A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 19. szám - Igényper ügyvédi költségekért

A JOG 155 Vannak azonban olyan játékból és fogadásból kifolyó kötelmek, amelyek már nem a naturális obligatio jellegével, hanem törvényes és bíróilag érvényesített jogalappal bírnak vagyis civilis obligatiót képeznek. Ilyenek az osztálysorsjáték és a lóversenyfogadásból kifolyó ügyletek. Ezeket törvény szabályozza. (1897 : VII. és 1894: XXIX. törvénycikkek.) A modern jogfelfogás tehát törvényileg szentesitette egynémely játékból eredő fogadás megengedett voltát s ez mutatja legjobban, hogy korszellem változásával és a társadalmi felfogás modern fejlődésével nem éppen jár karöltve a játékból kifolyó követelések érvényesítésének megakadályozása, hanem ellenkezőleg maga a törvényhozás nyújt módot arra, hogy nem erkölcstelen versenyekből kifolyó fogadási ügyletek s illetve az ezekből eredő fogadások érvényesíthető kötelmekké váljanak. Igaz ugyan, hogy minden egyes ilyen törvény meghozatalánál a törvényhozás kiindulási pontja magasabb gazda sági vagy erkölcsi alapra vezethető vissza: aminthogy a hivatkozott törvények közül a totalisateur szabályozása a lótenyésztés emelésében találta indokát, az osztálysorsjáték behozatala pedig az előbbi s különösen a szegényebb néposztályra káros lottójáték helyébe statuáltatott. A törvényhozás nem juthat ellentétbe a nemzet társadalmi és erkölcsileg tisztult felfogásával s ezért kell a játékszerü fogadásoknak tágabb megengedett tért koncedálni, sőt a megengedettnél is tovább menni s az egyes gazdaságilag veszélyesnek nem mondható játékból kifolyó fogadásokat törvényileg is sanctionálni. Kellett ezt tenni s tették is ezt a modern törvényhozások mindannyian, mert a játékszenvedélyt, mint a szórakozás egy nemét teljesen elnyomni nem szabad, de viszont módot kell reá találni, hogy a természetben gyökerező hatalom folytán és a minden egyes embert egyformán megillető jogegyenlőség elvéből kiindulva ne nyomja el az erősebb a gyengéket. De kellett törvényhozásilag jogsegélyt nyújtani a játékügyletekből kifolyó némely követelés birói oltalma céljából még azért is : mert hiszen éppen a törvényhozási concessióban és a birói jogsegélyben rejlik a legnagyobb korlát ; mert a fogadások kötelező volta és ennek tudata tartja vissza a könnyelmű ténykedést, tudván azt, hogy a szerződő fél oly kötelezettséget vállal magára, mely már a törvényileg megengedett ügyletek kényszerítő hatásával rendelkezik, vagyis kötelezettség teljesítésének végrehajtható természetével. A törvényhozás engedélye tehát inkább korlát, mint szabadság, mert az ügylet kötelező voltának tudata éppen olyan megfontolásra készteti a szerződő felet, mint más akár magánjogi, akár kereskedelmi ügylet kötésének el határozásában. Azon körülmény, hogy a törvényhozások érvényes és bíróság előtt is érvényesíthető kötelmeket statuáltak a játék és fogadás természetével biró egy némely ügylet közül : ez az indoka annak, hogy a modern jogszolgátatás a játékból eredő vagy fogadásokból kifolyólag érvényesített követeléseket ma már nem feltétlenül — mint a római jog tette — turpis causa indokából — hanem azért utasítja vissza, mert a megengedett, de törvényhozásilag nem szabályozott játékügyletek naturális obligatiót képeznek. A meg nem engedett, vagyis tilos játékok azonban ma is turpis causa okából nem nyernek birói oltalmat. Ki merné ma állítani azt, hogy a játék általában erkölcstelen és ki merné azt az álláspontot elfoglalni, hogy fogadásból eredő tartozását erkölcsi integritásának megsértése nélkül leróni nem kell ? így változott át a társadalmi felfogás mai állapota szerint a megengedett, tehát nem tiltott játékból kifolyó követelések érvényesítésénél a turpis causa kifogása naturális