nem kötelezte, vissza nem követelheti mert az általa történt teljesítés csak naturális obligatio volt. A gyakrabban előforduló különböző jogesetek csoportosításával azt a célt akartuk elérni, hogy a pusztán erkölcsi alapon nyugvó kötelmek elbírálásánál, az általános tételt az egyes esetekre alkalmazva, körülbelül magunk elé tükröztessük azt az útirányt, amelyet a birói gyakorlatnak az esetek eldöntésénél elfoglalnia kell. A tétel általánosítása azonban a jelen tárgynál nem könnyű mert nem a tételes jog által szabályozott jogviszonyokról, hanem olyan esetekről van szó, amelyek elbírálásánál a minduntalan változó erkölcsi felfogás és a korszellem fejlődése állapítják meg és ellenőrzik a bíróságok által követendő útirányt. Az esetek jogalapját nem valamely a törvény által szabályozott jogviszony, hanem az illető nép erkölcsi érzése adja meg és bár, miként említettük, a követendő utvonalat megelölő tételt általánosítani nehéz, mindazonáltal fel kell állítanunk azt a tézist, amely helyes alkalmazás mellett — figyelemmel az erkö'csi szabályok szigorú betartására és a jóizlés követelményeire, -- az előforduló jogesetek eldöntésénél zsinórmértékül szolgálhat, E tekintetben a Tervezet igen helyesen jelöli meg ezt az útirányt, amidőn a 956. §-ban a turpis causára vonatkozóan röviden kimondja, hogy : «erkölcstelen tartalmú vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis». A naturális obligatio tekintetében pedig az 1766. §. intézkedik: «A kötelezettség teljesítése céljából tett szolgáltatás nem követelhető vissza, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivéve, ha a szolgáltatást a másik fél által felismerhető kényszerhelyzetben vagy visszakövetelési jogának fenntartásával teljesítette.;) Oly szolgáltatás sem követelhető vissza, amelylyel az, aki teljesítette, erkölcsi kötelességének vagy a társadalmi illem követelményeinek tett eleget. Ezen szakaszoknak a korszellemnek és a szigorú erkölcs követelményeinek megfelelő alkalmazása a bíróságok feladata lesz. A gyilkosság és emberölés.*) Irta Dr. TÓTH LÁSZLÓ, budapesti kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. (Folytatás )*) II. A római jogban már eléggé tisztázva találjuk a gyilkosság és az emberölés fogalmát, amennyiben ott már szabatosan meg van határozva az atyagyilkosság, a gyermekgyilkosság a mérgezés stb. fogalma. Az atyagyilkosságra sokáig nem volt irott törvény Rómában. A törvényhozó nem tartotta lehetségesnek, hogy valaki ily szörnyű bünt elkövethessen. Az első, tételes határozmányt a decemvirek alkották meg. E szerint az atyagyilkos fejét betakarták s őt magát bőrzsákba varrva, a folyóba dobták. E büntetést később még sulyosbbitották : a bőrzsákba állatokat tettek s a bűnöst előbb véresre vesszőzték. Ha azonban a tettes megvallotta bűnét s ha anyja, vagy gyermekei közbenjártak érte: mellőzték ezen kegyetlen büntetést, amelyet később — Hadrianus rendelete szerint — módosítottak, illetve a vadállatok közé dobással helyettesitettek, különösen azon városokban, amelyek a tengertől, vagy folyótól messze feküdtek. Ezen időben — t. i. az irott jog korában — az atyagyilkosság oly súlyos bűncselekmény volt, amelynek még az előkészületi cselekményeit is büntette a törvény. így elég volt, ha egy fiu mérget vasárolt oly célzattal, hogy azt atyjának beadja; ily esetben még akkor is halállal büntették, ha tervét nem hajtotta végre. Ugyanez történt akkor is, ha a fiu valakinek pénzt adott oly célból, hogy a megajándékozott *) Előző közlemény a 20. számban.