A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 20. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módositásáról. 5. [r.]
78 A JOG Bűnügyekben, Ha a sértett fél kijelentette, hogy a vádlott megbüntetését nem kívánja, nem léphet föl többé mint pótmagánvádló, habár a közvádló a vádat később fenn nem tartja. A pécsi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és özv. B. Ferencné vádlottat amiatt, hogy Kéménden 1906. évi augusztus hó 23-án éjjel K. Antal sértettnek fejvánkosa alatt volt mellényéből 1,040 K. összeget a tulajdonos beleegyezése nélkül jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvette, a B. T. K. 333§-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében : továbbá Cs. Pál, Cs. József és K. Rozália vádlottakat pedig amiatt, mert Dunaszekcsőn 1906. évi augusztus havában Sz. Juliánná vádlott által K. Antal birtokából jogtalan eltulajdonításra irányuló célzattal elvett 1,040 K.-ból Cs. Pál 40, Cs. József 120 és K. Rózália pedig 480 K.-át, ezenfelül K. Rozália özv. B. Ferencnével együtt Baján nagyobb összegeket vásárlásokra elköltöttek^ vagyoni haszon végett megszereztek, jóllehet tudták, hogy az lopás büntette utján jutott B. Ferencné birtokába, a B. T. K. 370. §-ának L bekezdésében meghatározott orgazdaság bűntettében bűnösöknek mondja ki s ezért özv. B. Ferencné vádltottat a B. T. K. 340., 341. §-ok alapján az Ítélet foganatba vételétől számítandó kilenc hónapi börtönre Cs. Pál, Cs. József és K. Rozáliavádlottakat pedig a B. T. K. 370. §-ának 1. bekezdése, a 372. és a 91. §§-ai alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó személyenkinti hat-hat-hat hónapi börtönbüntetésre, mindegyik vádlottat szabadságvesztés-büntetésének kiállításától kezdődő három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéli. Indokok : Minthogy a főügyészség f. évi január 26-án 284. számú átiratában a pécsi ügyészség részéről bejelentett felebbezést visszavonta, a tábla az ügyet sértettnek és képviselőjének feiebbezése folytán vette felülvizsgálat alá. . . (1907. évi május hó 29-én, 987. sz.) A m. kir. Kúria : A táblának Ítélete, az 1907. évi február 11-én 146. B. szám alatt hozott végzéssel és az ezt követő egész eljárással együtt a B. P. 384. §-ának 11. pontjában meghatározott alaki semmisségi okból a B. P. 437. §-ának 2. és a 404. §-nak 1bekezdéséhez képest és pedig özv. B. Ferencné vádlottra nézve a B. P. 384. §-ának végbekezdése értelmében hivatalból megsemmisíttetik s K. Antal sértettnek az elsőbirósági Ítélet ellen bejelentett feiebbezése visszautasittatik. Indokok: A tábla ítélete ellen Cs. Pál, Cs. József és K.Rozália vádlottak védője, védettjének csatlakozásával a B. P. 384Í §-ának 11. pontja alapján semmisségi panaszt jelentett be azért, mert sértett az elsőbiróság előtti főtárgyaláson kijelentette, hogy vádlottak megbüntetését nem kívánja, az ügyésznek a telmentő ítélet ellen bejelentett felebbezést pedig a főügyész visszavonta, s ekként a tábla ítélete törvényszerű vád nélkül hozatott. A törvényszék előtti főtárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint a sértett határozottan kijelentette, hogy özv. B. Ferencné és vádlottársainak megbüntetését nem kívánja. Minthogy pedig sértettnek ebben a nyilatkozatában az foglaltatik, hogy az ügyész által képviselt vádnak elejtése esetében, magánvádjád a sértett érvényesíteni nem kívánja, s illetőleg, hogy ezzel a magánvádról lemondott; másfelől tekintve, hogy a B. P. 49. §-ának 4. bekezdése szerint a magánvádról való lemondás nem vonható vissza : ugyanezért K. Antal sértett, vagy helyette a képviselője a felmentő ítélet ellen felebbezéssel élni már jogosítva nem volt s midőn a főügyész 1907. január 26-án 284. sz. a. kelt s a táblához 146/907. B. sz. a. érkezett átiratában kijelentette, hogy az elsőfokú bíróságnak felmentő ítélete ellen az ügyész részéről bejelentett felebbezését visszavonja, a tábla sértett felet pótmagánvádlóként nem tekinthette s az ügy érdemében eljárni jogosítva nem volt s midőn ennek dacára a tábla ebben az ügyben 146/1907. B. sz. végzésével az ügynek felebbviteli főtárgyalásra való kitűzést elrendlte s a befejezett eljárás