obligatióvá. De változott a joggyakorlat s illetve enyhített az elfoglalt szigorú álláspontján abban a kérdésben is, hogy vájjon a játék vagy fogadás céljára adott kölcsön követelhető-e bíróság utján az adóstól ? A külföldi törvényhozások közül némelyek még ma is (zürichi tvkv. 1,769 §.) azon tulszigoru álláspontot foglalják el, hogy a tudva tiltott játék üzésére adott kölcsön birói oltalomban nem részesül. Ezt az álláspontot foglalta el régebben magyar birói gyakorlat is. A kolozsvári kir. Ítélőtábla 1899G. 4. sz. alatt hozott ítéletében kimon dotta, «hogy a keresetileg követelt összeg kártyázás közben, tudva, tiltott fáték üzésére adatott alperesnek. A társadalmi erkölcs által elitélt, a rendészet által tiltottnak minősített és mint ilyen a törvény által nem érvényesíthetőnek kimondott játék üzése céljából adott kölcsön birói oltalomban nem részesül. Az úgynevezett ferbli-játék — melyet a felek is játszottak — köztudomás szerint, közrendészetileg tiltott szerencsejátékot képez.» Ujabban azonban a magyar birói gyakorlat megváltozott és a kártyajáték vagy fogadás céljára adott kölcsönt már több i/.ben megítélte, nézetünk szerint igen helyesen, mivel nem a kölcsön célzata, hanem az vizsgálandó, hogy a kölcsönadó áll-e bizonyos vonatkozásban a kártyajátékból vagy fogadásból kifolyó ügylettel. Hivatkozunk e részben a kir. Kúriának 169/1884. sz. a. hozott ítéletére, mely szerint a felperes követelését megítélte : «mert a követelés nem magából a kérdéses alkalomkori kártyázásból, hanem csakis a kártyajáték közben felek között kötött kölcsönügyletből származik és igy a követelés kártyajátékon alapulónak nem vétethetvén, törvény utján érvényesíthető.)) Összefoglalva az eddig előadottakat, azt látjuk tehát, hogy a magyar jogban a szerencsejátékok tekintetében elfoglalt álláspont a következő: Vannak játékügyletek, melyek tilosak és büntetőjogilag üldözhetők. Vannak játékok, melyek büntetőjogilag ugyan nem tilosak, de magánjogilag sem a fogadás összege nem perelhető, sem a lefizetett összeg vissza nem követelhető, és végül vannak a törvény által szabályozott játékügyletek, melyek a bíróság előtt is érvényesíthető kötelmeket szülnek. (Folyt, köv.) Igényper ügyvédi költségekért. Irta: REICH PÉTER KORNÉL, budapesti tőrvényszéki alapítványi joggyakornok. . X. felperes javára Y. alperest marasztalta a bíróság 400 K. tőke, kamat, valamint 60 K. perköltség megfizetésében. Alperes birói letétbe helyezte a pénzt biztosítási végrehajtás elkerülése végett. Időközben Z. letiltotta a birói letétben levő pénzt X. tartozása fejében és pedig tőke, kamat és ügyvédi költséggel együtt. X. felperes ügyvédje igénypert indított a költségeknek a birói zár alól feloldása iránt. A bíróság elutasította keresetével, helytelenül. Igaz ugyan, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-a szerint: «A képviselők dijai a perköltségekhez számittatnak ... s mindkét fél irányában megállapitandók)). Továbbá az 1893. évi XVIII. t.-c. 109. §-a szerint: «a vesztes fél a nyertes fél perköltségeinek megtérítésében elmarasztalandó)), — ámde az 1881. évi XVII. t.-c. 103. §-a szerint: «a tömeggondnok a tömeg érdekében tett kiadásainak megtérítését és fáradozásainak díjazását igényelheti)), tehát a csődtömegből jár az ügyvédnek mindenképpen s a hitelezők kielégítése előtt a felszámított és annak rendje és módja szerint jogerősen megállapított kiadása és dija. A csődeljárási és tömeggondnoki dijakra nézve a tömeggondnoknak a csőd megszüntetése utáu a csődtömeg részére behajtott pénzek tekintetében megtartási joga van (U. F. XI. 5.). Továbbá az ügyvéd ellenkező megállapodás hiányában, az alperes által az ügyvéd által képviselt fél részére fizetett összegekből elsősorban a költségek összegét megtarthatja.