alapján Ítéletet hozott ebben az ítéletben pedig a vádlottak bűnösségét megállapította: ítéletét törvényszerű vád nélkül hozta, s a B. P ' 384. ij-ának 11pontjában meghatározott alaki semmisségi okot valósította meg Ennek folytán a B. P. 384. §-ának 11. pontjára alapított semmisségi panasz alapos lévén a táblának ítéletét, a 146/907. B. zz. végzéssel s az ezt követő egész eljárással együtt a B. P. 384. ij-ának 11. pontjában meghatározott és pedig özy. B. Ferencnére is hivatalból meg kellett semmisíteni s a sértettnek a tábla Ítélete ellen bejnlentett felebbezését, mint annak bejelentésére nem jogosított részéről használtat visszautasítani. Ennek folytán a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett többi semmisségi panasz tárgytalanná vált. (1908. február hó 7-én, 848. sz.) jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. 10. Habár alperes házastársi kötelességeit azzal szándékosan és súlyosan megsértette, hogy N. N. tanú vallomása és eme vallomásra vonatkozó saját beismerése szerint a per tartama alatt a nevezett N. N. nővel nemileg közösült, tekintve mégis, hogy a tanuk vallomása és alperes beismerése kizárólag a per folyama alatt felmerült tényekre vonatkoznak, alperessel szemben tehát az a körülmény meg nem állapitható, hogy állandóan erkölcstelen életet folytat: a házasságot az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) és nem a c) pontja alapján kellett felbontani. (Kúria: 6,361/899.) 11. Alperes beismerésével, N. N. tanú vallomásával és támogatóan K. J. tanú vallomásával bizonyítva van, hogy alperes felperest többször megverte, amelyek közül a tanuk által bizonyított verésre nézve felperes kereshetőségi joga nincs elévülve, a verési tény magában foglalja a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó okot, s mivel alperes azt a mentséget, hogy a tettleges bántalmazásra oka volt, nem bizonyitotta, sőt a tényt magát elő sem adta, mivel az 1896. febr. 4-től való tényleges különélésből és a különvetés sikertelenségéből alaposan következtethető, hogy a peres felek házassági viszonya annyira fel van dúlva, hogy felperesre nézve a további életközösség elviselhetlenné vált: alperes vétkességének kimondásával a peres felek házasságát fel kellett bontani. (Kúria: 4,390/899.) Szám: 3,842/900. I. 12. A H. T. 80. §. a) p. és 78. §-ban meghatározott bontó okot képezi, midőn a férj ágyban fekvőí.beteg nejét nem ápolja, sőt éhezteti s tettleg többször bántalmazza s midőn e miatt egy alkalommal éjjel egy ingben a szomszédba menekül, ott téglával fejbe veri. (Kúria : 5,738/900.) Szám: 11/99. 13. A H. J. T. 80. §. a) pontjára alapitott kereset alapján a házasság nem bontható fel felperes által téiiyek felhozatala nélkül általánosságban tartott, bár alperes által is beismert azon puszta kijelentés folytán, hogy peres felek között a házasság anyagi és erkölcsi ellentétek miatt fenn nem állhat s hogy alperes a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette. (Kúria: 3,345/98.) Szám: 3,415/1899. 14. A hitvesi kötelességnek a H. T. 80. §. a) pontjában irt súlyos megsértését képezi a házastárssal való folytonos civakodás, annak tettleges bántalmazása és mások előtti kisebbítése s ezt követőleg a jogtalan és szándékos elhagyás ténye, valamint a különélés tartóssága és folytonossága. (Kúria: 4,044/1899.) 15. Felperes ugy a 433/899. számú keresetben, mint ennek tárgyalásakor kizárólag az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján kérte a házasság felbontását, csupán az 1899. március 15-én tartott tárgyaláskor emiitette fel, hogy a házasság felbontását az 1894 : XXXI. t.-c. 77. és 80 §. a) pontja alapján kéri. Tekintve, hogy felperes a jelen per folyamában alperest az életközösség visszaállítására köteleztetni nem kérte, az ilyen értelemben előzően 1898. jun. 8-án 133., illetőleg 1898. márc. 4-én 1,095. szám alatt beadott kérvény pedig utólag figyelembe nem vehető, mert az annak alapján 3,865/898. sz. a beadott kereset a 4,920/898. számú ítélettel elutasittatott és ezen Ítélet jogerőre emelkedett, a peres felek közötti házasság az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján nem bontható fel.